Jenő

Ezt ti úgy-sem ér-ti-tek!

2011.02.17. 16:26

Programkereső

Állítólag maga Liszt dúdolta a fenti szavakat, amikor megkérdezték, mit fejez ki első, Esz-dúr zongoraversenyének főtémája.

Liszt Ferencet már pályájának első, virtuóz koncertzongoristaként befutott szakaszában foglalkoztatta a zongoraverseny műfaja. Beethoven, Hummel, Moscheles és mások zongorára és szimfonikus zenekarra írt műveit óriási sikerrel játszotta Európa-szerte, saját kompozíciói közül azonban sokáig hiányoztak a zenekari darabok. Ennek oka igen egyszerű: Liszt viszonylag későn ismerkedett meg a hangszerelés művészetével. 1850-től azonban, miután visszavonult az intenzív koncertezéstől, és Weimarban udvari karmesterként ideje és módja nyílt elmélyedni a szimfonikus zenekar színeiben és a komponálásban, rohamléptekkel hozta be lemaradását.

A hangszerelésben Liszt segítséget kért és kapott is weimari évei alatt. Eleinte August Conradi operett-szerző formálta zenekari partitúrává a kívánt hangszerek neveivel „összefirkált" zongoravázlatokat. 1850 januárjától Joachim Raff vette át a hangszerelősegéd szerepét, ő azonban többre tartotta magát, és azt terjesztette, hogy az ekkortájt bemutatott Liszt-művek hangszerelését ő maga készítette. Állítását megerősíteni látszanak Joachim József emlékiratai. A Lisztével sok tekintetben párhuzamos karriert befutó magyar származású hegedűművész az 1850-es években a weimari zenekar koncertmestere volt. Visszaemlékezései szerint „az Esz-dúr zongoraversenyt elejétől végéig Raff hangszerelte". A Liszt-kutatók szerint kétségtelen, hogy a mű 1849-es változata Raff kézírását tükrözi, ám az is, hogy a legelső, 1830-ban keletkezett és az utolsó, 1856-os változat születésekor nem működhetett közre. A Raff-afférnek az kölcsönöz különös jelentőséget, hogy a korabeli kritika éppen a hangszerelés miatt marasztalta el a művet: különösképpen a triangulum túlzott használatát rótták fel - Lisztnek.

Az 1855. február 17-én Berlioz vezényletével és Liszt szólójával bemutatott mű szerkezetét Bartók Béla a következő szavakkal jellemezte: Liszt életművében figyelhető meg „a ciklikus szonátaformának közös témákkal, variációs alapon történő legelső tökéletes megalakítása, többek közt Eszt-dúr zongorakoncertjében. Ez a formai megoldás a Liszt utáni korban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert". Az első tétel - és az egész Esz-dúr zongoraverseny - legfontosabb témája a mű legelején a vonóskaron, majd a zongora oktávpasszázsaiban csendül fel. A hatásos, lefelé tartó kromatikus akkordsor pontozott ritmusát deklamálta Liszt a címben idézett szöveggel (eredetileg természetesen németül: Das ver-steht ihr al-le nicht!") - legalábbis az anekdota szerint.

Az Esz-dúr zongoraverseny szólóját az alábbi, 1981. szeptemberében készült felvételen Martha Argerich játssza, a Berlini Filharmonikusokat Christoph von Dohnányi vezényli. (Az inkriminált triangulum-állás a második videó kezdetén hallható.)