Sámuel, Hajna

Minden, amit tudni akart Mr. Darcy-ról

2017.07.18. 19:04

Programkereső

El tudja képzelni Elizabeth Bennett szerepében az indiai szépségkirálynőt, esetleg egy fogatversenyt a vőlegényekért, vagy Colin Firth Mr. Darcy-ja után önnek nincs tovább? Kulisszatitkok a Büszkeség és balítélet-adaptációkról.
200 éve, 1817 július 18-án hunyt el Jane Austen angol írónő,

aki életének 41 éve alatt mindössze hat regényt írt, de ez is elég volt ahhoz, hogy máig az egyik legolvasottabb szerző legyen. Sorra jelennek meg az egyes szereplők utóéletével foglalkozó regények (lásd Julia Barrett munkáit), 1959-ben Broadway-musical készült a regényből és természetesen a mozgókép is felfedezte magának.

1938 és 2005 között tizenöt különböző tévés vagy filmes feldolgozás készült belőle (ebből ötöt a BBC jegyez). Köztük akad Aldous Huxley által írt forgatókönyvből készült, Laurence Olivierrel Mr. Darcy szerepében és Greer Garsonnal Elizabethében (1940);

de találhatunk olasz (1957), spanyol (1966) és holland (1961) verziót éppúgy, mint kutyák által eljátszottat

(1998, Mr. Darcy szerepében Wishbone). Nem maradhatott ki természetesen a modern (csajos, amerikai) változat („Elizabeth a keményen dolgozó egyetemista sosem gondolt a házasságra, míg nem találkozott Jack Wickhammal, a playboy-jal és Mr Darcy-val az érzékeny üzletemberrel”, 2003) és ne feledkezzünk meg a bollywoodi Bride and Prejudice-ről (magyarul ismeretlen okból Mátkaság és legényélet - 2004) sem.

Hollywood bekebelezi az angol romantikát

Az első filmes feldolgozásnak az 1940-es, Robert Z. Leonard által rendezett változatot tekintik. A Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) úgy döntött, hogy korábbi sikerfilmje,

az Elfújta a szél farvizein hajózva lehúz még egy bőrt a kosztümös-romantikus témáról

 és adaptálja az angol regényt. Sőt, igyekeztek minél többet újra felhasználni a korábbi moziból, így például némi változtatással a kosztümöket is átmentették. Ezzel pedig az eredetileg feltételezhetően 1790-1813 között játszódó cselekményt időben előre is lőtték nagyjából az amerikai polgárháború korába. 

A főszerepeket a kor két filmcsillaga; Elizabeth Bennetet Greer Garson, Mr Darcyt Laurence Olivier alakítja. (Eleinte a főhőst, Clark Gable-t is meg akarták tartani, ám végül Darcy szerepére egy telivér angol színészt szerződtettek. Aki ekkor egyébként az Elfújta a szél Scarlettjének, Vivien Leigh-nek a férje volt.) 

[PINTEREST] 596e3cf03f59a

A stúdió valószínűleg nem is számított az előbbiéhez hasonló sikerre, hisz nem vállalta, hogy az egy évvel korábban készült mozihoz hasonlóan színesben forgassák a filmet.

 A hollywoodi változat tulajdonképpen csak kiindulópontnak használta a regényt és a szereplőket, valójában Austen finom iróniáját harsány slapstick humorra cserélték és a screwball comedy-k elemeivel dúsították a cselekményt. A film elején a lányok a helyi boltban tudják meg, hogy új férfi költözött a városba, majd

vérre menő hintóversenyben igyekeznek hamarabb hazajutni, mint szomszédaik, hogy megkezdhessék a férjfogást.

 A film reklámkampányát is tudatosan efelé tolták el. 

Greer Garson a stúdió egyik legnagyobb csillaga volt ekkor. A 36 éves színésznőt túlméretezett masnikkal és folytonos csodálkozó arckifejezéssel igyekeztek huszonkettőnek feltüntetni, eredménytelenül. Garson érettsége átsüt a szerepen és

a talpraesett, amerikai Elizabeth mellett finomkodónak, sőt kifejezetten tutyimutyinak hat Olivier Darcy-ja.

(Annak ellenére, hogy az angol színész férfias alakításra is képes, ahogy azt az Üvölő szelek 1939-es filmváltozatában meg is mutatta.) A páros nem működött és a film sem, ahogy ezt az Imdb.com szerény 7,4 csillagos értékelése is mutatja.

Az amerikai változat után 1980-ban a BBC tett egy halovány kísérletet a regény sorozattá alakítására. Azonban nem lett átütő siker, viszont tökéletes példa arra, mennyire rá tudja nyomni a bélyegét a készítés kora egy kosztümös filmre is.

