Vilmos

Krasznahorkai László nyerte az Aegon-díjat

2017.03.22. 10:51

Programkereső

Az író a Báró Wenckheim hazatér című regényével érdemelte ki az Aegon Művészeti Díjat és a vele járó a 3 millió forintot. A hírről elsőként Nyáry Krisztián történész osztott meg Twitter-üzenetet.

2017-ben közel száz kötetet jelöltek a könyvkiadók a díjra, amelyből a shortlist, vagyis a szűkített lista később összeállt. A tízes lista alapján az Aegon Művészeti Díj zsűrije konszenzusos szavazással döntött a nyertesről.

Krasznahorkai László
Krasznahorkai László
Fotó: Valuska Gabor / KönyvesBlog

A Báró Wenckheim hazatér a szerző nyolcadik regénye, és mint egy kivétellel mindegyik, ez is a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A főhős, az Argentínából hazatérő báró Wenckheim Béla visszatér ősei földjére, a Viharsarokba. És közben szétnéz, szétnézeti a szerző, és szinte ugyanazt találja, amit itt hagyott.

... folyton mondatok vannak a fejemben,

születőben lévő és kész mondatok, de nem szabad írás közben a díjakra gondolni, sem a szakma, sem a közönség elismerésére, tilos, kizárólag arra szabad figyelni, hogy a szöveg létre akar jönni” – mondta a Krasznahorkai László pár perccel azelőtt, hogy megtudta, elnyerte az egyik legrangosabb hazai irodalmi díjat.

Krasznahorkai László regénye egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról.

Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával.

Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Báró Wenckheim, a messziről jött ember, egyenesen Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei vidékére, a Viharsarokba. Azt mond, amit akar vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő, ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit? A kisvárost egyszer csak ellepik az olajszállító kamionok. Közel vagyunk a tűzhöz.

A kritikusok az életmű összegzésének tekintik a gigantikus regényt. Felsorakoztatását mindannak, amit Krasznahorkai az elmúlt több mint harminc évben prózaíróként kimunkált.

"Bele sem merek gondolni, hogy micsoda teher lehet egy ilyen, egy ekkora életmű. Azazhogy mekkora erő kellhet ahhoz, hogy valaki egy ilyen, egy ekkora teherrel játsszon. Merthogy, kérem szépen, Krasznahorkai játszik, Krasznahorkai mulattat, Krasznahorkai bohóckodik, Krasznahorkai gúnyolódik, Krasznahorkai ironizál. Nagybani alapon, vadabbul, mint eddig bármikor” – írja laudációjában Bazsányi Sándor, a zsűri elnöke.