Gábor, Karina, Ders

A nagy balhé nem szól akkorát Pesten

Szélhámos Budapest könyvkritika

2017.02.21. 09:10

Programkereső

A Budapest Noir előzményregénye nemcsak a korabeli fővárost, de a csalók és szélhámosok világát is bemutatja - izgalmas fordulatoknak nem is maradt hely benne.

Péppé vert, színes zakós fickót találnak holtan Budapest egyik hírhedt kerületében, a Tabánban. Ez a könyv felütése,

Kondor pedig a mondat valamennyi szavára kellő figyelmet szentel:

kiderül a színes zakó története, megtudhatjuk, miért nem ildomos kis- és nagystílű bűnözők között forogni - de még inkább azt, hogy ha mégis így teszünk, hogyan tegyük - és a Tabán is egészen szép szerelmeslevelet kap a maga girbegurba utcácskáival, koszos kocsmáival és bűzösen is szerethető nyári fülledtségével. Kár, hogy a Szélhámos Budapest inkább így, képek nélküli képeskönyvként működik, krimiként már kevésbé.

B289005
A 30-as évek Budapestjében járunk, ahol a főhőssel együtt mi, olvasók is mindenre rácsodálkozunk.

 Ő, Gordon Zsigmond egy évtizednyi amerikai távollét után tér vissza az országba, ahol semmi sem változott, mégis minden újdonságként hat - mi pedig feltehetően  érdeklődünk a rikkancsokkal teli körút és a zsurnalisztákkal teli kávéházak világa után; esetleg lenyűgöztek minket Kondor Bűnös Budapest-ciklusának könyvei. Az első rész, a Budapest Noir fojtogatóan szürke, igazi hard-boiled detektívregény volt: a szennyes pesti levegő szinte az ember bőre alá bújt, ahogy a főhős egyre mélyebbre ásott a különös történelmi környezet jellegzetes alakjai között.

A Szélhámos Budapest a ciklus 0. kötete, előzmény-regénye. Kondor könyvei a sorozatszám emelkedésével folyamatosan vesztettek lendületükből, talán ezért tért vissza most a gyökerekhez, hogy bemutassa, hogyan született meg Gordon kultikus figurája. Az első regény fullasztó frissességéhez képest a Szélhámos Budapestet a joviális, könnyed modorosság uralja.

Olyan az egész, mint egy körhinta-menet a Ligetben:

 egyszer még szórakoztató, de abszolút kiszámítható, nem túl mély szórakozás. Mindezzel persze semmi baj sincs, csak az első könyv tette olyan magasra a lécet, hogy néhány felemás fordulat és korhű szóvirág már kevésbé nyűgözi le az embert.

A sztori, a bűnügyi szál kifejezetten laposnak tűnik. Úgy néz ki, Kondor elég érdekesnek tartotta a szélhámos- és csalóvilágot ahhoz, hogy elvigye a hátán a dolgot, és már nem érezte szükségét valódi fordulatokat és történeteket írni alá. A svindlik és átverések bemutatása egyébként olvasmányos is: akadnak sima modorú és majrés hazárdírozók, igazi nagymenők és kisstílű bűnözők is; a főhős egy idő után maga sem tudja, hogy csak a cikk miatt vesz részt a játékban, vagy már valójában élvezi is azt. A nagy balhé című film elevenedik meg a lapokon, amerikai helyszínek helyett fővárosi loviban vagy épp a pesti tőzsde ál-díszlete előtt.

GettyImages-3066067
Fotó: General Photographic Agency / Getty Images Hungary

Amikor viszont elhagyjuk ezt a világot, vagy mögé néznénk, egyszerűen elfogy a kraft. A sztori sehogy sem akar haladni, ha mégis, akkor sem különösebben érdekes - ráadásul akadnak felesleges és elvarratlan szálak is.

A könnyed hangulat, Budapest színes leírása továbbra is Kondor erőssége,

de mivel ezúttal nincs mögötte tartalom, mint a Budapest Noir-nál, egy idő után ez is kifárad. Nem marad a könyv után borzongás, vagy jóleső elégedettség sem, de a 49-es villamos azért még sokáig ott csilingel majd a fülünkben.