Jenő

Szamizdat szabadság Amerikán át

Colson Whitehead: A föld alatti vasút–kritika

2017.11.12. 09:49

Programkereső

A tavaly Pulitzer-díjat nyert könyv nem hibátlan, de súlyos és tanulságos olvasmány - pont az a regény, amely képes új megvilágításba helyezni a rabszolgaság témáját.

A rabszolgaság, ahogy mi, magyarok a történelemkönyvekből ismerjük és a rabszolgaság, ahogy az amerikai történelmet is meghatározva valójában létezett, két teljesen különböző dolog. A képet árnyalhatják a témában manapság is nagy számban készülő filmek, sorozatok és könyvek. Legalább ilyen jellemző viszont, hogy ezek csak megerősítik a sztereotípiákat: nagyhatalmú, szadista fehér nép áll szemben a tehetetlen, naiv feketék rabszolgaseregével - majd érkezik Lincoln, és egyetlen mozdulattal elvágja a gordiuszi csomót. Ezt a képet szoktuk meg, annyi variációval, hogy néha akadnak irgalmas szamaritánusok a fehérek között is (Brad Pitt híresen egyoldalú karaktere a 12 év rabszolgaságban), és a rabszolgák is lehetnek kegyetlen senkiháziak (Samuel L. Jackson a Django elszabadulban).

Colson Whitehead könyve fura mód bele is illik a fenti sablonba, meg nem is.
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Colson Whitehead: A föld alatti vasút

A címadó föld alatti vasúthálózat a maga mágikus realizmusával mindenképp újdonságként hat, története és karakterei viszont nagyon is ismerősek: Cora, a fiatal rabszolgalány kanosszajárását követhetjük nyomon, aki államról államra vetődve keresi a szabadságot. Van hogy tőrbe csalják, előfordul hogy elárulják, és az is, hogy a véletlen szerencsének köszönhetően megszökik üldözői elől. A könyv bár a rabszolgaság borzalmait mutatja be, valójában nem bőrszín szerint válogat: az emberség a központi téma, ami a legkülönbözőbb formákban mutatkozhat meg - és legalább ilyen változatos formában jelenik meg a humánum hiánya is.

A regény nyelvezete közvetlen és egyszerű, amely egyszerre adja erejét és gyengeségét is. Nincs annál hatásosabb, amikor a legborzalmasabb kínokat is keresetlen szenvtelenséggel jegyzi le az író, ugyanakkor ez a nyelvezet a mozgalmasabb történések, az akciók leírásánál mintha kevés lenne: ezeknek a jeleneteknek nincs feszültsége vagy ritmusa, ilyenkor megbicsaklik a történet.

Ami miatt mégis izgalmas könyv A föld alatti vasút, azok az apró finomságai.

Cora, a tizenéves főhősnő alakjában például egyedülálló módon keveredik az elesettség - hiszen a sors szeszélyei hányják-vetik egész Amerikán át - illetve a dacos öntudat. Édesanyja az egyetlen, akinek sikerült gazdái és a dörzsölt rabszolgavadász elől is megszöknie; emiatt felnéz rá, és igyekszik felnőni örökségéhez, ugyanakkor neheztel is, hiszen egyedül kellett felnőnie, és ő kapja meg azt a kegyetlenséget, ami elől anyja sikeresen meglógott.

Hasonlóan jól kimunkált a föld alatti vasút útvonala is: ahogy Cora államról államra vándorol, a szabadság legkülönbözőbb fokait tapasztalja meg - melyek egyike sem igazi szabadság.

A könyv egyik legfájóbb, egyetemes tanulsága, hogy ameddig szamizdat módon terjed, addig nem nyerhető el valódi felszabadulás; a föld alatti vasút egyik állomása sem hozza el a megváltást.

Cora hiába menekül el a rabszolgaság elől, egyik szálláshelyén még a születési helyénél is kisebb mozgástér várja. Máshol pedig bár szabadon járkálhat az utcán, a fizikai szabadságért óriási árat kell fizetnie.

Colson Whitehead
Colson Whitehead
Fotó: Sean Gallup / Getty Images Hungary

A regény epizodikus felosztású, a hosszabb fejezetek Corára fókuszálnak, a rövidebb epizódokban pedig azoknak az embereknek az életét ismerhetjük meg, akiknek a sorsa keresztezte az övét. Ezek a részek néha érdektelenek, és csak megakasztják a cselekményt, máskor pedig épp nekik köszönhetően kapnak súlyt a karakterek - és csak így értjük meg igazán, motivációikat. A könyv két leghatásosabb jelenete is ezekhez kapcsolódik: a Corát bújtató házaspár sorsát ugyanúgy tudjuk már, mint Cora anyjáét, amikor megismerjük a múltjukat is. Így pedig teljesen átértékelődnek tetteik, és az egyébként is drámai történések igazi ólomsúlyt kapnak.

A föld alatti vasút tavaly letarolta az irodalmi világot díjaival és elismeréseivel. Colson Whitehead műve bár helyenként ugyanúgy döcög és sípol, mint a címadó jármű, de súlyos és hatásos regény. Az ezerszer látott, de ettől nem kevésbé fontos témájáról nem mond újat, azonban a hangsúlyai, a karakterei miatt épp annyi finomság van benne, amiért pár év múlva már jogosan fogjuk hivatkozási pontként emlegetni.

A föld alatti vasút című regény a 21. Század KULT Könyvek sorozatban jelent meg.