Európai Operaunió

Október 16-18. között Budapesten tart konferenciát a 28 ország több mint száz "operaipari" szereplőjét tömörítő Opera Europa szervezet. A találkozó fő témája: hogyan vészeljék át a dalszínházak a válságot?

Az Opera Europa brüsszeli székhelyű, európai operaházakat és fesztiválokat tömörítő szervezet. Az operaházak képviselői - főigazgatók, produkciós, műszaki igazgatók és marketingvezetők, valamint a jelmezműhelyek vezetői - évente több alkalommal találkoznak az Opera Europa konferenciáin, hogy tapasztalatot, véleményt cseréljenek, illetve megismerjék a legújabb technikai lehetőségeket.

A konferencia megnyitója előtt tartott szűkkörű sajtótájékoztatón Ioan Holender úr, a Bécsi Staatsoper főintendánsa euroszkeptikus beszédében rámutatott: "a krízis nem lehet kifogás arra, hogy rossz előadásokat csináljunk" s hozzátette, a közönségvesztést sem szabad a válság számlájára írni. A közönségre való odafigyelés annál is fontosabb, mert hiába minden szponzor és marketing, a legtöbb bevételt a nézőknek köszönhetik az operaházak. A nézőknek márpedig "fontos a csomagolás, de fontosabb, ami bennevan": vagyis az, hogy mit, hogyan és kivel játszanak a dalszínházak.

Peter de Caluwe, a brüsszeli La Monnaie operaház főigazgatója az európai összefogás szükségességét hangsúlyozta. Az opera szerinte a legeurópaibb művészeti forma, amelynek történetét az európai kultúrnemzetek együtt alakították. Ezt a nemes hagyományt kívánja az Opera Europa szervezet folytatni, amikor a gyakorlati tapasztalatcsere mellett a veszélyben lévő közös műfaj jövőjéről tanácskoznak. A repertoár megújítása, a nemzetközi közönség megszólítása, a kooperáció, valamint a Közép-európai operajátszás-hagyomány integrálása a nyugati áramlatba azok a fő csapásirányok, amelyek mentén a brüsszeli székhelyű szövetség a jövőt és a válságból kivezető kiutat látja.

Waldemar Dabrovski a Don Giovanni példájával illusztrálta a páneurópai opera-hagyományokat: a spanyol legendát feldolgozó francia dráma alapján olasz szerző írt librettót, majd Mozart operáját a prágai német színházban mutatták be. A lengyel nemzeti opera igazgatója gyújtó hangú beszédében figyelmeztetett, hogy nem csak Bécs és Budapest, de Varsó is Közép-európai (opera)főváros, s hogy az itteni házak büdzséik méretétől eltekintve nem különböznek a nyugati intézményektől. Hozzáfűzte, a volt szocialista országok számára a mostani mégoly válságosnak tetsző idők is paradicsomi állapotot jelentenek az előző rendszer korlátozott lehetőségeihez képest.

Andrejs Zagars, a rigai operaház igazgatója rámutatott, hogy a volt keleti blokk országaiból származó énekesek és karmesterek már régóta ott vannak az európai operaházakban. A 2010 elején a Rózsalovag vendégrendezőjeként Budapestre visszatérő szakember hozzátette, a koprodukciók és a vendégelőadások különösen aktuálisak most, hogy a válság miatt kevesebbet utaznak az emberek.

Magyar részről Kovalik Balázs elmondta, hogy Magyarországon nagy hagyományra tekint vissza a külföldi befolyást visszaszorítani kívánó nemzeti büszkeség, mely szerint itthon minden legalább olyan jó, ha nem jobb, mint "nyugaton". Az Ybl-palota jelenlegi vezetése azonban elkötelezett a nemzetközi nyitás és a koprodukciós előadások felé, ám ehhez a művészeti vezetők elhatározásán kívül hosszú évekre szóló állami kötelezettségvállalásra és előre tervezhető költségvetésre is szükség van. Demonstrálandó a Magyar Állami Operaház nyitottságát, az Opera Europa konferencia résztvevői a Hartmut Schörghofer rendezte Kékszakállút tekintették meg a nyitónap lezárásaként.

http://www.opera-europa.org