Emma

Bohémélet fiatalokkal

2010.12.02. 11:32

Programkereső

A decemberi Bohémélet-sorozat első próbái alatt jöttem rá, hogy a rendezői utasítások hűen követik Ricci könyvének tartalmát. Puccini, aki többször volt személyesen a budapesti Operaház vendége, szellemében jelen van a Bohéméletben, így ez a történelmi előadásunk követi talán leghívebben a szerző akaratát.

Létezik egy könyv, amelyet egy Ricci nevű úriember írt, Puccini egykori asszisztense. E könyv fontos dokumentuma a Puccini-játéknak - már ami a színrevitelt illeti - egy olyan ember tollából, aki a zeneszerző életében végigkísérte az összes készülő premiert. Olyan dolgokat ír le részletes pontossággal, amelyek a partitúrában nem szerepelnek arról, hogy Puccini hogyan képzelte egyes szereplők jelenlétét a színpadon. Rodolfo és Mimi első jelenetében, amikor a lány rosszul lesz, megmondja például, hogy melyik résznél maradjon ülve, mikor válaszoljon egyszerűen, vagy épp hol legyen határozottabb. Nádasdy rendezésével kapcsolatban az a benyomásom, hogy tartalmazza ezeket az instrukciókat. A decemberi Bohémélet-sorozat első próbái alatt jöttem rá, hogy a rendezői utasítások hűen követik a könyv tartalmát. Puccini, aki többször volt személyesen a budapesti Operaház vendége, szellemében jelen van a Bohéméletben, így ez a történelmi előadásunk követi talán leghívebben a szerző akaratát.

Adott tehát egy gyöngyszem: az Operaház 1937-ben bemutatott Bohémélete. Szeretem ezt a rendezést, előadásainkkal kapcsolatban mégis mindig volt egy szívfájdalmam: hogy csak az éppen aktuális vezető művészek főszereplésével láttam, akik azonban a legkevésbé sem voltak fiatal bohémeknek mondhatók. Egyszóval mindig a vitalitást hiányoltam az interpretációból, jóllehet, legtöbbször a legmagasabb szakmai színvonalon énekelték el a darabot (mindnyájan emlékszünk Pavarotti vendégszereplésére Kincses Veronikával). Az idei vezényléseim szereposztásának kialakításakor elsődleges célom volt, hogy ezt a pazar rendezést élettel töltsem meg. Olyan énekeseket tűztem ki a szerepekre, akik nemcsak jók, hanem fiatalok is, tele tűzzel és lendülettel. A művészcsapatban hazai énekeseink mellett külföldi vendégeket is hallhat a közönség. Már a próbafolyamatban kiderült: működik az elgondolásom, a kiválasztott énekesek új színekkel töltötték meg a darabot, és mindez a zenekar örömére is szolgált.

Ezekért az építő energiákért a Bohémélet előadásokat követően is szándékomban áll a nemzetközi színtérről válogatni és meghívni a fiatal tehetségeket. Elképzeléseim megvalósításában egy régi, szakmai kapcsolatom, úgymond súgóm is segít, aki nem más, mint Josef Hussek, a hamburgi operaház egykori igazgatója, aki rendszeres meghívásokat kap a legnagyobb nemzetközi énekversenyek zsűrijébe - ilyen minőségben magam is dolgoztam már vele. Hussek folyamatosan keresi és rendre meg is találja a szakma reménységeit, bár közös felfedezésünk is volt: Saimir Pirgu, aki mára a Covent Garden, a Salzburgi Játékok és a Milánói Scala, Hamburg és a MET rendszeres vendége. Az 1981-es születésű Pirguval a lecce-i Tito Schipa Énekversenyen találkoztunk. Én nagyon tehetségesnek találtam, Hussek azonban rögtön meg is merte hívni egy Cosí fan tutte előadásra a Salzburgi Ünnepi Játékokra az alig húszéves fiatalembert. Én biztosan nem mertem volna megtenni, Husseknek azonban rendkívül jó érzéke van ahhoz, hogy a hangi adottságon túl a komplex képességeket is belelássa egy szárnybontogató művészbe.

