Megvan a hét továbbjutó.

A negyedik szakaszba jutott művek:

* Bella Máté - Karafiáth Orsolya: Macskadémon

* Bolba Tamás - Galambos Attila - Szente Vajk: Csoportterápia

* Faltay Csaba - Orosz Dénes - Gebora György: Csók

* Fűri Anna - Kiss Judit Ágnes - Gryllus Soma: A fabáb

* Lázár Zsigmond - Szabó T. Anna: Kirké

* Vizeli Csaba - Másik Lehel: A púpos

* Vizy Márton - Tóth Dávid Ágoston: Attila - Tiszta szívvel

A két link helyesen:

Az idő kerekén

Éjfél bár

Egy kis segítség a feltöltött zenék meghallgatásához, addig is, amíg a Madáchban kijavítják.

(Mondjuk erre a fórum motorra is ráférne egy tatarozás.)

Na, kérem, Papp Béla számát ha nem nyitja meg a böngésző, akkor használjátok a lenti linket, vagy a böngészü címsorában a "%E9 " szövegrészt egy egyszerű kis "é" -re kell cserélni, és így már megszólal.

http://www.madachszinhaz.hu/Actual/Actual/Palyazat_musical/20bol_zene_webre/PappB_Ejfél_bar.mp3

Bódy Magdi muzsikája egy kicsit nehezebb lesz: először le kell tölteni, ez sajnos, böngészőtől függően másként történik. Amikor rákattintunk a linkre – ügyesebbek a javascript kikapcsolásával kilőhetik a "jogvédett tartalom" feliratot, és a hivatkozás letöltése más néven opciót választják &ndash#, a lejátszóban megnyíló, de néma zene hallgatása helyett a menüben keressük meg a lap letöltése vagy mentés másként menüpontot. Már mentés közben is átnevezhetjük, de ha nem tettük, akkor letöltés után keressük meg a"BodyM_Az_Ido_Kereken.MP3" állományt.és nevezzük át WMA kiterjesztésűre. Ekkor "Az_Ido_Kerekeken.WMA" lesz a neve. Ez már lejátszható.

http://www.madachszinhaz.hu/Actual/Actual/Palyazat_musical/20bol_zene_webre/BodyM_AzIdoKereken.mp3

Részletek a készülő musicalekből: http://www.madachszinhaz.hu/Actual/Actual/Palyazat_musical/zene_reszletek.php

Egyáltalán nem érted, hogy miről beszélek.

És ott voltam, ahogy írtam is, úgy a 12. szám után távozhattam. Meg is mondom pontosan: A púpos után. nem emlékszem pontosan, hogy az hányadik volt.

Idézet a Madách Színház honlapjáról:
"A prezentáció hogy zajlik?
Az alkotók saját előadásban, vagy hangfelvétel segítségével mutatják be a készülő művet."
"Mi a célja a prezentációnak?
A továbbjutó pályázók számára segítségnyújtás a további munkához."

Ötször végigolvastam, de sem emeletről, sem gyufáról nem találtam egy szót sem. Meg nem is értem, mi alapján formál valaki véleményt, ha ott sem volt? Az általam leírtak nem kifejezetten az itt megjelent cikkről szóltak, hanem összességében a sajtóról.

És továbbra is elbeszélünk egymás mellett: az egy szál zongoráról nekem elsőre Muszorgszkij jutott eszembe és az "Egy kiállátás képei".

Linkek:
http://szeged.epresso.hu/site/index.php?option=com_content&view=article&id=712%3Amadach-musical-palyazat&catid=54%3Abudapest&Itemid=59
videó: http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/03/01/18/Teadelutan_2009_marcius_1_.aspx
videó: http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/05/06/19/Teadelutan_2010_majus_6_.aspx
Fotók: http://www.vivalamusical.com/news.php?id=palyazat_0505&selected_language=HUN
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=659136

http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/nagyagyuk-a-madach-musicalvalogatojan-2017545
http://kultura.hu/main.php?folderID=952&articleID=300392&ctag=articlelist&iid=1
http://www.hirextra.hu/2010/05/03/huszan-a-madach-dontoben/

Én azt nem állítottam, hogy csak a "sztárok" képesek jól előadni valamit. Arra próbáltam utalni, hogy az is az alkotók felelőssége, hogy akit idehoz, az szívvel-lélekkel az ügy mellett álljon. Egy nagyon lelkes, jól éneklő barát sokkal jobbat tud kihozni egy dalból, mint egy blattoló profi, akinek ez csak egy a sok közül.

