A groteszk-erotikus operaszínház és a tehetséges néző

Bohuslav Martinů Alexandre bis és Maurice Ravel Pásztoróra című egyfelvonásos vígoperáival folytatódott a 2009-es MEZZO Operaverseny és Fesztivál programja. A november 9-i előadás után a produkció rendezőjével, Bagó Bertalannal, és a magyar versenyzővel, Balczó Péterrel váltottunk néhány szót. INTERJÚ & GALÉRIA

- Bagó Bertalan, a két egyfelvonásos rendezője azt nyilatkozta: színházat szeretne, ahol énekelnek, és nem fordítva. Nehéz volt a közös munka?

Bagó Bertalan: Úgy gondolom, hogy az operát is úgy kell játszani, mint bármi mást. Csak éppen énekelnek benne. Mintha prózai előadás lenne, szituációkat kell csinálni. A legtöbb munkánk abból adódott, hogy az énekesek természetesen játsszák el ezeket a szituációkat. Remélem, hogy ez sikerült is.

Balczó Péter: Nagyon örülök, hogy Bagó Bertalannal dolgozhattam együtt, nagyon jó kapcsolatba kerültem vele emberileg és szakmailag is. Nagyon jól tudtam vele együttműködni - de nem csak én, hanem az egész társulat. Bagó Bertalan színháza nem ért egyébként teljesen felkészületlenül: tavaly Debrecenben az Andrzej Bubien rendezésében bemutatott Smetana: Az eladott menyasszony című operájában hasonló karaktert kellett hoznom, és hasonlóan kellett játszanom. Meg kell vallanom, nem is tudok lefúrt lábbal énekelni. Nagyon szeretek játszani, és úgy tűnik, - hál 'Istennek -, tudok is.

- Mit gondoltak, a még mindig kissé konzervatív magyar operalátogatók körében ez az jó adag erotikával átszőtt ironikus-frivol hangulat mennyire számíthat sikerre vagy elutasításra?

Bagó Bertalan:  A Martinů-darab groteszk világa nagyon ritka Magyarországon. Kettős csavar van benne: a freudizmust, a pszichoanalízist gúnyolja - és mindezt operában. Ennek a nyelvét, világát és játékstílusát elég nehéz volt megtalálni. Ami még nagyon furcsává teszi a darabot, hogy igazi története nincsen, hiszen szürrealista. Aki egy történetet szeretne látni - ahogy talán várják az operarajongók - az csalódott lehet, mert ez nem egy történet, hanem egy érzelmi góc, és mindeközben kliséket gúnyol ki. Természetesen a velejéig akartam hatolni a daraboknak, és semmiképpen nem akartam megúszni a kérdést. Az volt a szándékom, hogy meghökkentsem a nézőt. És reménykedem abban, hogy a néző tehetséges, és felfogja, amit az ember fölrak. Aztán majd utána eldönti, hogy tetszett-e.

Balczó Péter: A ma esti közönségnek láthatóan tetszett az előadás, és ennek nagyon örülök. Hogy prűdek vagyunk-e, vagy nem, ez persze kérdés. A produkciónak mindenesetre Svájcban is sikere volt, pedig ott még prűdebbek és még zárkózottabbak az emberek.

- Van-e esély arra, hogy ezek a rendezések valahol tovább éljenek, és várhatunk-e öntől a későbbiekben hasonló szellemű operarendezéseket?

Bagó Bertalan: Ezt a produkciót tovább játsszák Svájcban, ugyanebben a rendezésben, de másik szereposztással. Az meg majd kiderül, rendezek-e még operát, vagy sem. Én mindenesetre szeretnék.

- Szívesen részt venne a maihoz hasonló felfogású produkciókban?

Balczó Péter: Természetesen, mindenképpen!

Bohuslav Martinů: Alexandre bis / Maurice Ravel: Pásztoróra

Philomène / Concepcion: Friederike MEINEL
Oscar / Gonzalve:  BALCZÓ Péter
Alexandre / Ramiro:  Stanislaw KIERNER
Le Portrait / Don Inigo Gomez: GYÖRGY Levente
Armande: Alessandra BOËR                           
Torquemada: Konstantin NAZLAMOV    

A Theater Biel Solothurn (Bienne, Svájc) produkciója
Közreműködött: a Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Harald SIEGEL
Díszlet: Martin WARTH
Jelmez: DEBRECZENI Ildikó
Rendező: BAGÓ Bertalan

Az előadást a MEZZO Televízió 2009. november 11-én és 12-én tűzi műsorra. Nézzék meg, érdemes!