Az Operaház decemberi Bohémélet előadásaiban fellépő három fiatal művész: Alik Abdukayumov, Sokolin Asllani és Anna Gorbachyova Josef Hussek ajánlására érkezett Budapestre, és ezért ismét nagyon hálás vagyok barátomnak. Az említett énekesek közül eddig Abdukayumovot és Gorbachyovát ismertem meg, akik kivételes tehetségek - ez a próbák során bebizonyosodott. Jelenlétük a mieinknek is lendületet ad: Szegedi Csaba, akit méltán említek büszkeségeink között és Cser Krisztián is szárnyakat kapott a közös munka során, Fekete Attilával és Létay Kiss Gabriellával együtt olyan lendületbe jöttek, ami mindnyájukat előreviszi, és amelyben valóban megszületett a fiatalság adta vitális légkör. A felkészülés eddigi legemlékezetesebb pillanata azonban Palcsó Sándorhoz kötődik, aki ennek a darabnak már-már veterán játékmestere. Egy jelenet instruálása közben felszólította a művészeket: emlékezzetek csak vissza a fiatalságotokra, hogy mit éreztetek akkor. Majd körülnézett, és mintegy felfedezésként felkiáltott: de hiszen ti fiatalok vagytok!


 @virius (45), Mitriade (53), vörösbegy (65)

Szó sincs kovaliktalanításról. Már csak azért sem, mert Kovalik Balázzsal tárgyalunk arról, hogy a 2012/13-as évad első bemutatójaként áthozzuk a Magyar Állami Operaházba bonni Katja Kabanova rendezését. Tisztelem Kovalik rendezői kvalitásait és vallom: nem csak ő tehet arról, hogy az utóbbi években olyan monumentális díszletek készültek az Operaház bemutatóihoz, amelyek lehetetlenné teszik egy repertoárszínház működését.

Kovalik Balázs Fidelio előadását nem kedvelem, mert számomra Beethoven olyan szerző, akit lehet naivnak vagy a földtől elrugaszkodottnak tekinteni, de tudnivaló róla: hitt a felsőbb erőkben, a pátoszban és az emberi szenvedély győzelmében a rossz felett. Ha ezeket a dolgokat görbe tükörbe állítjuk, Beethoven ellen megyünk. Ugyanakkor ez a Kovalik-rendezés is átgondolt koncepciót képvisel. A darabot ennek ellenére nem fogjuk játszani a jövőben, mert díszleteinek építése bonyolult, emiatt kellett elhagynunk egy előadást, egyet pedig csúsztatott kezdési időponttal kellett játszanunk. Ez a probléma sajnos a Xerxes és a Mefistofele produkcióinál is fennáll, ezekre próbálunk megoldást keresni. Ígértem, hogy blogomban beavatom az olvasókat az Operaház nehézségeibe, ezért elmondom: szigorú szabályok köteleznek minket arra, hogy milyen kifizetéseket eszközölhetünk dolgozóink felé. Az éjszakai munkavégzés törvényileg nem megengedett, sőt bizonyos számú túlóra felett balesetveszélyesnek minősül a díszletépítés. Törvényeket hágnánk át tehát azzal, ha az eddigiekben alkalmazott gyakorlat szerint végeztetnénk ezeket a színpadi munkákat - az előző vezetés idevágó döntései értelemszerűen jogilag kifogásolhatók. Mi nem szeretnénk ugyanebben a cipőben járni, ezért ezeket a darabokat - fájdalommal ugyan - a jövő évadtól levesszük a műsorról. A jövőben pedig visszaállítjuk azokat a régi és hasznos belső szabályozásokat, amelyek négy órán belül építhető és két órán belül bontható díszletek tervezésére kötelezték a rendezőket és a díszlettervezőket.

A Fidelióra visszatérve: maximálisan egyetértek azzal, hogy Rálik Szilvia és Szabóki Tünde kiváló Leonora, és bízom benne, hogy nem maradnak hosszú ideig a szerep előadásának lehetősége nélkül, mert Fidelio nélkül nem lehet meg egy operaház repertoárja.

