Orsolya

„Charpentier": Sopron zenei élete a XVII.-XVIII. században (1. rész)

2011.03.02. 23:35

Programkereső

Sopron viszonylagos kicsinysége ellenére évszázadokon át jelentős gazdasági szerepet játszott az ország életében. Már az 1277-ben elnyert szabad királyi város címmel járó jogokkal mindig is jól sáfárkodtak a város mindenkori vezetői. A jó helyen fekvő, jó adottságokkal rendelkező város a szárazföldi átmenő kereskedelem Bécs felé tartó útvonalának utolsó állomásaként jelentős létszámú vagyonosabb kereskedőréteget marasztalt letelepedésre. Ez a kereskedőréteg „kitermelte", illetve idevonzotta a maga értelmiségi rétegét, elsősorban a német nyelvterületekről. (A lakosság nagyjából kétharmada német anyanyelvű volt.) A török birodalom terjeszkedésének ellenállni tudó város polgársága az odamenekültjei révén, a kereskedelmi kapcsolatai alapján a nyugat-európai városok kulturális életének változásait, az új szellemi áramlatokat szinte azonnal nyomon követhette. A város zenei életébe fórumtársunk írása ad érdekes betekintést.

A XVII. század folyamán a város több esetben is jelentős politikai események színtere volt, országgyűlések (időnként Pozsonyt „helyettesítve"), koronázások 1622-ben és 1625-ben felpezsdítőleg hatottak a városra. Ez utóbbi események mellett mégis az egyik legjelentősebb mozgatórugó volt Lackner Kristóf polgármester tevékenysége a XVII. század elejétől. (Tevékenysége hosszú idejű volt, jogi képzettséget a padovai egyetemen szerezte, melyek később jól kamatoztatott. Összesen hatszor választották polgármesterré. Hetedikre nem választották meg, de nem szakmai, hanem politikai összekülönbözés miatt.) Ő hozta létre 1604-ben a város legjelentősebb értelmiségeiből a Tudós Társaságot, amelynek első határozatai között volt egy tanulói ösztöndíj megalapítása, mellyel elsősorban a soproni gimnázium arra érdemesültjeinek külföldi tanulmányait támogatták. Ezen tanulók a tanulmányaik letelte után képzett teológusként, jogászként, orvosként, tanárként tértek vissza szülővárosukba, leginkább Wittembergből vagy Tübingenből, folyamatosan frissítve a város szellemi életét.

Ahhoz, hogy a város kulturális életét jobban értsük, ki kell térnünk az ezzel kapcsolatos vallási kérdésekre is.
A reformáció már az 1520-as években gyökeret vert Sopronban. A helyi katolikus közösség, a vallási vezetőikkel együtt meglepően jól tolerálta az evangelizáció terjedését. Olyannyira, hogy a legnagyobb templomot jó ideig közösen használták. (Ez a közös használat is csak külső okok miatt szakadt meg, de erről majd később.)

1627-ben egy külső esemény komoly változást okozott a város életében, ez a város kulturális, illetve zenei életét is döntően befolyásolta. Beindult az ellenreformációs gépezet. II. Ferdinánd császár ediktumával minden nem katolikus lelkészt és tanítót kitiltott az ország területéről, ezeknek el kellett hagyniuk korábbi lakhelyeiket. A menekülők (az ún. exulánsok) a magyar és dél-német területek felé vették útjukat. Családok, közösségek sok esetben szétszakadtak, számos esetben a család egy része pl. Sopronba, másik része pl. Regensburgba tartott. (Majd látjuk, hogy a későbbiekben ez fontos lesz a számunkra.) Ekkoriban számos kántor-zeneszerző, orgonista és zenész is érkezett a városba. Ezek közül a legjelentősebb egyéniség volt Andreas Rauch (1592-1656), aki, ha egy nagyobb zenei központban bontakozhatott volna ki, ma is Európa-szerte jobban ismert személy lenne.

Andreas Rauch 1638 márciusában érkezett Sopronba exulánsként. A 36 éves orgonista-zeneszerzőt - korábbi tevékenységét ismerve - örömmel fogadták Sopronban, a városi tanács hamarosan megadta a hivatalos befogadó nyilatkozatot, egy évre rá hivatalos munkaadói szerződést is kötöttek vele igen komoly javadalmazással. Rauch korábban közvetlen Bécs mellett (ma már Bécs), a két legjelentősebb evangélikus közösség templomaiban működött elsősorban orgonistaként. (Bécsben már korábban sem tűrték az evangelistákat.) Jelentősebb műveit, a Thymiaterium musicale-t (25 vegyeskari mű) és más műveit Musicalisches Büchlein címen Nürnbergben adták ki.
Sopronban elég sok művet írt, de sajnos a legtöbb elveszett (leginkább az 1676-os tűzvészben veszett oda), fennmaradt viszont a soproni országgyűlésre készült, II. Ferdinándot dicsőitő Concentus votivus 1634-ből. 1635-ös, nagyszabású Te Deum-a szintén elveszett, az 1641-ben írt Missa, Vespera sorozatát Nürnbergben, 1648-ban elkészült, császárt dicsőítő Currus triumphalis musicus, Dávid-zsoltárokra írt sorozatát Bécsben adták ki. (Ez megjelent CD-n is a Hungarotonnál.).(A történetünkhöz tartozik, hogy a dicsőítések a városvezetés ösztönzésére készültek, a város ezzel akarta a császárhoz való lojalitását kifejezni - racionális okokból - és persze biztosítani az előnyeinek, kiváltságainak megőrzését.