Szerintem Kolozsi úr nem küldött a mennybe egy egész musicalt, csak megállapította, hogy a szám alapján volna értelme tovább dolgozni rajta. Mint ahogy állította ez másik néhány esetében is. Sőt, kifejezetten személyt is említett, hogy a Kirkét írnák meg Balogh Annának (amivel személy szerint egyetértek, mert azért eléggé ott volt  szeren).

Azért itt olyan emberek ültek a zsűriben, akik láttak/hallottak már ezt-azt, tudják, hogy egyszál zongorával is lehet olyat csinálni, hogy leszakad a ház a tehetségtől, és füstgéppel és jelmezzel is lehet olyat, hogy 10mp után látom, hogy blöff, nem jó, nézhetetlen. Szóval a Cirque de Soleil sem garancia semmire... "És ha a legjobb dal csak akkor üt, ha lángol a színpad?" Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy a Sztárcsinálókból a Róma égése akkor is üt, ha egy fia gyufa meg nem gyullad... Persze ha van, aki el tudja énekelni...

És azt se felejtsük el, hogy a zsűri olvasta a szinopszist, nem kizárt, hogy birtokában van még 3-4 dal kottája (?) partitúrája (?) hanganyaga (?). Ezek alapján azért bemérhető a dolog.

Én nem voltam ott végig, úgy a 12. dal körül távozhattam, ezért a végéről nem tudok nyilatkozni. De azt azért el lehet mondani, hogy mi volt az ezerszer hallott musical-klisé klónja, és mi volt, ami valódi új hang, és mi volt, ami kedves próbálkozás, és mi volt, ami halálciki... Mi az, amiben van ötlet, és mi az, ami már első elmesélésre dögunalom. Ezek a zsűriben tapasztalt emberek...

Mindig az jut eszembe, amit Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja szokott mondani. A legfontosabb, amit Várkonyi Zoltán mellett megtanult, hogy hogyan lehet egy darabot elmondani a 3. emelettől az 1-ig, gyalog a lépcsőn. Ha valamit annál hosszabban kell magyarázni, akkor az egy nem érdekes darab. Ez színházi szabály, de így van. Ha valamit nem tudsz elmondani egyetlen mondatban, hogy miről szól (nem a tartalmát, hanem, hogy miről szól), akkor az nem jó. Ide is ez érvényes. Ha nem tudod öt percben meggyőzni a zsűrit, a sajtót, hogy ez a befutó, akkor azon még dolgozni kell. És ebbe beletartozik az a néhány mondat az elején, a szereplőválasztás, a dalválasztás, az elővezetés. Ez az egész sok pici színházi előadás volt. Ami együtt értékelendő: a dal, a választás, az előadásmód, a fölvezetés, az egész dramaturgiája, a nézőre gyakorolt hatása.

És itt nem "előadható, esetleg jó művet" kerestek. Itt a legújabb tutit keresték. (Ami egyébként újabb problémát vet föl: hol vannak a kortárs zeneszerzők, miért nem írnak maguktól?? Ugyanez igaz a prózai színházra is. De ez már messzebbre vezet....)

Nem sikkadt el a lényeg, csak mást gondolunk lényegnek az egész jelenségből.

(Hol a zongorista háta???? :) Már másodszor említi... Ehhez Kolozsi úrnak mi köze van?)

Úgy tudtam, hogy ha elég sokat írok, biztosan lesz olyan része, amibe bele lehet kötni, miközben az egésznek a lényege meg elsikkad. Most akkor én írtam ide egy rossz cikket vagy Kolozsi úr? Én küldtem mennybe egyetlen szám - igaz, vérprofi - szám alapján egy egész musicalt? Én fényképeztem le hátulról a zongoristát?

Egyébként nincs mindenkinek lehetősége - még kövek mozgatása esetén, és nagyfokú élelmesség esetén sem -, hogy úgy adja elő a számot, ahogyan elképzelte, ugyanis a szerző az szerző, nem pedig rendező, hangszerelő, világosító, hangtechnikus stb. Az, hogy valakinek nincsenek jó kapcsolatai mondjuk sztárokkal, még nem zárja ki, hogy képes megírni egy előadható, esetleg jó művet. Vagy ha ezen múlik, akkor semmi értelme a pályázatnak, Szirtes Tamásnak inkább fel kellett volna hívnia az ismerőseit, és kész. De mivel nem így tett, nyilván messzebbre lát, mint sokan mások. Például el tudta dönteni öt dalból és egy jelenetből, hogy érdemes-e megírni a musicalt, mert ezt mondta ugyanis. Augusztusra kellenek a kész darabok.

