Cecília

"Nem tudok betelni a széppel"

2011.01.24. 17:19

Programkereső

Január 26-án ünnepli 75. születésnapját a Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész, Bartók-Pásztory-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett karmester, Oberfrank Géza.
Oberfrank_Géza70.jpg
Oberfrank_Géza70.jpg

A Főiskola elvégzése után 1961-ben ösztöndíjasként került az Operaházhoz. Eleinte korrepetítor, később karigazgató majd karmester lett. A 70-es években a Felsenstein vezette berlini Komische Oper-ben vezető karmesterként aratott sikereket. Később itthon a MÁV Szimfonikusok vezető karnagya, majd a Fővárosi Operettszínház zeneigazgatója és művészeti vezetője lett, ezután a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatójaként tevékenykedett. Nyugdíjazásakor már a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatói pozícióját töltötte be, azóta pedig címzetes főzeneigazgatója és Örökös tagja a társulatnak. 2010 júliusáig rendszeresen irányította az Opera Stúdiót. Számos európai koncertterem és operaház közönsége tapsolt kivételesen magas fokú zenei tudásának, művészi érzékenységének. Karmesteri tevékenységén kívül fordítóként és rendezőként is ismert és elismert.

A száraz, de mégis sokat mondó adatokat olvasva számomra ennél sokkal többet jelent Oberfrank Géza. A Karnagy úr - nekem megtiszteltetés -, „Életem a zene..." című könyvét úgy dedikálta, hogy utalt közös munkáinkra, zenei emlékeinkre.

Nagyon jó volt vele dolgozni! Örömteli, ahogyan készült a koncertekre, ahogyan dolgozott a zenekarokkal, ahogyan próbált az énekesekkel. Láttam-hallottam ahogyan tanított, ahogyan megvilágította az ifjú énekesek számára egy-egy opera egészét, a részleteket, az áriák adta feladatokat. Két évvel ezelőtt, mikor megajándékozott remek könyvével, újra csak az járt az eszemben, vajon kellőképpen megbecsüljük-e az előttünk járó nagyokat?

Mi, akik végigkísértük pályáját, csak tisztelettel és szeretettel tudunk emlékezni a neki köszönhető sok felejthetetlen élményre.

Lapozgatom a könyvét.

Huszadik századi magyar művész-sors; a dalszínház, valamint Európa zenei élete, a világsztárok és a hazai művészek sokaságának színpadi produkciói tárulnak az olvasó elé.

Ám ezen túl az alkotó és megújító karmester, művész, író gondolatai megszívlelendő tanulságul is szolgálnak:

Ott kezdem, hogy a zenés színházat értő, annak mindkét oldalában egyaránt jártas, a szerző intencióit teljes mélységükben megfejtő és tiszteletben tartó rendezők száma éppoly kevés, mint a másik oldalon a színházi igényekhez nem csak alkalmazkodni tudó, de azokat a zene oldaláról is maximálisan kibontakoztató, a rendező munkáját alkotóan segítő és - ha kell - értően kontrolláló karmester.
Ahogy a karmesterek többsége nem tud mit kezdeni egy prózai jelenettel, vagy az úgynevezett „secco recitatívókkal", ennél fogva egyetlen törekvésük minél gyorsabban túlesni ezeken, úgy a prózai színház emlőin nevelkedett rendezők is teljesen tanácstalanok egy-egy hosszabb ária, cselekménytelen együttes vagy kórusjelenet színrevitelénél. Az ezek megoldására kínálkozó elég kisszámú variánsból kiválasztani a legkifejezőbbet, és a zene segítségét értően kihasználva, aprólékos munkával létrehozni a tipikusban az egyedit, az adott szituációra és muzsikára a legérvényesebbet, erre többségükben nem veszik a fáradságot, vagy nincs hozzá se fölkészültségük, se tehetségük...
Ez végső soron azt jelenti, hogy az „erős" rendező „alkalmazkodó" karmestert, az „erős" karmester „hajlítható" rendezőt igyekszik választani. Ez azután végképp kizárja, hogy a két tábor a kívánt mértékben közeledjék egymáshoz. Az énekesek pedig Szkülla és Kharübdysz között hányódva választhatnak, melyik fojtogató erőszaknak tegyék ki magukat: a karmesteri diktatúrának, vagy a rendezői önkénynek.

És még néhány mondat Oberfrank Géza könyvének végéről:

Micsoda dolog, hogy azokat, akik a legtöbbet tettek azért, hogy a Ház európaibbá legyen, egyszerűen leradírozzuk a pályáról, és még a nyomukat is sóval szórjuk be? Hol az a teljesítmény, amely jogosítványt ad erre valakinek? A jelenlegi kezdetleges „demokrácia" egyik legijesztőbb hozadéka, hogy minden választás után leromboljuk azt, amit az előző garnitúra hozott létre, függetlenül attól, hogy netán akadt benne valami jó is.

Január 26-án ünnepli 75. születésnapját a Liszt díjas, Érdemes és Kiváló művész, Bartók-Pásztory díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett karmester, Oberfrank Géza. Ahogyan mondta és írta: „Nem tudok betelni a széppel". Igaza van. Valamennyiünknek ez kell hogy legyen útmutatónk, hiszen ettől nem csak az életünk, hanem mi magunk is különbek leszünk.

Kedves Karnagy Úr! A jó Isten éltesse erőben, egészségben, és köszönjük az Öntől kapott sok felemelő élményt!

László Zsuzsa