Bence

Úgy táncoljunk, ahogy mások fütyülnek (?)

2011.03.27. 23:14

Programkereső

Ha Sławomir Mrożek Tangójáról beszélünk, mindjárt megjegyzik a szakavatottak, hogy az abszurd dráma egy mintapéldányáról van szó, s ezzel le is söpörhetjük az asztalról. Mondván, abszurd, nincs is értelme az értelemkeresésnek. Ez esetben azonban, úgy hiszem, meglehetősen könnyelmű lépés lenne ez.

Nem azért, mert hamis a fenti megállapítás, miszerint a dráma abszurd. Az ok, amiért ezt állítom, az, hogy a szereplők nem állnak annyira távol a valóságtól, mint amennyire azt az abszurd jelző miatt feltételeznénk.1


Az értékvesztettség, jobban mondva az értékek relativitása fontos jellemzője a mai társadalmunknak. A teljes szabadosság éppúgy megtalálható, mint a szigorúan tervszerű, s erkölcsös(nek mondott) életvitel. Ez nem pusztán elvi kérdés, noha a nézőtéren, a sötétben valóban annak tűnik. Némi filozófiával azonban akár mintáknak is tekinthetjük ezeket arra nézve, hogy hogyan, milyen elvek mentén éljünk. Nagyon fontos, hogy fiatalok játszottak, s fiatalok tapsoltak, hisz nekünk most kell elhatároznunk magunkat egyik vagy másik létforma mellett. Ez ellentmond annak a szemléletnek, mely szerint a Tangó a generációk konfliktusáról szól. A konfliktus bennünk van, s amennyiben apáink ellen lázadunk, az is már egy belső konfliktus és választás eredménye. Számunkra, a fiatal generáció számára, többet jelenthet a Tangó egyszerű színházi előadásnál. Ne feledkezzünk meg a harmadik, s végül győztes életformáról se! Ösztön feszül szembe itt tudatossággal, ösztön a művészléttel, tudatosság a művészléttel. A háromszög addig forog, míg végül az ösztön marad felül. Ilyen vegytiszta formában persze nem gyakori ezeknek az életprogramoknak - vagy épp azok hiányának - a megjelenése körülöttünk. Mégis, nagyvonalakban, akár egy kollégium falain belül is érdemes lehet körülnézni, vajon ki hogyan próbál élni, s ki mit árt ezzel a többieknek, vagy épp mivel van azok segítségére. Mert ne feledjük, Artur mit tett a családjával, s az mit vele, Edekről nem is beszélve.


A Veres Péter Gimnázium színjátszókörének nem ez volt az első előadása, s ez látszott is. Hiteles alakításokat láttunk, melyek közül kiemelkedett az Arturt játszó Varjú Imre, s az Eugeniuszt alakító Szmerka Gergely teljesítménye. Mindkettejük szerepe igen hálás, ez tagadhatatlan. A magát fanatizmusba hajszoló Artur a legnagyobb hőse, s egyben antihőse a drámának. Varjú Imre az előadás előrehaladtával lett egyre meggyőzőbb és meggyőzőbb. Ahogyan kevéssé volt érthető, miért fekteti a nagymamát a ravatalra, olyannyira világos a végső kétségbeesése afelett, hogy kudarcot vallott. Szmerka Gergely jelenléte a színen szinte garanciát jelentett a nevetésre. Eugeniusz hízelgése, noha mosolyt csal az arcunkra, mégsem idegen tőlünk. A többiek alakítása is szervesen illeszkedett az egészbe. Egyetlen szereplőnek a játéka sem billentett ki a minket, ami amatőr színészekről lévén szó, nem kis dolog. A rendező Gelniczky Sára, akinek legnagyobb érdeme, hogy nem próbált a definíció szerinti abszurdból még abszurdabbat csinálni. Igen józan rendezői vénáról tett ezzel tanúbizonyságot.


A színjátszókör, csak diákokból áll, tehát a rendezőtől a súgóig mindenki diák, vagy diák volt a gimnáziumban. Félévente bemutatnak egy-két új darabot. Ez a gyakoriság azonban egyáltalán nem megy a minőség rovására. Mivel elég népes a csapat, korosztályonként vannak csoportok, s mindig más és más csoport tart bemutatót. Hozzánk a legidősebb korosztály látogatott el, ők már mind végeztek a gimnáziumban és különböző felsőoktatási intézmények hallgatói. Ezért is nagy szó, hogy ez a darab összeállt. Ők tehát az élő szintézisei az Artur s a családja által képviselt létformáknak.


Végezetül arról, hogyan látja az író nyolcvanadik évében a Tangónak, az egyik legsikeresebb, és legtöbbet játszott darabjának mai üzenetét: „Olyan globalizációt látunk, amely már nem is globalizáció. A globalizáció már megvalósult, már el is múlt. Ez a mostani világ teljesen más: az egész olyan zavaros. Néha arra gondolok, hogy ha minden ennyire összekavarodik, a végén még újra megjelenik a fasizmus..."2

 

1Maga Mrożek így fogalmaz: „Ezt [hogy ő az abszurd mestere] az az angol találta ki, Esslin, ő ragasztotta rám ezt a címkét, amely aztán rajtam is ragadt. Fogalma sem volt semmiről, egyszer csak elkezdett olvasni, és így szólt magában: Nahát, ez milyen abszurd! [...]"
(Josep Maria de Sagarra Ángel [2010]: „A modern színház nem tetszik nekem"- interjú Sławomir Mrożekkel. Élet és Irodalom. 47. szám)

 

2Josep Maria de Sagarra Ángel [2010]: „A modern színház nem tetszik nekem"- interjú Sławomir Mrożekkel. Élet és Irodalom. 47. szám


/Sławomir Mrożek: Tangó
Szereplők: Eugenia - Gelniczky Luca, Eugeniusz - Szmerka Gergely, Stomil - Varjas Tamás, Eleonora - Gelniczky Anna, Artúr - Varjú Imre, Ala - Csák Anna, Edek - Ligetvári Gábor
Rendezte: Gelniczky Sára/

A következő s egyben utolsó előadás április 9-én a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumban lesz.