Olivér

Sherlock Holmes és a rejtélyes Stradivari

2017.08.19. 12:02 Módosítva: 2017-08-19 12:26:18

Programkereső

Sherlock Holmes remek bokszoló volt, szeretett pipázni, és hegedülni - de mit árul el róla valójában hangszere, ami véletlenül pont egy Stradivarius volt?

Arthur Conan Doyle első Sherlock Holmes-regénye sok elutasítás után végül 1887-ben jelent meg A bíborvörös dolgozószoba (vagy magyarul A brixtoni rejtély) címmel. A történetet, mint később valamennyit, Holmes barátja, Dr. John Watson elbeszéléséből ismerhetjük meg. Watson beható listát közöl legfőbb bajtársáról:

  1. Szépirodalmi ismeretek - semmilyen.
  2. Csillagászati ismeretek - semmilyen.
  3. Politikai ismeretek - gyenge.
  4. Növénytani ismeretek - változó, főleg az ópium és a mérgek általános ismeretére összpontosít. A kertészethez nem ért.
  5. Geológiai ismeretek - tapasztalati, de korlátozott. Jól ismeri a különböző talajfajtákat (főleg a London  környékéről származó talajmintákat).
  6. Kémiai ismeretek - alapos.
  7. Anatómiai ismeretek - pontos, de rendszertelen.
  8. Bulvársajtói ismeretek - óriási. Ismeri százada összes bűntényét.
  9. Jól játszik hegedűn.
  10. Kiváló bokszoló és kardforgató.
  11. Behatóan ismeri a brit törvényeket.
  12. Ezen felül önmérgező, nevezetesen dohányos és kokainista.
Később, az 1893-as A rejtélyes doboz történetében azt is megtudhatjuk, hogy a 9-es pontban említett hegedűtudását egy Stradivarin gyakorolja - ami a legismertebb és legtökéletesebb hangszerként ismert.
GettyImages-588182974
Fotó: Culture Club / Getty Images Hungary

Rachael Durkin, az Edinburgh  Napier University Zenetanszékének előadója szerint ez az információ több, mint apró adalék Sherlock Holmes figurájához - erről írt a The Conversation-ön megjelent cikkében.

A hegedű és a zongora is a viktoriánus korszakban tett szert nagy népszerűségre. Az egyik leghíresebb hangszergyártó a Cremonából származó Antonio Stradivari volt - a hangszereken megjelenő Stradivarius felirat neve latinosított megfelelője. Hangszerei, csak úgy mint a szintén olasz Amati vagy Guarneri munkái egyre keresettebbekké váltak a korban.

A kereslet nemcsak a hangszerek árára, de a csalókra is ösztönzőleg hatott - egyre több hamis Stradivari jelent meg, és sorozatban gyártották az eredetire kísértetiesen hasonló, olcsó utánzatokat. Az egyik legismertebb botrány az 1882-es Hodges vs. Chanot ügy volt - Georges Chanot London-szerte ismert hegedűkészítő hamisan Carlo Bergonzi híres operaénekes nevével akarta eladni hegedűjét. Az eset nagy sajtóvisszhangot váltott ki, de csak csepp volt a tengerben - még ma is bevett szokás régi, átlagos vagy annál rosszabb hegedűket Stradivariusként feltüntetni és eladásra kínálni.

Sherlock Holmes az utóbbi időben ismét reneszánszát éli - a rajongók és kutatók pedig egyre több részletet derítettek ki arról, hogyan született meg a figura. A karaktert Doyle részben Joseph Bell sebészről és orvosi előadóról mintázta, akivel diákként az Edinburgh-i Egyetemen találkozott. Azt is tudjuk, hogy nagy hatással volt az íróra az, hogy a viktoriánus korban az olvasók mennyire rajongtak a valódi bűntényekért és a detektívtörténetekért. James McLevy, Edinburgh első rendőrfőnöke az 1860-as években több nagy sikerű könyvet jelenített meg, amely olyan valódi bűntényeket mutatott be, amelyeken McLevy dolgozott.

Sir Arthur Conan Doyle
Sir Arthur Conan Doyle
Fotó: Print Collector / Getty Images Hungary
A könyvekben leírt nyomozási mód kísértetiesen hasonlít arra, ahogy Sherlock Holmes közelít a bűnügyekhez.

A másik hasonló, a korban népszerű szerző James McGovan volt - ő pont Doyle idejében nyomozott Edinburgh utcáin - igaz, később kiderült hogy sztorijai csak fikciók, és azokat egy helyi hegedűs, William Crawford Honeyman írta. McGovan utolsó könyve (Traced and tracked, or, Memoirs of a City Detective) tartalmaz egy sztorit, amiben McGovan egy Edinburgh közeli otthonból ellopott Stradivari után nyomoz. A novella tartalmaz egy párbeszédet, amiben a detektív a hegedű tulajával beszélget a hangszer értékéről. A tulaj szerint 400 fontot is megér a Stadivari - ezen McGovan őszintén megdöbben, hát még amikor kiderül, hogy mindössze 40 fontért szerezte.

Watson egy ehhez hasonló történetet mesél el Holmesról A rejtelmes doboz történetében.

Eszerint a detektív a legalább 500 guinea értékű Stradivariusát mindössze 55 shillingért vette egy zsidó kereskedőtől - vagyis mindkét történet szerint jóval áron alul cserélt gazdát a klasszikus hangszer. Szintén közös bennük, hogy a Stradivariust egy zálogostól vásárolták - a való életben gyakori, hogy a csaló vagy rablók ilyen módon mossák tisztára zsákmányukat.

GettyImages-142577927
Fotó: Georges De Keerle / Getty Images Hungary

McGovan novellájában a detektív egy valódi műértőt látogat meg, akinek a hegedűk bár a hóbortjai, de játszani nem tud rajtuk. Doyle jegyzetei szerint Holmes maga ritka hegedűket gyűjt. Bár a könyvbe végül nem került bele, az író feljegyzései szerint Holmes A bíborvörös dolgozószobában egy cremonai hegedűssel csacsogott a Stradivarius és az Amati közötti különbségekről - vagyis hasonló erényeket csillogtatott meg, mint a műértő McGowan sztorijában. Szintén megegyezik a kifejezés, amivel a hegedűzést illetik McGovan és Doyle könyvében: mindketten a 'scrape' szót használják.

A két történet közötti hasonlóság a cikk szerzője szerint azt bizonyítja, hogy az azokban szereplő Stradivariusok nem eredetiek - viktoriánus hamisítványok.

Ha ez valóban így van, miért írta bele a novelláiba Doyle ezeket a részleteket? Mit akart ezzel elmondani Sherlock Holmes-ról? Lehet hogy csak azt akarta finoman jelezni, hogy főhőse sem hibátlan?

Minden alkalommal, amikor Holmes a pipájára gyújtva nekikezd elmagyarázni Watsonnak, ki a valódi tettes, mintha egy megoldatlan ügy kényelmetlensége mocorogna benne, amiről még maga sem tud. Talán ez volt Doyle egyik vicce Sherlockkal szemben, amin haláláig nevetett magában.