Kelemen, Klementina

Karácsony - egyszer egészen másképp

2011.02.21. 05:25

Programkereső

Igen, nyáron is lehet karácsony ünnepelni! Folytatom korábbi beszámolóim közzétételét: Hogyan készül és hogyan ünnepel karácsonyt egy bolíviai zeneiskola? És utána? Hogyan telik a "nyári szünet"...?

Advent


November 28-án itt is meggyújtottuk az első adventi gyertyát... Hittétek volna, hogy ez 35-40 fokban is lehetséges? Pedig lehet. De ez nem minden, ez nem pusztán egy tény, hogy itt bizony Karácsonykor meleg van, ez a puszta tény számos következményt von maga után. Itt kezd bennem tudatosulni, hogy az a valami, amit az én fejemben "Karácsony" címszó alatt él, az mennyire elválaszthatatlanul kötődik egy adott klímához, ahol hó esik, és ahol reggel 6-kor a rorate-mise sötétben kezdődik, és ahol este 5-kor már sötét van, vagy ha nyers akarok lenni, hogy ez a fejemben élő karácsony-fogalom mennyire kötődik még egy pogány időkből ránk maradt téli napforduló "fényünnep"-hez (vagyis, hogy innentől kezdve egyre több lesz a fény). Mert hogy a Karácsony miért ekkor van, annak oka nyílván nem abban keresendő, hogy Krisztus mikor született, hisz erről a Szentírás semmit sem mond. És hogy most, mindezektől az éghajlatfüggő körítésektől függetlenül készülök Karácsonyra, ez sok kérdést vet fel bennem. A dolog poénja, hogy most számomra megérteni azt az elképzelést, ami az itteni emberek fejében „Karácsony"-szócikk alatt él, nem pusztán érdekes gondolatébresztő vagy elvont filozófia. Nem. Hisz én vagyok az, aki zenekarunk karácsonyi műsorát - ha nem is egyedül - összeállítom és betanítom, és minduntalan tapasztalom ezeknek a természetesnek vélt Karácsony-fogalmaknak az ütközését. Persze sok mindent elmajmoltak már itt is Európától, Egyesült Államoktól (pl. amit dec. 6-án Santa Cruz-ban jártamban láttam: hogy mi a fenét csinálnak ott a kirakatokban minden féle Mikulások vastag piros télikabátban? Az azt hiszem költői kérdés: mit csinálnának? Majmolják az északiakat minden kritika nélkül). És karácsonykor itt is „Csendes Éj"-t, „Oh Tannenbaum"-ot egyéb német nyelvterületről inportált dalokat énekelnek - persze spanyol szöveggel - de hogy ezeket az opuszokat is lehet egészen másképp is előadni... és itt tapasztaltam egy mádik gyengéjét helyi zenekarunknak. Hogy tűzzel, hogy energikusan tudnak játszani, azt már említettem. De hogy egy kifinomult, meghitt hangszín még hiányzik a palettájukról, ez csak akkor derült ki, mikor el kezdtünk „Csendes Éj"-t meg Corelli Pastorale-t játszani. Igazából ez a gondolatmenet is sokkal messzebbre vezet. Itt az egyházi énekek is sokkal harsányabbak, és egyáltalán az énekstítusuk is erőteljesebb. Maga a csendes odafigyelés, az angyali szárnysuhogást kémlelő csendes éj, a csendes odafigyelés, ami az én Isten-kapcsolatomnak magától érthetődő alappillére, úgy tűnik, tőlük idegen. És kérdezem magamtől: lehet így is? Van nekik is egy más fajta, de szintén hiteles, telivér ujjongó, táncoló Isten-kapcsolatul, amely nekem még idegen?


