Kelemen, Klementina

Boldog születésnapot, Nádas Péter!

2012.10.15. 10:02

Programkereső

A Kossuth- és József Attila-díjas író október 14-én lépett hetvenedik életévébe.

A Budapesten született író személyes életének sorsfordulóiról nem szívesen beszél, pedig a háborút, majd az ötvenes évek "szűk levegőjét" szülei sorsán keresztül tapasztalta meg. Édesanyját 1955-ben veszítette el, három évvel később apja, aki képtelen volt feldolgozni felesége halálát és saját meghurcoltatásait, önkezével vetett véget életének. Péter és testvére, Pál gyámja ezután nagynénjük lett. Nádas 1958-ban félbehagyta vegyipari technikumi tanulmányait, később fényképész szakmunkás lett, gyakornokként a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott. Elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt, az esti gimnáziumot kétszer kezdte el, s mindkétszer abba is hagyta.

Nádas Péter
Nádas Péter

1967-ben megjelent első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1969-ben Kisorosziba költözött, ettől kezdve csak az írásnak élt. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című munkáját, amely csak 1977-ben jelent meg. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét (Takarítás, Találkozás, Temetés) tartalmazó Színtér című kötete.

Nádas Péter 1984 óta a Zala megyei Gombosszegen él és dolgozik. 1986-ban jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyen 1973-tól dolgozott, s amelyet a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként üdvözölt. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete.

Nádas 1992 áprilisában az európai irodalom terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért - második magyarként - megkapta az 1991-es osztrák Irodalmi Állami Díjat. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a halál közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett Nádas fotográfiái láthatók a kertjében álló vadkörtefáról.

Nádas Péter
Nádas Péter

Felépülése után tovább dolgozott a Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húsz évnyi alkotómunka után 2005-ben jelent meg. A háromkötetes regény (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete) egy magyar és egy német család történetére épül, számtalan mellékszállal, egymástól látszólag igen távoli, ám mégis egymásba fonódó epizódokkal, szereplőkkel. A cselekmény az idősíkok állandó változtatásával a 30-as évek Magyarországától a berlini fal leomlásig kalauzolja az olvasót. A sokrétű mű Nádas művészetének minden jellemzőjét magában foglalja: az érzékenységet, az analizáló képességet, a szigorú logikát, a pontos és sokszor kíméletlen ember- és környezetrajzot, az érzékiséget, a leheletnyi iróniát. A műért 2012-ben Nádas német fordítójával, Christina Virághgal megkapta a Brücke Berlin-díjat és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díját is. Ugyanebben az évben jelent meg a Párhuzamos olvasókönyv, amely a regény egyfajta függelékének is tekinthető, egy része munkanapló, s emellett közöl esszéket, képeket, jegyzeteket is a regénnyel kapcsolatban.

Nádas Péter munkásságáért számos rangos elismerést kapott itthon és külföldön is: 1985-ben József Attila-, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták. 1998-ban az Emlékiratok könyve Franciaországban megkapta az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjat 2005-ben Pro Urbe Budapest, 2006-ban Márai Sándor-és Palládium-díjat kapott. 2006 júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották. Az író 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, 2010-ben Budapest díszpolgára lett, s Szirénének című művéért neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat. Nevét évek óta az irodalmi Nobel-díj várományosai között említik.