Gábor, Karina, Ders

Hiánypótló kötet jelent meg az improvizatív zenéről

2016.10.12. 14:32

Programkereső

Matisz László zenész, jazz-esztéta, a Fidelio korábbi szerzője több évnyi elmélyült munkával hozta létre A hangok vonzása című könyvet.

A kötet szerzője szaxofonosként és fuvolistaként elsősorban a jazz és az etno-jazz világában vált ismertté. Többek között Szabados György és Pleszkán Frigyes zenekaraiban is megfordult. Zenei szakíróként előbb Miskolcon működött, majd Budapestre költözve számos kulturális folyóirat, zenei szaklap és honlap állandó szerzője lett. Évekig szervezte a Sziget Fesztivál jazzprogramjait; hosszabb időn át a Fonó Budai Zeneházban dolgozott, a Fidelio szerzője, illetve a Gramofon jazzrovatának szerkesztője volt.

Matisz László: A hangok vonzása és taszítása
Matisz László: A hangok vonzása és taszítása

A hangok vonzása című könyvben az improvizatív zenéről ír, ami cseppet sem könnyű feladat – magyar nyelvű előzményét nemigen ismerjük. Könyvét elsősorban azoknak a fanatikus zenebarátoknak ajánlja, akik nem hátrálnak meg, ha kortárs, kreatív, improvizatív vagy kevésbé ismert „hibridműfajokról” hallanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a kötet ne lenne érdekes a klasszikus zenén, illetve hagyományosabb jazzmuzsikán felnőtt olvasóközönségnek. Matisz így vall erről:

ezúttal a kisebbségben lévő, furcsának számító lelkek pártján leszünk, akikhez amúgy egyre ritkábban szól az összetett érdekrendszerek függőségében létező, hivatalos kulturális elit

– pláne a természetes vonzalmaikat, érzékenységüket vagy kreativitásukat is tiszteletben tartva. Megszállottak, mániások is lehetnek, de legfőképpen fiatalok. Ugyanis ők, ha komolyan gondolják, hogy a zene fontos, hogy ez lételem, s mint olyanhoz csak teljes nyitottsággal, ám felelősen érdemes viszonyulni, tele vannak kérdésekkel” - fogalmaz.

Az első fejezetZenei viszonyok címmel – olyan fogalmakat jár körül, mint  a zenei identitás, a műfaji intimitás, a zenei evolúció és a sztereotípiák; a metakommunikáció, a teljesítmény, a tudás és a szubjektivitás fogalma a kreatív zenében. A második rész – zenei perspektívák címmel – az improvizatív zene legkülönbözőbb esztétikai közelítési modelljeit mutatja be. Matisz itt elsősorban jazz-zel és kortárs komolyzenével foglalkozik, de önálló esszékben szentel figyelmet a népzenének, világzenének és például a rock and roll-nak is. Különösen értékes forrás a harmadik fejezet Behangolva – Beszélgetések az improvizációról, amelyben harminckét interjúrészlet kapott helyet.