Tehát a legjobb 5 percre kellett volna mindenkinek törekednie? És ha a legjobb dal csak akkor üt, ha lángol a színpad? Ha 200-an énekelnek, ha  mittomén milyen feltételek kellenek? Ugyan már. Ez egy ízelítő volt csupán, ráadásul nem egy kész, hanem egy majdan elkészülő darabból, és szerintem modortalanság leamatőrözni azokat, akiknek nincs lehetőségük odacibálni a Cirque de Soleilt. Azért kiváncsi lennék, hogy ahhoz mit szótak volna, ha valamelyik produkció jelmezzel világítással, füstgéppel, nagyzenekarral lépett volna fel. Akkor az lett volna felmagasztalva?

És pontosan az van, hogy az összes cikk nem az "adott produktumot" méltatta, hanem arról írt, hogy Tóth Gabi, Dolhai, Balla, Vincze Lilla... Magukat a dalokat talán észre sem vették.

És az a legnagyobb baj, hogy még így is ez a legjobb cikk az eseményről.

"A Suzanna c. dal alapján sosem nézném meg a Sweeney Toddot (na jó,de), de a Man of LaMancha is kiesne a Little Bird alapján, és még sorolhatnám, mert minden musicalre igaz."

Már bocsánat, de itt az volt a feladat, ahogy Szirtes Tamás is elmondta az elején, hogy kellett hozni egy dalt, amit meg akarnak mutatni. Ilyenkor nyilván minden szerző a legütősebb dalt hozza. Ha nem, akkor hülye. Ha most írta volna valaki a La Manchát, valószínűleg nem a Kismadarat mutatja be, hanem vagy a címadó dalt, vagy az Álom, mit nem láttak méget. Joggal indulhat ki minden néző és zsűritag abból, hogy amit itt bemutatnak, az a tuti, az jellemzi legjobban az egész darabot.

Ahhoz pedig, hogy ki blattolt, sem az újságírónak, sem a zsűrinek nincs köze. Az adott produktumot kell értékelni. Mint ahogy egy műkorcsolyázót sem pontoznak fölül, mert tudják, hogy szegénykének fáj a térde, ezért ma nem ugrik olyan magasra.

Mindenki azzal próbált meg főzni, ami van. Ha a kiírásban szerepelt volna, hogy a dalok előadója nem lehet profi, nyilván minden másképp hangzott volna, így túl nagy volt a kontraszt egyes dalok között. De mivel ez nem szerepelt, így a szerzők élelmességére és szándékára volt bízva minden. És az is jellemez egy szerzőt, hogy kinek adja oda a legféltettebb darabját, aminek az a tétje, hogy lesz-e ebből egész musical, színpadon, bemutatva, vagy nem. Ha én szerző volnék, minden követ megmozgatok, hogy az az 5perc a lehető legjobb legyen. Ha pedig ezek közül a produkciók közül minden szerző azt mondta, ez a lehető legjobb, akkor valami önértékelési gond van, legyünk őszinték. Mert ez nem egy tehetségkutató, hogy majd figyelünk rá, tanítgatjuk, és majd egyszer jó lesz, hanem egy éles helyzet: vagy van egy szuper darabod, ami megfelel sokféle követelménynek (jó a sztori, jó a zene, vannak benne értékelhető szerepek, kivitelezhető-e, eladható-e stb.), vagy nem.

Ha szabad beletrollkodnom:

Amíg a Himnusz úgy kezdődik, hogy "I-I-Is-ten áldd meg", amíg a Szózatban "légy hí-ve-e, ó-ó ma-a-gyar" - különös tekintettel a "híve" második szótagján a hajlításra! Amíg a Bánk bán - Hazám, hazám úgy szól, hogy "úgy bolyong oly e-egyes-e-egyedül", addig a cikkírónak ez a fajta tudálékos, kritikának álcázott sárdobálása csak arra jó, hogy az objektivitást és az egész esemény legfontosabb örömeit elmaszatolja holmi kérkedő megmondóemberkedéssel.

A drámaírás szabályaival dobálózni a huszonegyedik században - ki a fene ír manapság öt felvonásos darabot? Ilyen alapon az összes zeneszerzőt megkövezhetné - Bolba Tamást is beleértve -, mert felrúgták az összhangzattan évszázados szabályait.

Annyira sarkít, és annyira nincs képben, hogy az már fáj! Az eseménynek nem volt feltétele a profi színészek és előadók jelenléte sőt, kifejezetten ki lett mondva, hogy nem kell színpadi előadást produkálni, de persze tudtuk, hogy lesz ilyen is, mert mindig van. Például, évekkel ezelőtt egy szólóénekes versenyen láttam, hogy az egyik induló egy egész tánckart hozott magával, Dósa Mátyásnak hívták a fiút, lehet találgatni, hogy vajon nyert-e?

