Olivér

Veronika élete olyan, akár egy tükör

2014.11.29. 07:52

Programkereső

Hatalmas csúcsok és megdöbbentő szakadékok egy legendás operaénekesnő életében – röviden így lehetne összefoglalni Fekete Veronika pályáját, és a róla szóló könyvet, amit Várkonyi Judit, az Operaház sajtófőnöke vetett papírra. A Fidelio gondozásában megjelent Veronika fél élete című kötetről Várkonyi Judit és Fekete Veronika mesélt. INTERJÚ

- Minden előadó-művészi karriert sikerek és bukások öveznek, Fekete Veronika életpályáját azonban még a megszokottnál is nagyobb végletek jellemzik. Hogyan döntöttétek el, hogy ennek a könyvnek meg kell születnie?

- Várkonyi Judit: Munkámból adódóan sokat beszélgetek operaénekesekkel, és Veronikáról mindenkitől csak legendákat hallottam.  Amikor valakit a saját pályatársai ilyen lelkesedéssel aposztrofálnak, arra oda kell figyelni. Ráadásul ez az énekesnő akkor már nem énekelhetett, és épp az Operaház portásfülkéjében dolgozott - ebből is látszik, hogy Veronika élettörténete nem mindennapi. Egyik nap lementem a fülkébe, és felvetettem neki, hogy írnék egy könyvet az életéről. Veronika volt az első, akit én kerestem meg, korábbi könyveim esetében maga az alany talált rám, vagy a kiadó kért fel. Interjúkötetet írni a legintimebb műfaj a világon, nagyon megtisztelő a kérdező számára, ezért próbálok észrevétlen maradni, egyes szám első személyben írok, hogy csak a főszereplőt láttassam, azt érezze az olvasó, hogy ő is kettesben lehet vele, ugyanolyan közel kerülhet hozzá, ahogyan én. 

- Fekete Veronika: Judit bekopogott, és megkért, hogy meséljek neki magamról. Én erre azt feleltem, hogy nem olyan érdekes pont az én életem, hiszen mindenkit egyaránt érnek nehézségek és örömök. Amiért végül mégis igent mondtam, az, hogy az előadóművészekről mindenkiben él egy kép: sokszor azt gondolják, hogy a mi életünk más, mint a többieké. Pedig dehogy! Éppen úgy élünk, mint bárki más, ezeket a szenvedéseket és örömöket kell felvinned a színpadra, ezekkel dolgozol mindenki előtt, ezekből tudod megformálni a szerepeidet. Beleteszed mindezt, és ha nem vigyázol, el is ájulsz a darab végén.

Fekete Veronika és Várkonyi Judit - Veronika fél élete
Fekete Veronika és Várkonyi Judit - Veronika fél élete

- Egy kivételesen gazdag életútról van szó.  Mi alapján választottátok ki, hogy mi kerül be a könyvbe?

- FV: Ez úgy nézett ki, hogy én rengeteget beszéltem, elkanyarodtam száz irányba, Judit pedig nagyon jól tud hallgatni. Végül ő emelte ki azt, hogy mi kerüljön a könyvbe. Bár eleinte rettenetesen furcsa volt írásban viszontlátni mindazt, amit elmondtam, semmit nem húztam ki vagy finomítottam.

- Sok jelképes történet van a könyvben, például a kisfiad sorsa. Egy énekesnő, akinek siketnéma kisfia nem hallhatja a hangját.

- FV: A fiam egy csecsemőkori agyhártyagyulladás miatt nem hall. De azért ő is hallotta a hangomat hat hónapig, addig énekeltem neki és beszéltem hozzá, így számomra nem annyira végletes ez a történet. És vele is napról napra kellett megoldanunk az életünket, mint egyébként mindenki másnak egy családban.

