Vendel

Rómában sincs régizene tanszak

2011.06.02. 17:05

Programkereső

2011. június 12-én, vasárnap este 19 órai kezdettel Budapesten ad koncertet az Olaszországban már számos CD-t jegyző, jó nevű barokkzenész páros: Romeo Ciuffa (barokk furulya) és Alberto Bagnai (csembaló). A barokk olaszországi elismertségéről, egy olasz zenész lehetőségeiről és budapesti műsorukról kérdeztük a fiatal furulya-játékost.

- Mennyire mutatkozik igény a barokk zenére Olaszországban és szűkebb pátriájában, Róma környékén?

- Az aranykort Rómában a Rinaldo Alessandrini, Paolo Pandolfo és Alfredo Bernardini nevével fémjelzett generáció ténykedése jelenti a 80-as évek közepén.  Rendkívül serkentőleg hatott rájuk az akkoriban remekül működő Olasz Barokk Furulya Társaság (Società Italiana del Flauto Dolce) és az Olasz Régizene Központ (Centro Italiano di Musica Antica) hatása. Ezután a közönség figyelme szinte teljesen elfordult a kor és a stílus felől. Hogy mást ne is említsek: a római egyetemen nagyon sok barokk hangszert egyszerűen nem tanítanak és nincsen régizene tanszék sem.

Így áll most az a város, amelyet a barokk egyik fővárosának szoktak tartani, ahol Emilio de'Cavalieri és Carissimi alkottak, ahol Frescobaldi nagyhatású (Bach figyelmét is felkeltő) billentyűs tanulmányai készültek, ahol Corelli szonátái, triószonátái és concerto grosso-i napvilágot láttak. Csak halkan jegyzem meg, hogy megkeresésünk ellenére, a budapesti koncertünkhöz sem kaptunk semmilyen támogatást az olasz állami intézményektől.

Romeo Ciuffa
Romeo Ciuffa

- Magyarországon a barokk zenének van egy saját, szinte elkülönülő tábora. Ez mennyire jellemző az olasz viszonyokra?

- Teljes mértékben. Kis túlzással évtizedek óta ugyanazok a nevek forognak a színpadon és a közönség soraiban egyaránt.  "Homo novus" csak kevés akad, hiszen a tehetséges fiataloknak egészen Bázelig, Trossingenig vagy Amsterdamig kell utazniuk, hogy specializáltan tanulhassanak, ráadásul más nyugat-európai országokban az elhelyezkedési lehetőségeik is sokkal jobbak.

- Ön azért kivételnek tűnik: számos fesztivál szervezője, számos országban koncertezett külföldön is. Tapasztalt bármilyen különbséget az egyes országok befogadókészsége között?

- Sajnálatos módon szinte mindenütt kíváncsibbak az olasz barokk zenére és zenészekre, mint otthon, Olaszországban. Ki kell mondanunk: az olasz közönség nem kapta meg a megfelelő tudást és nevelést, hogy megfelelő módon értékelje ezt a kulturális örökséget.  Római koncertjeink végén a legtöbb gratulációt idegen nyelven kell fogadnunk, mert a közönség nagy része külföldi.  Az egész világ azt hiszi, hogy Olaszország az opera hazája, miközben az "átlag olasz" (ha lehet ilyet mondani) csak popzene és nem-popzene közt tesz különbséget. Utóbbinak pedig - a hiedelem ellenére - meglehetősen kevés a közönsége, legyen az Beethoven, Bach vagy éppen Vivaldi.

- Ön nem csak a „Rassegna Cembalistica"  ("Csembalisták seregszemélje") és  a  "Stagione Musicale della Cappella Musicale Enrico Stuart", de a "MontreCompatri in Jazz" fesztivál igazgatója is.  Esetleg fel is lép valamilyen felállásban?