Valójában pontosan arra nem sikerült odafigyelnie a cikkírónak, amire érdemes lett volna. Nem mondom, a terápiás előadás tényleg jó volt, bár nem tudom, lett volna-e akkora sikere, ha nem ismert és tehetséges színészek - pontosabban színművészek - játsszák el pontosan a szerepüket, hanem csak elénekli négy amatőr. És az is igaz, hogy egyes produkciókon az sem segített, ha az atyaúristen adta elő, de azért ennyire nem volt rossz az egész, és ennyivel nem volt jobb a Madáchosok darabja a többinél. 

És, hogy ne legyen kétség, mindjárt meg is indoklom, hogy miért. Azért, mert senki sem látta mind a húsz művet!

Láttunk a feltehetően két órás darabokból 3-4 percet, ami egyszerűen nem elég ahhoz, hogy teljes képet kapjunk. A teljes kép a nézők képzeletére lett bízva - már akinek van ilyesmi kéznél. Nehéz dolog, elismerem. A Suzanna c. dal alapján sosem nézném meg a Sweeney Toddot (na jó,de), de a Man of LaMancha is kiesne a Little Bird alapján, és még sorolhatnám, mert minden musicalre igaz.

S ha már idáig jutottam, azt is beleszövöm ebbe az apró kirohanásba, hogy nekem a magyar költők életét feldolgozó művek pontosan azért kevéssé tűnnek ötletesnek, mert számos verses klisé adódik már a témából, az egyiknél konkrétan a verseket zenésíti meg a szerző, s ebből adódóan a dalszövegeket senki merheti kritizálni majdan - láthatólag a cikkíró is bedőlt a trükknek.

A Csoportterápia egyébként nekem is tetszett, aggódom is, hogy tudják-e tartani a szintet, de nem merném állítani, hogy bármelyik másik darab irányából nem lesznek még meglepetések. És hagyjuk már a lényegtelen dolgokon való csámcsogást és fikázást, Bódy Magdit sokkal korrektebben lehetett volna porig alázni, ha kritikusunk betöltötte volna 30-at vagy inkább többet, mert az a szám egy réges-régi Szűcs Jutka: Táncolsz velem című sláger - de hangról, hangra! Na ez tényleg ciki. Dolhaiék ott helyben blattoltak, és gyakorlatilag tönkre vágták az előadást, na az is ciki. 

Az intonálási hiba nem ciki, a "ge-e-sztu-us" nem ciki, a hangszálgyulladás nem ciki, a matrózpóló nem ciki, a fitnessköltőség meg de, Viszont nem zavar, mert a macskadémon elég vicces.

És úgy egyébként, sokkal többet vártam ettől az oldaltól, bőven sok, hogy máshol csak annyit írnak, hogy popsztárok a Madáchban, meg Bódy-szingli, meg Demjén nem is tudta, meg Dolhai az isten, de hogy jó volt-e Czomba dala, az nem derül ki sehol. Aztán meg a fényképek kergetnek őrületbe: van ahol 36 kép is fent van, de csak 13 produkció, máshol meg lefényképezték a zongorista hátát, ami nem baj, de ki is tették, ami meg nagy baj.

Ha jól megfontolom, az újságírók és a fotósok voltak a legnagyobb amatőrök a prezentáción.

Lehet, hogy nem is én vagyok a troll?

Szeretnék némi módosítási szándékkal élni.

Ha már a képzetlen lelkes amatőrökről esett szó, a cikk írójától is várnék némi hozzáértést és tájékozottságot, mielőtt tollat ragad.

"A Szent Erzsébet-legendát feldolgozó Rózsalány legalább annyira árulkodott a szerzők képzetlenségéről, mint a másik lelkes amatőr csapat, Papp Béla és családja darabja, A Nap gyermeke".

A nevemen és a darab címén kívül semmi sem stimmel. Nem volt lelkes csapatom, és a családom is otthonról izgulta végig az eseményeket. Én egyetlen énekest vittem magammal, aki még csak nem is családtag. (igaz, sajnos hangszálgyulladása volt, de ezt fel is konferáltam az elején.)

Viszont aki tényleg a családjával érkezett és öten voltak, róluk egyetlen sort sem olvastam. Lehet, hogy keveredés történt...??

Kérhetnék némi módosítást a megjelent cikkben?