Tóba ugrás, vizes ing, legenda

Ezt követően 1995-ben Simon Langton rendező és Andrew Davis forgatókönyvíró vette elő a könyvet és adaptálta - szintén a BBC szárnyai alatt - olyan hozzáértéssel, hogy még

a legelvetemültebb könyvrajongók sem vették észre, hogy betoldott jeleneteket,

 amelyeket Jane Austen soha nem írt le. (Ilyen például az a rész, amikor Mr. Collins a folyosón belefut az igencsak lengén öltözött Lydiába, majd próbál méltóságát megőrizve továbbhaladni.) Langtont egyébként azzal is vádolták, hogy adaptációiban túlszexualizálja a klasszikusokat (hagyunk időt az információ megemésztésére!) 

A filmsorozat remekül illeszkedett a kulturálisörökség-filmek áramlatába. Ezek az alkotások felfedezték, hogy a britek legpiacképesebb cikke a kultúrájuk, lehet az az irodalom, a történelmi épületek, vagy épp azok korhű berendezése, korhű kosztümbe bújt színészekkel.

[PINTEREST] 596e3f89ccca3

A sorozat készítői rengeteg üzenetet rejtettek el a képekben. A házakkal érzékeltették az egyes szereplők vagyoni helyzetét, ami a modern nézők számára néhol nehezen követhető. Emellett nagyon tudatosan használják a táncokat, amik tökéletesen leképezik a szereplők viszonyát, mint Elizabeth és Darcy egymást kerülgető kettőse, vagy Mr. Collins röhejes nyusziugrásai, mikor Lizzy-vel táncol. Érdemes figyelni a hátterekre is: kis fricskákat helyeztek el a festményeken, például

a bálon gőgösen pózoló Darcy mögött egy ló hátsó részét ábrázoló kép látszik,

 Collins csöppet sem romantikus lánykérésekor pedig pásztoridillek díszítik a szobát. 

Ez az egyetlen a három feldolgozásból, ahol Mr. Darcy karaktere méltó párja Elizabethének és nem vágták agyon egy sokkal karakánabb nővel.

Colin Firth emellett nagyon is női filmmé teszi ezt a művet azzal, hogy itt ő a nézés tárgya, a látványelem,

ami a moziban általában a nő szokott lenni. Láthatjuk fürdőzés közben, ahogy az inasa köpenyt tart elé vagy vizes alsóneműben sétál. (A film sikere a női nézők körében valószínűleg épp a fent leírtakban áll.)

Az adaptáció egyrészt az addig kevéssé ismert Colin Firthnek meghozta a sikert, másrészt egy másik kultuszregény alapjául szolgált. Helen Fielding Briget Jones-a bevallottan a Büszkeség és Balítélet egyfajta modernizált változata, amiből nem csak az alapszituációt és a férfi főszereplő nevét és karakterét kölcsönözte, illetve a filmes változathoz magát Colin Firth-öt és a forgatókönyvírót, Andrew Davist is, hanem gyakran utalnak is rá a szereplők, sőt válságos helyzetekben meg is nézik. (Különös tekintettel a tóba ugrásra.)

Elizabeth száriban

A XIX. századi angol regény első pillantásra teljes képtelenségnek tűnő modern indiai, sőt bollywoodi adaptálása alapjaiban működő koncepció.

A modern indiai társadalomban ugyanis még vannak hasonló kötöttségek, mint Jane Austen Angliájában,

 főleg a család, a vagyon és a párválasztás témakörében. A filmben a Bakshi-család négy eladósorban lévő lányát kellene férjhez adni, az indiai hagyományok szerint előre elrendezett házassággal. A modernül gondolkozó - de hagyománytisztelő! - lányok azonban nem mindig értenek egyet szüleik választásával.

Gurinder Chadha rendezőnő remekül érzett rá, hogy ebben a közegben működhet a regény modern változatban, azonban ő is elcsúszott a főszereplők kiválasztásánál. A korábban Miss World címet is elnyert bollywoodi színésznő, Aishwarya Rai mellé sikerült egy teljesen súlytalan Darcy-t választani az amerikai hotelmágnást alakító Martin Henderson személyében.

Kettejük szócsatáiban a férfi elitista, szinte a gyarmatosítókat idéző elképzeléseire a lány minden helyzetben tud valami frappáns és a férfi számára megsemmisítő riposzttal szolgálni. Darcy testesíti meg az előítéletekkel teli Nyugatot, aki csak az elmaradottságot látja Indiában technikailag és szellemileg egyaránt. A lány ezzel szemben az öntudatos, felvilágosult nő, emellett tiszteli a hagyományokat, ezzel egyesítve magában a nyugati és keleti erényeket. A kettejük viszonya tulajdonképpen a kultúrák ütközetése. A film egyértelműen a lány nézőpontját tartja helyesnek.

A filmben az amerikai és a bollywoodi hagyomány keveredik: vannak zenés-táncos jelenetek, mint Bollywoodban, de ezeket igyekeznek musicalesen csomagolni, így végül a két műfaj közé esik a film. Ennek ellenére okoz vidám pillanatokat, amikor a tengerparton romantikusan sétáló pár mögé beúszik egy teljes gospel kórus (3:49-nél).

A filmet a magyar csatornákon is el lehet csípni időnként.