Az itt következő bejegyzés egy (kissé megvágott) levelem a Felsőkrisztinavárosi kórus levelezőlistájára:

"Gyerekkórus


(...) Sok minden hiányzik itt, sok körítés, amit általában európai ember Karácsonnyal összefüggésbe hoz, marad csupán a lényeg, az, hogy Christus eljövetelét várjuk, és ünnepeljük, és próbálom megtanulni, hogy ez fenyöfa, hó, sötét és hideg nélkül is lehetséges.
2 hete Christina nővérrel (egy itt dolgozó Ferences nővér) összebeszéltünk, hogy milyen szép is lenne, ha meghívnánk a gyerekeket egy Szentestei misén való éneklésre. Elsö alkalommal jött is írd és mond 3 darab ennivalóan aranyos kislány, akikkel el is kezdünk énekelgetni. Másnap nem jött senki. Hát mondom, lesz ebből valami? Aztán én egy hétre zenekarunkkal elutaztam Brazíliába, Christina nővért magára hagyva a csíráiban készülődő "kórus"-sal. Aztán tegnap visszaértünk a zenekarral, sok-sok élménnyel gazdagodva. És ma délelőtt aztán 11kor megint vártam, hogy vajon jön-e valaki. Hát 11kor bizony nem volt egy lélek sem. És Christina nővér sem. Hát sóhajtottam egyet, és vártam. Aztán 10 perccel később csak arra téved 3-4 gyerek. Énekelni jöttetek? Igen? Nocsak, hát mégis? Na megvárjuk Christina nővért, aztán énekelünk (hozzá kell tennem, az énekek nagy részét én nem ismerem, így aztán Christina nővér nélkül egy kicsit bajban vagyok). Hát vártunk. Christina nővér ugyan nem, de további 10-12 gyerek már érkezett. Na mondom, most segíts meg Jó Isten, mit fogok itt csinálni? Mert hogy a zenekarom megszokta már hogy a bácsi kicsit furcsán töri a spanyolt, de hát ezek az 6-8 éves gyerekek még nem láttak külföldit, és elég viccesen sült el első próbakezdeményező próbálkozásom. Szóval voltunk már 20-an, és már énekelgettünk is valamicskét, mire megjött a segítség Christina nővér személyében. A gyerekek pedig csak jöttek, és jöttek, és fél 12-kor már 45-50 pöttöm gyerkőccel énekeltünk "Gloria in exelsis Deo"-t. Hát csak beérett a két hete széthintett meghívás. Mint aztán Christina nővértöő megtudtam, a gyerekek nagy része most jött elöször. Múlt héten is jöttek ugyan páran, de mindig más gyerekek, így nem igen lehetet céltudatos tanulási folyamatról beszélni. És még három nap, és itt a karácsonyi mise. Mondanom sem kell, nem fogunk 3 nap alatt megtanulni makulátlan tisztasággal énekelni, de azt hiszem most nem is ez a cél, hanem, hogy résztveszünk a misén, aktívan, és talán sikerül elültetni a bogarat a fülükbe, hogy énekelni jó, és hogy jövöt tanévtöl (vagyis februártól) lesz állandó kórus, lesz zenei előkészítő, és lehet jönni énekelni, furulyázni, hegedülni, csellózni. Hát meglássuk mit hoz a holnap..."

És folytatás már karácsony után:


"Hát elmúlt a Katrácsony itt, a világ déli féltekén is, alaposan behavazva teendőkkel - még ha ez a kifejezés most még csak véletlenül sem értendő szó szerint - olyannyira, hogy az otthoniak számára egészen el is tűntem, amiért ezúton bocsánatot is kérek, és kívánok utólagosan is áldott Karácsonyt, illetve remélem, hogy kívánságom hiányában is áldott volt.

Nos, itt december 20-án ézkeztünk vissza zenekarunkkal Brazíliából, vagyis alig néhány nap maradt, arra hogy Karácsonyra felkészüljünk. Pedig próba próba hátán, a zenekarral, az egy hétre magukra hagyott kező hegedűsökkel és az idő közben szépen megszaporodott, lelkes énekelni vágyó gyerekekkel. Sok minden maradt az utolsó pillanatig tisztázatlan: jönnek-e a fiatalok, „Gaudete"-strófákat énekelni, vagy furulyázni, lesz-e idejük megtanulni? És az adventi éneket ha csak egy szólamban is, gyertyagyújtással? Nem jönnek? Énekeljem én? Hagyjuk el? Énekeljenek gyerekek a koncerten is? Vagy csak a misén? Lesz-e fehér „angyal-ruhájuk? Stb. Hülyén hangzik, mi? De igaz, hogy a Karácsonyra készülés miatt (koncert, mise) nem volt időm Karácsonyra készülni (lelki értelemben).