Utolsó, egyúttal legjelentősebb műve News Thymaterium 1651-ben jelent meg Bécsben és egyidejűleg Luzernben. Ezután visszavonult, mert betegsége elhatalmasodott rajta. 1656-ben hunyt el.

Halála nagy veszteség volt a városnak, mivel ő volt a város zenei életének az irányítója, alatta a színvonal, ahogy a korabeli krónikások is megjegyzik, ugrásszerűen nőtt. A tevékenységének jelentőségét jól jellemzi, hogy e kicsiny városban több évtizeden át négy templomban is tartottak evangélikus istentiszteletet! Ennek oka, hogy I. Lipót alatt Sopron volt az egyetlen kiváltságos hely, ahol evangélikus istentisztelet engedélyezve volt. Bécsből számosan jártak ide istentiszteletre, többek között a svéd és a dán nagykövet is.

 A helyzet nem volt mindig ilyen kedvező, 1638-ban III. Ferdinánd (1637-ben II. Ferdinánd meghalt) rendeletben tiltotta meg, hogy a város több evangélikus prédikátort fogadjon be. A legdrámaibb esemény mégis az volt, hogy 1674-ben a várost is elérte az ellenreformáció, a rendelet a vallásgyakorlást a városban is megtiltotta, lelkészeiket, tanítóikat kitiltotta. Ez az állapot (skandináv uralkodói közbenjárásra) szerencsére nem sokáig, csak nagyjából egy évig tartott, de ez alatt nagyon sok evangélikus, köztük zenészek is, hagyta el a várost. A később visszakapott jogok már jóval szerényebb lehetőségeket jelentettek.
Rauchot a morva származású Lukas Phyllius követte a zeneigazgatói állásában (egy 1660-ban komponált motettájáról tudunk bizonyosat, de ez elveszett), aki már jóval kevesebb zenésszel gazdálkodhatott. Az ő halála után hívták a városba -ot.
Wohlmuth 1643-ban Ruszton született, szülei, rokonai szintén exulánsok voltak. Sopronban kezdte gimnáziumi tanulmányait, de hamarosan elbúcsúzott tanáraitól, és Breslauban folytatta a híres Elisabethaneum-ban. Elvégezve beiratkozott a wittembergi egyetemre. Itt a professzorok nagy megelégedésére kiválóan tanult, 1666-ban védte meg fizikai dolgozatát „Disputatio physica de aqua" címmel, melyet az őt támogató boroszlói polgároknak ajánlott.

1667-ben visszatért Sopronba iskolai rektornak. 1674-ben a vallásüldözés Sopront is elérte, ezért távoznia kellett. Hamarosan Regensburgban telepedett le, ahol 12 évet töltött. Az itt nyert tapasztaltak alapján később Sopron meghatározó zenei személyisége lett (zeneoktatás, nyilvános zenei vizsga, új oktatási módok, zenei ösztöndíj bevezetése). 1686 elején Sopronból orgonista és zeneigazgatói állásajánlatot kapott, amit örömmel elfogadott.
Tevékenységi köre igen széleskörű: orgonista, tanár, hangszerjavító, zenészek korrepetitora, kopista (kottamásoló), komponista. Esterházy Pál is felfigyel tevékenységére, és őt választja két fiának zenei nevelésére. Sok tanítványa is van, a tanítványok oktatásához kottagyűjteményt írt (Ma ezt a Starck-féle virginálgyűjteményként (1689) ismerjük [OSZK] - gyakorlatokból és táncokból áll). Orgonistaként saját műveket és improvizációkat is rendszeresen előadott, de ezeket sajnos sohasem jegyezte fel. Emellett még általános iskolai tanítást is elvállal.

Bár részletes naplót vezet a munkájáról (az 1685-1705 közötti megvan, a korábbi - ha volt -elveszett), de zeneszerzői tevékenységére nem tér ki.

1686-ban Sopronban Buda felszabadulása alkalmából egy nagyszabású Te Deumot adnak elő, de a korabeli források nem térnek ki a szerzőre. 1696-ban írt Misereréje ismert, az eredetijét a Breslau-i Egyetemi Könyvtár őrzi. (Egy másik változata nálunk van [Soproni Evangélikus levéltár].) A mű mély áhítatot tükröz, Monteverdi, de még inkább Schütz concertáló stílusát tükrözve.
1715-ben komponált zsoltárokról tudunk még, de csak a címlap maradt fenn, úgy, hogy egy későbbi szerző saját műveinek borítójaként használta fel.

Esterházyval való kapcsolatát tekintve a Harmonia caelestis egyik társszerzőjeként is nagyon valószinűsíthetőleg számításba jöhet, de erre még bizonyítékot nem sikerült feltárni a zenetudósoknak. (Nem valószínű, hogy Esterházy önmagában megbirkózott volna ezzel a feladattal.)
1717-ben, a reformáció 200 évének ünneplésekor már öreg és beteg, ezért egy nagyszabású Te Deum megírására már nem őt, hanem a fiatal korában Regensburgból érkező, évtizedek óta itt tevékenykedő, Gottlieb Grünlert kérik fel.
Wohlmuth 1724-ben hal meg. Hagyatékában további öt zsoltárfeldolgozás maradt, illetve töredékek, de ezek szerzőségére nincs adat. Leszármazottjai tekintélyes polgárok, de zenei tevékenységet senki nem folytatott.

 

A következő részben folytatjuk a város zenei életének történetét, mely számos további érdekességet kínál. Megismerkedünk a toronyzenészek feladataival, a polgári élet zenekultúrájával, más felekezetek zenei tevékenységével, amelyek közül a jezsuiták okoznak majd meglepetést...

A második rész itt olvasható 

2011 © Minden jog fenntartva