Köszönettel: Papp Béla

Ilyet se mondott még nekem senki! (Másrészt: megfognám vagy nemfognám?)

Valójában ez sem igaz. Példa: "megcselekedtük, amit megkövetelt a haza" - tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá. Minden aláhúzott szótagban rövid a magánhangzó, mégis hosszú szótagnak számít az utána következő két mássalhangzó miatt. Ez énekben ugyanúgy igaz. Kritizálni csak pontosan és szépen!

Hmmm... Ez viszont igaz. De ez egy korrekt megállapítás!

Kedves Andorka Péter!

Semmihez nem szeretnék hozzászólni, csupán a  "heccként "belinkelt/hallott anyaghoz, "gesztus" ügyben. ( EZT ugyanis hallhattam-, a többit nem, hisz nem voltam jelen.) Igazat kell adnom annak, aki ezt a  megoldást kifogásolta-, mégha a hallott jelenség valójában - zenei értelemben-   NEM  hajlítás ! 

Magában a szóban  ugyanis verstanilag MINDKÉT szótag RÖVID. ÁM! A Megvalósításba hiba csúszott. A zenei anyagban ugyanis  a "gesz" szótagnál HOSSZÚ hangérték hallható, ami ugye  nem csupán magyartalan ,de a jó zenei fület nagyonis bántja.Mondhatni: prozódiális hiba.

Ennyit szerettem volna csupán elmondani. NEM bántó jelleggel, csak leírni azt, amit - a linkelt anyag jóvoltából- hallhattam.

Kissé megdöbbenve olvastam, hogy a Fidelio (amely egy ZENEI oldal) sorai közt „szakszerűtlen mocskolódásra”, a szubjektív gondolatok nagyrészt objektívnek történő beállítására került sor. Úgy tűnik, hogy 90%-ban a szöveg illetve a történet az, amely alapján értékelnek itt egy zenés darabot. Például „Ady” belépője miért lett volna szakmailag jobb, mint pl. a púpos dala? És miért van kiemelve, hogy tisztán intonál? A délután folyamán egy-két botlást leszámítva alig hallhattunk hamis hangot! :) Egyébként Másik Lehel nem kevés szakmai tapasztalattal bír, állati jó fúvósfelrakásokat tett a púpos dalába, a hangulata pedig tökéletesen tükrözte azt a vásári komédiát, amelybe főhősünk kerül, illetve amit előidéz. Bella Máté dala is nagyon eredeti volt, és ha már itt tartunk, mitől van valaki profinak vagy amatőrnek minősítve? Profi az, aki kitanulta a szakmát, vagy akinek 150 év tapasztalat van a háta mögött? A kettő nem mindig párosul. Dragony Tímea akárhogy is vesszük, de nem amatőr, bármilyen darabot is ír, mivel Zeneakadémiát végzett zeneszerző, Bella Máté sikereiről (és arról, hogy szintén zeneszerzést tanul a Zeneakadémián) számos oldal tanúskodik az Interneten is, így nem nevezném ismeretlennek. Maximum annak, aki járatlan a zenében. Mármint a komolyzenében. „a púpom kövesd, hogy sok pénzt keress!" – ennek van értelme, tessék az egész dal szövegét elolvasni, az pedig, ha Juhász Gyula „a hold – hajók” recsegő asszonáncát felfogadjuk a világirodalom remekei közé, akkor ezt sem érheti szó, mint ahogy Szabó T. Anna időnként hasonló megoldásait sem érte… Tehát a szövegbravúr nem minden. Sajnos viszont az volt a tapasztalatom, hogy a mai magyar átlagember – mivel az ének-zene oktatás olyan, amilyen – csak a szöveg és a történet, illetve néhány evidensen fülbemászó dallam segítségével tud egy darabban tájékozódni. Nem véletlenül bukott meg (talán véglegesen?) Sondheim itthon, és szárnyal Webber. Ez viszont valahol elkeserítő, hogy a zene minőségének ennyire háttérbe szorul a szerepe. Most már biztos, hogy operát fogok írni legközelebb. És még egy gondolatig visszatérve a cikk szakszerűtlen dolgaira: a „gesztus” szó e betűjén nincs semmilyen hajlítás, a magyar prozódia pedig egyenesen szívügyem (mint ahogy sok ismert és elismert magyar „szerzőnek” nem az), és hogy csak ennyi jutott eszébe a kritika írójának a számról, meg még egy párunkéról hasonló, az kár. Csak a hecc kedvéért itt van az említett rész a Rózsalányból: http://www.andorkapeter.hu/cover/gesztus.mp3