Sámuel, Hajna

Viszlát, Berlin!

2010.12.22. 09:00

Programkereső

Tél volt, kiszakadt a felhők dunnája, sűrűn hulltak a hópihék a világra - mai mesénk (Grimm nyomán) így kezdődik. E (kinek haja nem fekete, mint az ében) mindennapjai a téli városban.

November vége-december

Nem áll szándékomban sok szót vesztegetni az időjárásra, de bizonyos dolgokat nem hagyhatok figyelmen kívül. Berlinben szinte folyamatosan hó van, és ezt általában szó szerint érthetjük - vagyis HÓ van, nem pedig fekete latyak. Ennek egyik oka természetesen az, hogy a hőmérséklet jóval 0°C alatt marad. Másik, sokkal fontosabb oka pedig az, hogy Berlinben nem sózzák az utakat. Sőt, nem sózzák a járdákat sem. (Belegondolni sem szeretnék, micsoda közfelháborodás fogadná otthon azt a főpolgármestert, aki ilyen elvetemült ötlettel állna elő.) Az utakat speciális gépek takarítják, melyek nem az úttest két szélére halmozzák a fekete havat, hanem bekebelezik és bendőjükben elszállítják. Hogy hova, sajnos nem tudom. A járdákon pedig megmarad a hó, és a gyalogosok képesek hóban közlekedni. Sőt, bár ez már az én szememben is barbár tett, aránylag sok biciklis a hó ellenére is biciklivel közlekedik. Hiába, kemény gyerekek ezek a germánok.

Berlin télen
Berlin télen

November 27.

A Volksbühnén december 3-án kerül sor az év utolsó, aránylag nagyobb szabású rendezvényére. Ezen a napon ünnepli ugyanis nyolcvanadik születésnapját Jean-Luc Godard, erről emlékezünk meg a házban. Két bemutató, egy vendégelőadás és egy beszélgetés alkotja az este programját. Az egyik premier egy kabaré-est lesz Godard-filmekből idézett jelenetekkel és dalokkal. Ez a produkció a múlt héten kezdett próbálni egy francia rendező vezetése alatt. Másfél hét alatt a színészek fellázadtak, és ma kirúgták a rendezőt. A darabot a fődramaturg próbálja tovább. Kicsit más a Volksbühnén a dramaturg szerepe, mint otthon.

December 2.

Ma a harmadik dramaturg súgja meg nekem, hogy elégedetlen az állásával és hamarosan váltani készül. Nagy a rugalmasság, a kilenc dramaturgból egyetlen, aki huszonkét éve a házban dolgozik, az összes többi viszont kevesebb, mint három éve.

December 3.

Végre eljutottunk a Godard-bemutatóig (hónapok óta dolgozunk rajta a felelős dramaturggal). Az eredmény kétséges, számomra legalábbis csalódást okoz. Alapvetően félház van, a produkciók sikere mérsékelt. A fődramaturg által színre vitt dalest véleményem szerint amatőr és ízléstelen, a félház legalább fele tíz percen belül elhagyja a nézőteret. Az általános hangulat mindazonáltal kellemes. Godard neve talán mégsem olyan húzónév, mint azt a dramaturgián gondolják.

December 4-5., végre egy szabad hétvége

Berlin teljesen átalakul az adventi időszakban, olyannyira, hogy nem is esik nehezemre elviselni az időjárást. Egyáltalán nem szenvedek, bár állandóan -5 °C alatt van a hőmérséklet, fél háromkor elkezd sötétedni, és a napot nem láttam hetek óta. Ennek az az oka szerintem, hogy lépten-nyomon karácsonyi vásárokba botlik az ember az utcákon. Vagy ha nem is igazi vásár, egy-két virslis-forraltboros bódé minden sarkon akad. Ez persze nem azt jelenti, hogy könyvtárból ki-könyvtárba be, napi sokszáz virslitől eltelten és Glühweintól mámorosan rovom az utcákat. A karácsonyi hangulatról van itt szó, kérem, a kellemes várakozásról - bár azt hozzáteszem, egyetlen üzletben sem jártam, az igazi konzum-környezet valószínűleg ugyanolyan borzasztó, mint kis hazánkban.

Berlin télen
Berlin télen

December 7.

A dramaturgia-megbeszélésen szóba került a leváltott francia rendező esete. Több dramaturg is egyetértett abban, hogy a házbeli színészekkel nagyon nehéz együtt dolgozni - ha egy rendező ismeretlen a számukra, szinte biztos, hogy kicsinálják. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ezért nincsenek-e Castorf mellett jelentős fiatal rendezők a színházban.

December 9.

Visszatérve a hóra - alapjaiban rendült meg a német precizitásba vetett vak bizodalmam. Ma este Baselbe repültem volna rövid hétvégi látogatás erejéig, a járatomat azonban - sok másikkal együtt - törölték. Igen, esett ma a hó, de hóviharról azért nem beszélhetünk. Kedves olvasók, képzeljék el - a berlini reptereken nem volt raktáron elegendő jégtelenítő folyadék! Semmiben sem bízhat az ember lánya.

December 15.

A dramaturgia-megbeszélésen megint szóba került a ház két legendás fődramaturgja, Matthias Lilienthal és Carl Hegemann. Castorf mellett az ő nevükhöz kapcsolódik a Volksbühne aranykora, ők fedezték fel például az azóta fontos rendezővé lett René Pollesch-t és a nemrég elhunyt Christoph Schlingensiefet. A két dramaturg neve - már többször tapasztaltam - nemcsak a szakmában ismert, a színházba járó értelmiségiek is hivatkoznak rájuk. Berlinben - hazánktól eltérően - nemcsak egy-egy rendezőhöz, hanem dramaturgokhoz is kapcsolják az adott színház - jelen esetben a Volksbühne - különböző korszakait.

Berlin télen
Berlin télen

December 17.

A Godard-bemutató óta félgőzzel üzemel a ház, érezhető a karácsony előtti tunyaság. Jelenleg egy márciusi Kaméliás hölgy-bemutatót készítünk elő, az eredetileg filmrendező Clemens Schönborn maga állítja össze a szöveget a Dumas-darabból, különböző Balzac-regényekből és a Traviatából. Holnap utazom Magyarországra. Már várom.

A viszontlátásra, Berlinke, hiányozni fogsz!