Az ős-Bánkról: márciusban még nem lesz Káel-féle rendezés, mert a tavaszi időszakra nem voltak betervezve Bánk bán próbák, az átállás viszont már csak a dramaturgia miatt is megkövetelné a próbákat. Az új szezont azonban - ahogy ezt már megírtam - ismét a Bánk bánnal nyitjuk, ekkor már Káel Csaba rendezését láthatják nézőink az ősváltozat zenei anyagával olyan átdolgozásban, amelyben felismerhető az eredeti erkeli szándék.

Ami Kerényi Imre rendezését illeti: a közönségtől, főként a pedagógusok részéről nagyon sok kritika érkezik hozzánk arról, hogy egészen más korra készítik fel a fiatalokat, akik ehhez képest a reformkor világába csöppennek. Ez didaktikai szempontból talán valóban nem szerencsés, ám én ennek ellenére szeretem ezt a rendezést, ezért időnként bizonyára elővesszük majd.

@krisz21 (55)

Az Ascanióról: való igaz, egy repertoárszínháznak nem feltétlenül kötelessége olyan darabokat műsorra tűzni, amelyek csak néhány előadást érhetnek meg. Mégis örülök, hogy az Ascanio elhangzik Magyarországon, ahogy annak is, hogy Fischer Ádám vezényli - az ő interpretációjában külföldön már láttam a darabot; remélem, a közönségnek legalább annyira fog tetszeni, mint amennyire nekem tetszett. Hogy költséghatékony-e ez a bemutató? Nem az, de nem biztos, hogy nem válik azzá, hiszen Dániába már biztosan utazik a darab, és Milánóból is van rá érdeklődés. Mindez azt jelenti, hogy ha a két budapesti előadással a színrevitel nem is lesz nyereséges, saját produkcióként, amelyet vendégjátékként utaztatunk a világban, behozhatja a költségeit.

@Licht-Alberich (56)

Hogy Achim Freyerrel dolgozzunk, közös ötletünk volt Horváth Ádámmal, és Freyer neve valóban garancia a minőségre - nagyon örülnék, ha tárgyalásaink eredményre vezetnének. Már járt nálunk, megtekintette a színházunkat, és csupán néhány apróság van hátra ahhoz, hogy megállapodhassunk. A szereposztások tekintetében úgy gondolom, nem lesz elkerülhető, hogy külföldi énekeseket alkalmazzunk, legalább az egyik szereposztásban, a Ring ugyanakkor rengeteg jó szereplehetőséget tartogat hazai énekeseinknek is. Annyiban osztom a véleményét, hogy Németh Judit nemzetközi színvonalat képvisel a Wagner-éneklésben, de nem gondolom, hogy hazánkban ő az egyetlen, aki képes erre. Mások is megbirkóznak a feladattal - persze nem biztos, hogy azok, akik eddig megkapták ezeket a szerepeket. Ami a külföldi vendégművészeket illeti: egy fesztiválprodukció létrehozói nyilván más elgondolások alapján szerződtetik az énekeseket. Nálunk a próbák és az előadások koncentráltsága az elsődleges szempont, ezért nem feltétlenül a legnagyobb hírnévnek örvendő sztárénekeseket fogjuk invitálni, inkább a többi produkció esetében érvényes koncepciót követjük. Ez nem más, mint fiatal külföldi művészek szerepeltetése, akik esetleg karrierjük elején vannak, de már letettek valamit az asztalra, és valamivel ide tudjuk csábítani őket, hogy részt vegyenek egy hosszabb előkészítő munkában. Persze lehetnek olyan idősebb, befutott énekesek is, akiknek valamiért fontos, hogy Budapesten énekeljenek, vagy éppen szeretnének egy-egy új darabot felvenni a repertoárjukra, és ezt éppen nálunk bemutatni.

@virius (59)

A bolygó hollandinak helye van a repertoáron, de bemutatásával célszerű várni, hiszen ez a darab hosszabb előkészítést igényel. Nem szeretnék állandóan jubileumokban gondolkodni. Wagnernek mindig helye van a színház kínálatában, de semmiképp sem úgy, hogy 2013-ban egy összecsapott Hollandit adjunk a szerző tiszteletére.

