Tekla

A Pikk dáma az ász

2011.01.30. 11:49

Programkereső

Néhány interjúban már említettem, de itt is elmondom, milyen a sors furcsa játéka: az idei évadra pont arra a két operára kaptam felkérést, amelyeket 2002-ben már nem vezényelhettem - ez a Macbeth és a Pikk dáma.

Amikor a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején vezető vendégkarmester voltam a torinói RAI Szimfonikus Zenekarnál, közös öltözőnk volt Jurij Tyemirkanovval. Egy alkalommal az orosz zenéről beszélgettünk, azt mondta, szerinte az orosz szerzők operái közül Csajkovszkij Pikk dámája magasan a legjobb mű. Bevallom őszintén, addig nem is hallottam a darabról, de megjegyeztem Tyemirkanov szavait - ha egy ilyen nagy mester dicsér valamit, érdemes odafigyelni rá. Ezért ahogy tehettem, megszereztem a partitúrát. Nem kellett hozzá sok idő, hogy beleszeressek a zenébe, s ma már úgy gondolom, hogy ez a darab nemcsak az orosz irodalomnak az egyik csúcsműve, hanem az egész operairodalomnak. Csodálom, hogy nem olyan népszerű, mint az Anyegin, amelynél én személyesen sokkal izgalmasabbnak tartom.

Pikk dáma - Magyar Állami Operaház
Pikk dáma - Magyar Állami Operaház

2002-ben, az első általam tervezett évad összeállításakor ezért is gondoltam úgy, hogy a budapesti Operaház reprezentatív műsorrendjében a Macbeth bemutató mellett mintegy évadzáró meglepetésként a Pikk dámát szerepeltetem. Megjegyzem, Budapesten ez volt az első orosz nyelvű előadás.
Szerettem volna, ha a magyar közönség jó előadásban ismeri meg a darabot, ezért kértünk fel orosz művészeket a színrevitelre. Vagyim Milkov rendezése, Viktor Volszkij díszleteivel és Rafael Volszkij jelmezeivel igazán autentikus előadást eredményezett. Mindezt fantasztikusan kiegészítette Jurij Szimonov karnagy úr zenei irányítása. Sajnos a premier időpontjában már nem lehettem az Operaház igazgatója, de a bemutatóra eljöttem, és örömmel konstatáltam, hogy a Pikk dáma dalszínházunk egyik legjobb produkciójává vált. Nem modernkedő, ugyanakkor mégsem tradicionális, minden pillanatában átgondolt rendezés, zeneileg pedig egészen csodálatos. Később Hamburgban több alkalommal vezényeltem a művet, és igen boldog voltam, amikor az előző vezetés felkért, hogy idén itthon is vezényeljem a Pikk dámát. Néhány interjúban már említettem, de itt is elmondom, milyen a sors furcsa játéka: az idei évadra pont arra a két operára kaptam felkérést, amelyeket 2002-ben már nem vezényelhettem - ez a Macbeth és a Pikk dáma.

Hát eljött az idő, hogy az utóbbiban közreműködjek Budapesten; január 28-ától hat előadást tartunk. A blogban már beszéltem Bándi Jánosról, de megint csak meg kell említenem, hogy kiváló énekesnek tartom, nagyszerű Hermann szerepében is. Élvezetesek voltak számomra a próbák, mert azokon az énekeseken, akik már énekelték a darabot, még mindig érezhető Szimonov mester kéznyoma, az új beállókkal pedig Irena Szavaljeva korrepetitor foglalkozott, ezért a teljes gárda kifogástalan orosz kiejtéssel bír, és látszik rajtuk, hogy szavanként is értik, miről énekelnek, nemcsak a tartalmat ismerik.