Karácsonyi koncert


Nos a karácsonyi koncert 23-án bizony lement, volt ami szépen sikerült, és volt mit elengednem is az elképzeléseimből, bőven. Nem sok közönségünk volt, de azok nagyon hálásnak bizonyultak. Különösen nagy sikere volt a hóesésnek (köszönet Andreiszky Katinak és a Felsőkrisztinavárosi Scholának, kiktől egy zacskó műhó-hungarocell-reszeléket kaptam búcsúajándékul) melyet egyik kis hegedűsünk szórt a szószékről a gyanútlan közönségre, miközben utolsó műsorszámunkat, a Jingle Bells-t játszottunk.

24-én délelőtt volt az egyetlen próba a miseénekekből zenekarral és gyerekkórussal, néhány váratlan meglepetéssel, kissé feszült, türelmetlen légkörben. Elkövettem egy súlyos hibát, hogy bár Christina nővérrel már egy hónapra előre egyeztettünk, hogy Szenteste zenekaros mise lesz, és innentől kezdve mint magától értetődő dolgot a kollégákkal és a zenekarral elfelejtettem közölni, és csak 1-2 nappal előtte tudták meg. Hála hihetetlen türelmüknek és készségességüknek zokszó nélkül lenyelték a meglepetést, de tény ami tény, egy hetes turné és egy koncert után még plusz egy mise egy kissé visszaélés volt a zenekar tűrőképességével. Egy szó mint száz, a fáradtság azért rányomta bélyegét a készülődésre. Próba után zenekarral közös kertipiknik volt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk fürödni egyet a város melletti duzzasztott tóba.

Senki sem maradhat szárazon...!

De aztán részemről gyorsan haza, hisz sok a dolgom: a zenekart és ismerőseimet egy a karácsonyi koncert felvételéből készült CD-vel akartam meglepni, összevágva néhány próbai felvétellel, és néhány Brazíliában játszott darabbal. Az ajándék-CD terve egy számítógép vírus következtében meghiúsult ugyan, vagy legalábbis néhány nap késéssel készült el, nem kis bosszúságot okozva ezen a szent estén, de csak sikerült ezen is túltenni magam.

angyali karok - szentesti misén

és a zenekar


Azzal együtt, hogy nem-igen tudok azonosulni a villogó égőkkel felszerelt oltárral, és az egész mise alatt sinus-hangon három karácsonyi énekes repertoárját csipogó betlehemes olcsógiccsel, mindezzel együtt egy olyan karácsonyi misének lehettem aktív részese, ahol magam is elámultam a liturgia szépségén, erején, és rácsodálkoztam a kis Jézusra, aki tényleg eljött!"

Január


Január, az bizony nyári szünet, szünet a zeneiskolában is - elvileg... De hát mit tesz az ember, ha szűk két héttel a karácsonyi nagy hajtás után lépten nyomon zenekari tagokba botlik, akik egyre másra azt kérdezik: „mikor folytatjuk? Mikor lesz próba?" Hát jó - mondom egy-két növendéknek - gyertek, csináljunk valamit! Amancio kollegámat is megkörntyékezték már páran, így az egy-két növendékből pillanatok alatt 4-5 lesz, két nappal később - futótűzként megy a hír - már kis híján teljes a zenekari létszám. Kis szünidei özömzenélgetésnek indult, de hamar előkerültek a skálák, etüdök, Sevcik vonógyakorlatok is, és faltuk a zenekari irodalmag: Purcell: Rondo, Charpentier: Te Deum, Pachelbel: kánon, sőt, megpróbálkoztunk Händel: "Sába királynőjének bevonulásá"-val is... És mikor jött a hétvége, és NEM VOLT PRÓBA, pillanatok alatt megszervezték az ifjak, hogy azért is töltsük együtt a vasárnapot is, menjünk el Inezék tanyájára piknikezni...!

a tanyán...

Mire vége lett a januárnak, kezdődött a tanév, a zenekar már szinte koncertképes. Lett is alkalom a bemutatkozásra: február első hétvégéjére esett Yanira nővér, egy San Miguel-i születésű Ferences nővér örök fogadalma, amire örömmel elfogadtuk a nővérek felkérését, és tettük a liturgiát fényessé.