Színházi megoldás

Az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval harmadik versenydarabja Marco Tutino Vita című operája, amelyet 2002-ben mutattak be a darabot megrendelő milánói Scalában. A komponistával az ostravai Morva-Sziléziai Nemzeti Színház előadás után beszélgettünk.

- Hogyan jött az opera ötlete?

- Olvastam egy újsághírt, hogy Margaret Edson Pulitzer-díjat nyert Wit című drámájával (a Játékszínben Fekete angyal címmel játszották - a szerk.), és nagyon megérintett a téma. Elolvastam a darabot, kapcsolatba léptem az ügynökségével, megvettem a jogokat, és nyolc hónapig dolgoztam az operán. Izgalmasnak találtam azt, hogy az írónő egyszerre állítja párhuzamba és ellentétbe a kultúrát és az életet, azt, hogy mit tudunk valójában életről és halálról. Az volt talán a legnagyobb nehézség, hogy megtaláljuk a megfelelő kifejezésmódot szavakban és zenében is ehhez a témához - a rákhoz, a halálhoz, ami a közönség soraiban ülőket személyesen érintheti. Nem akartam, hogy bárki is megbántva érezze magát.

- Nem kérem arra, hogy ítéletet mondjon az ostravai produkcióról, inkább hasonlítsa össze ezt a produkciót a Scala-beli ősbemutatóval.

- Szeretném elmondani, hogy ezt egy nagyon szép és jó előadásnak tartom. A színházak mérete és anyagi háttere közti különbségek adottak. A Scalában nagyobb a színpad, nagyobb kórussal és zenekarral dolgoztunk. Ez természetesen másféle rendezési módszert kíván, mint egy sokkal intimebb tér és jóval kisebb létszámú együttes esetében. Ez az előadás számomra sokkal inkább koncentrál az emberi drámára, mint a milánói. Örömmel láttam, hogy a hangi adottságok mellett remek színészi teljesítményt is nyújtanak a versenyzők, a rendező (Telihay Péter - a szerk.) pedig nem elégedett meg az általánosságokkal. A használt szimbólumrendszer komplex: a kórházi gyógyító eszközök kínzóeszközzé válása pontos képi megfogalmazása a darabban egyszerre jelen levő párhuzamoknak és szembenállásoknak. Igazán elégedett vagyok ezzel a produkcióval, mert úgy érzem, különleges energiák hozták létre és működtetik.

- Szegeden  1994-ben bemutatták A nőstényfarkas című operáját. Milyen emlékeket idéz arról az előadásról és a városról?

- Csak jókat. Bár meg kell mondanom, meglepődtem, amikor most megérkeztem, mert sokat változott Szeged: elegánsabb, sikkesebb lett a város. A színház gyönyörű, akkor és most is megtapasztaltam, hogy érzékeny, zeneértő a közönsége.

- Min dolgozik most?

- A bolognai mindennapokat érintő munkám mellett (Marco Tutino a Teatro Comunali di Bologna művészeti vezetője - a szerk.) Visconti Érzés című filmje alapján írok egy operát az olasz egyesítés 140. évfordulója tiszteletére, a palermói Teatro Massimo felkérésére.

- Ön választotta a témát?

- Igen. A szenvedélyes történet fogott meg, valamint a társadalmi-politikai töltet, a szabadságeszme mai zenei kifejezési lehetőséget. Hiszem, hogy a művészet egyik feladata az, hogy napjaink nagy kérdéseire felhívja a figyelmet, és azokra a maga békés eszközeivel a megoldást keresse.