- VJ: Ez az élethelyzet nagyon erős kép volt. Veronika története számomra már a beszélgetéseink alatt is egy tükör volt. Ugyanis semmit nem akart elkendőzni, operai pályafutása mellett mindnyájunkat érintő kérdésekre is válaszolt, az önkínzó fogyókúráktól kezdve a párkapcsolati problémákig mindenről hajlandó volt beszélni. S mindvégig szeretettel mesélt, akár még arról a férfiról is, aki mellett azért sokat szenvedhetett.

- Veronika, sokat beszélsz arról, hogy mennyire bizonytalan voltál és vagy, például többször az egészséget is veszélyeztető módon próbáltál fogyni. Azzal, hogy az előadóművészi pályád lezárult, ez már a múlté?

- F.V: Ha itt ülne egy pszichológus is, biztosan egyből látná a testbeszédemen, hogy most is szorongok, mert az interjúhelyzet idegen számomra. Én ilyen típus vagyok, ez nem szűnik meg, de meg lehet tanulni kezelni. Amikor még felléptem, nagy lecke volt számomra a Le Grand Macabre 1998-ban, amelyben majdhogynem pucéran kellett mutatkoznom a színpadon. Ez egy nagy vízválasztó volt, felfedeztem magamban a nőt, és élvezni kezdtem a helyzetet - és azt is észrevettem, hogy ez a nézőtéren ülő férfiaknak is tetszik. Azóta tényleg fel merem vállalni a nőiességemet.

- Valódi csillagként ünnepeltek a világ legjelentősebb operaházaiban, Olaszországtól kezdve Németországon át Ausztriáig, Svájcig és Hollandiáig.  Ma az Erkelben az előadások feliratozásáért vagy felelős. Mit tekintesz a legnagyobb szakmai sikerednek?

- FV: Talán a Liszt Ferenc-díjat, mert ezt a szakmától kaptam, és ebben a kategóriában ez a legmagasabb elismerés. Adná magát, hogy ezt a könyvet is mondjam, de ez legalább annyira magánéleti, mint szakmai téma számomra. Aminek örülök, hogy az énekesek még mindig megkeresnek, beszélgetünk, megkérdezik, hogy véleményem szerint milyenek voltak egy-egy darabban. És ez jó, mert ugyan már nem állok a színpadon, a szakmával soha nem fogok szakítani.

Fekete Veronika és Várkonyi Judit - Veronika fél élete
Fekete Veronika és Várkonyi Judit - Veronika fél élete

- Megkerülhetetlen, volt, hogy Veronika beszél a csalódásokról, szakmai nehézségekről a könyvben úgy, hogy közben mindketten az Operház alkalmazásában álltok. Nem jelentett ez problémát?

- FV: Beszéltem azokról is, igen, például, hogy nem volt 25 éves jubileumi előadásom sem, vagy a szakmai karrierem végéről, ezeket sem lehetett megkerülni, és nem is merült fel. Mégis szerencsére úgy érzem, nem kell panaszkodnom, ahogy az imént is mondtam, a szakmából szinte mindenkivel jóban vagyok, szeretjük egymást.

VJ: Eddig nem érkeztek negatív visszajelzések. A könyveimmel viszont én vagyok olyan szégyenlős, mint Veronika általában. Az Operában csak a közvetlen munkatársaimnak küldtem meghívót a könyvbemutatóra, akik mind el is jöttek - ez nagyon jó érzés, és nem szakmai, hanem emberi szempontból. Az egymilliárd feladat mellett, amit intézniük kell, fontosnak tartották, hogy ott legyenek ezen az alkalmon.

Veronika, mik a terveid a következő tíz évre?

F.V:  Várna rám egy szívvizsgálat, amelyhez bátorságot gyűjtök - eddig nem mertem rá sort keríteni. Ez az első. Aztán szívesen költöznék egy földszinti lakásba, ehhez kapcsolódva a legnagyobb terv, hogy szeretnék a régi intenzitással élni újra. Persze a könyv második kötete is feladat lehetne, illetve a Veronika fél élete majdani második kiadásához el tudnék képzelni egy hangzóanyagot mellékletként. Ezt is össze lehetne rakni.