@HaTi (40)

Egyesek szeretnék rám fogni, hogy nekem nem fontos az Operaház balett-repertoárja, de megnyugtatnék mindenkit: jó kapcsolatot ápolok Keveházi Gábor balett-igazgató úrral. Épp ezért nem venném el tőle a lehetőséget, hogy bejelentse a Nemzeti Balett jövő évadi bemutatóit. Folyamatosan egyeztetünk, ismerem az elképzeléseit, és ez nekem elég, hiszen a balett tár különálló egységet képez az Operaházban. A műfajhoz én nem értek, művészeti tanácsukra és vezetőjükre bízom az érdemi munkát, amelybe én nem szeretnék beleszólni azon túl, hogy a balettek zenei kíséretét a lehető legmagasabb színvonalon képzelem el.

@zkr (72)

A felvetett kérdésekről már beszélhetek, hiszen elkészült a jövő évad teljes műsorterve és próbarendje, amelyet mindenki túlságosan könnyednek talál. Ennek oka, hogy engem elsődlegesen az a cél vezérel, hogy a Magyar Állami Operaházat a törvényi előírásoknak eleget téve működtessem, tehát még annak gyanúját is elkerüljem, hogy bármilyen előadás törvénytelen időben (a munkaidőn túli foglalkoztatással) vagy keretek közt valósuljon meg. Ennek megfelelően lesz átcsoportosítva a színházi struktúra, ilyen módon ettől függ a dolgozók létszáma is, ám többek közt ezzel próbáljuk megteremteni a művészi produkciók megfelelő színvonalát is. A műszak a terveink szerint például két műszakban dolgozik majd a jövőben, ami gyakorlatilag megszüntetné a túlórákat, az azokkal járó kifizetéseket és az illegális munkavégzést, és nem utolsó sorban azt, hogy minden lépésünket a szakszervezettel kelljen egyeztetnünk. Ennek feltétele egy olyan Kollektív Szerződés, amely megfelelő munkakörülményeket és ezáltal megfelelő légkört biztosít az intézményben. Szeretnénk megszüntetni a különféle kiskapuk nyújtotta lehetőségeket, amelyek béren felüli kifizetések lefölözését biztosították, ugyanakkor megalapoznánk a tisztességes munkabéreket, amelyek mindezt immár indokolatlanná teszik. Az intézmény működési elve egy, az említetteket is tartalmazó programterv alapján alakul majd, amelyet elkészülte előtt természetesen egyeztetünk a szakszervezetekkel és a fenntartó minisztériummal. Horváth Ádám miniszteri biztos úr feladata lesz, hogy az átvilágítás után javaslatot tegyen a miniszternek arra, hogy milyen létszámmal és milyen formában működtessük tovább az Operaházat.

Művészeink egzisztenciális megsegítése kétoldalú kérdés. A Bohémélet produkcióba érkező és a közeljövőben idelátogató külföldi művészek jelenléte azt bizonyítja, hogy bizony a nemzetközi színtéren is találhatók nagyszerű énekesek, akik a hazai árkategóriákban szerződtethetők a budapesti Operába. Itteni szereplésük a mi énekeseinket arra sarkallja, hogy versenyezzenek akár a színvonal, akár a másutt adódó lehetőségek terén. Ezek a művészcserék nemcsak arra jók, hogy lássuk: extra és kimagasló gázsik kifizetése nélkül is tudunk új színt hozni a palettára, hanem arra is, hogy vigyázzunk értékeinkre, és állítsuk meg azt a gyakorlatot, ami a mi énekeseink kizsigerelését vonja maga után. Nem járható út, hogy vezető tenoristánktól elvárjuk, hogy a hangfajában megtalálható létező összes szerepben helytálljon, akár naponta többször is; nem járható, hogy folyamatosan próbál, ami által megrövidítjük a karrierjét. Alkalmazzuk inkább helyén az összes művészt, miközben tehermentesítjük azzal, hogy minőségben hasonló külföldi vendéget hívunk egy-egy szerepre. Nem célom ugyanakkor minden hazai művész egzisztenciájának megoldása. Sokkal inkább cél az, hogy adott feladathoz tisztességes javadalmazást biztosítsunk. Ismét eszembe jut a Zeneakadémia kezdeményezése: rendkívül fontos, hogy művészeink képesek legyenek az önmenedzselésre és arra, hogy az általunk kínált lehetőségeket kiegészítsék akár hazai színházakban, akár külföldön adódó lehetőségekkel.