Vilmos

Egyetemi jegyzetekből ollózta a Nobel-beszédét Bob Dylan?

2017.06.16. 09:29

Programkereső

Ahhoz, hogy megkapja a díjjal járó 900 ezer dollárt, Dylannek előadást kellett tartania. Huszonkét percen át beszélt irodalmi és zenei hőseiről, de lehet, hogy túl sokat használta az internetet.

Kevés 20. századi művész van, akiről többet írtak volna, mint Bob Dylanről, és a szekunder irodalom mennyisége már-már abszurd magukhoz a Dylan-művekhez képest. A Blowin' In The Wind szövege például nem hosszabb egy népies Petőfi-versnél, de a hosszabb dalok írása közben sem hinném, hogy a szerző bármi olyasmire gondolt volna, hogy ő most új narratívát teremt és megváltoztatja az évszázadot. Éppen ezért érezhette magát kényelmetlenül akkor, amikor megkapta a Nobelt, és ráébredt, hogy előadást kell tartania. Neki, Bob Dylannek, aki az éneklésen kívül leginkább a jelentőségteljes hallgatáshoz ért.

bach, mozart, tolsztoj, joe hill, getrude
stein vagy james dean (ezek mind meghaltak, a
Nagy Könyveket mind megírták, a Nagy Mondások
mind elhangzottak) én csak le akarom skiccelni Nektek
hogy mi is a helyzet időn-
ként habár tulajdonképpen magam se
nagyon értem hogy mi van –

– énekli Dylan a Bringin' It All Back Home című dalában (Barna Imre fordítása, és az ő könyvéből idézek: Bob Dylan: Dal, szöveg, póz; Európa, 2017, 172. oldal). Ha valaki ilyen szövegért kap Nobel-díjat, az teljesen rendben van, Dylan zseniális, de a művészi lényegével ellenkezik, ha tudományos előadást várunk tőle. (Igaz, hogy megírta a Krónikák első kötetét, aminek a folytatásával azóta sem jelentkezett. Ebben az emlékiratszerűségben Dylan leírja, hogy milyen intenzitással falta a könyveket, és azok közül is mindent, fiatalkorától kezdve.)

Dylan mindenesetre megtartotta a június 4-i előadást, ami azonban kissé bűzlik az internet népének szemében. Ben Greenman blogger jelezte először, hogy nem találja a Moby Dick című regényből a Dylan által idézett részt ("Some men who receive injuries are led to God, others are led to bitterness"). A Slate magazin viszont talált egy hasonló félmondatot az internet legtöbb egyetemi jegyzeteit tartalmazó weboldalán, a SparkNotes-on. Aztán még legalább húsz olyat, mely Dylan előadásában elhangzott. Olyan jellegzetes szókapcsolatokat, amik máshonnan nem származnak.

Dylan egyébként soha nem félt lopni egy kicsit. A már említett Blowin' In The Wind című dal, mely annyira fontos mozzanata a 60-as éveknek, mint mondjuk az Osszián-versek az irodalmi romantikának, például egy régi spirituálé (a No More Auction Blocks) igényes variációjának is tekinthető. 2001-es Love and Theft albumának szövegeiben egyesek "idegenkezűséget" véltek felfedezni, mivel nagyon hasonlított Junichi Saga Confessions of a Yakuza című könyvének részleteire.

Erről a Händel-anekdota jut eszembe. Händel lopott egy dallamot egyik kortársától, Bononcinitől, és amikor megkérdezték, hogy miért tette, a szász mester így felelt: "Túl jó volt neki, nem is tudott mit kezdeni vele."

(Slate, Guardian, Rolling Stone)