Menyhért, Mirjam

But I’m a freak

2010.11.15. 19:17

Programkereső

A szerző kísérletet tesz arra, hogy újabb szóvirágokkal illesse a Tiger Lilliest.

(A Jógyerekek képeskönyve kapcsán párban írtunk Szofival - enyém volt a Tiger Lillies, ő kapta Aschert -, aztán jöttek a Trafóba koncertezni, ennek kapcsán szkájpoltunk egyet - a netkábel másik végén Martyn Jacques, eredménye pedig ez lett - következésképp nyugodtan idézhetem magam.)

A Tiger Lillies egy örömlányról elnevezett avantgard/punk kabarettistaformáció, dalaik Brecht, Weill, Dessau és Tom Waits világát egyaránt idézik. (Én meg, mondom, magamat.) Úgyhogy teljesen normális, hogy freakshow-t csinálnak háromszívű lánnyal, háromlábú meg hatkezű fiúval (ez két fiú!), a világ leghosszabb hajú asszonyával és társaikkal. Liliputiak, guminő, maharadzsa, szomorú kövér kurva (lásd Martyn Jacques egykori lakóhelyét), zombi, elátkozott szerelmes, a zenekar három tagja meg a többiek - összesen tíz szomorú bohóc. A 19. század végi Párizs frivolsága, a 20. század eleji varieté iránti nosztalgia, a vándorcirkusz melankóliája (korhoz kötetlenül), meg az a fajta irónia, ami mondjuk az In Brugge (magyarul a csapnivaló Erőszakik címet kapó) filmet jellemzi, nyakon öntve jó adag sóvárgó romantikával, szomorú álomvilággal. S miután jól kibőgtük magunkat saját szerencsétlenségünkön, belenézünk a tükörbe, és meglátva vörösre sírt szemünket, szétszipogott orrunkat, leázott sminkünket, megfogadjuk, hogy ha nem tudunk decensen sírni, hát teszünk az egészre, inkább nyelvet nyújtunk magunkra és röhögünk egy nagyot a bennünk élő nyomorékon. Mert mindenkiben él egy freak, jól gondolta a rendező, Sebastiano Toma (belga születésű úriember, aki aztán Németországba ment cirkuszolni, és 2003-ban Athénban megcsinálta a Tiger Lillies közreműködésével a Circust, 2009-ben ugyanott pedig a Freakshow-t) - a dalokat szerző Martyn Jacques pedig nem árul zsákbamacskát.

Darwin után szabadon: The Survival of The Freakest. (Hát akkor ezért néztek ki olyan sufnituningosan egymásra dobáltnak a színpad két oldalán a hangfalak, és ezért működött a pécsi színházban minden masinéria!)

Viszont hogy ne nyomódjon szét az oldal, a roppant kedves Pécs2010-ék jóvoltából, akik amellett, hogy hoztak-vittek, még fotóztak is, inkább csak linkelem a galériát.