- Igen, bármennyire is távolinak tűnik a két világ, de jazz-szaxofonon is játszom a kilencvenes évek vége óta. Szülővárosom (ahol egyébként a történelem utolsó kasztrált énekese Alessandro Moreschi is született) a Castelli Romani régióban található, pár percre Rómától. Csodálatos középkori tereink vannak, amelyek mind akusztikailag, mind hangulatában tökéletesek a koncertezésre. Hét évvel ezelőtt kezdtünk bele a jazz fesztivál szervezésébe, amelynek évről évre növekszik a reputációja.

- Játszott már magyar partnerrel?

- Még nem játszottam, de dolgoztam már Magyar művésszel.  Tavaly szerveztem egy orgonafesztivált Frascatiban, ahol fellépett a magyar Varnus Xavér is.  Fantasztikus virtuozitással játszott, remek koncert volt!

- Visszatérve a 12-i koncertre: mi alapján választották ki magyarországi műsorukat?

- Szerettünk volna áttekintést adni a hangszeres zene fejlődéséről a barokk korban. Ez persze rengeteg szállal kötődik Rómához is Frescobaldi és Corelli révén. A 16. században még a legtöbb hangszeres zene kifejezett céllal, tánckíséretnek íródott. Ortiz ricercátája, Frescobaldi és Rossi partitái ebbe a korszakba engednek betekintést: variációk jól ismert táncos alapokra (passamezzo, passacaglia, romanesca).  Frescobaldi az egyike az első szerzőknek, akik önmagában is érvényes, "autonóm" hangszeres zenét írtak. Az ő toccátája különlegesen érdekes, lévén a billentyűs hangszer nem csak egyszerűen lekísér, de mondhatjuk, hogy"párbeszédbe elegyedik" a szólistával. Erre egészen a 18. század kezdetéig, Bach csembaló-hegedű szonátáinak megjelenéséig nem igen volt más példa a zenetörténetben.

Technikai szempontból Frescobaldi toccátája, a Bach-szonátákhoz hasonlóan, trióként is értelmezhető: két magas (a szólista és a jobb kéz a csembalón) és egy basszus részre bontható (a bal kéz a csembalón). Ez rokonságot mutat például Corelli triószonátáival. Frescobaldi Bach és Bach gyakorlatát követjük ezek előadásmódjában, második dallamhangszerként kezelve a csembaló magas szólamát.

Furulyajátékunk előadásmódja természetesen nagymértékben követi a historikus gyakorlatot.  Darabjaink többségében nincs kötelezően kijelölve a szólóhangszer, a darabok nyelvezete még nem mindenben hasonlít a mai "zenei köznyelvre".Ez persze nem érvényes Corelli szonátáira, amelyeket kifejezetten hegedűre szerzett - bár röviddel kiadásuk után furulyára is átírták ezeket. Mi az eredeti átiratot használjuk, ami rendkívül érdekes, rámutat a 18. század előadási gyakorlatának, főként díszítéstechnikájának néhány fontos elemére.


- Ön rendkívül sokoldalú. Tudományos részletességgel elemzi és játssza a barokkot, orgona és jazz fesztiválokat szervez, miközben koncertező művész. Mit tudhatunk távlati terveiről?

- A jövő mindig nagy kérdés. Azt hiszem, sokféleségében is megtaláltam az utam. Szeretném mind jobban kiteljesíteni a fesztiváljainkat, koncertezni és bevezetni a közönséget ebbe a csodálatos, még mindig sokak számára rejtett, elsüllyedt világba. Jól érzem magam ezen az úton - a zenéléshez mindig kell valamennyi szent őrület!

Romeo Ciuffa és Alberto Bagnai június 12-én, vasárnap este 19 órától ad koncertet a Tabáni Plébániatemplomban (1013, Attila út 11.). A belépés ingyenes!


Romeo Ciuffa (1978-)
A római „S. Cecilia Conservatoire"-on végzett, Luciano Giuliani irányításával kürt, trombita és tuba szakon. Később a 17-18. századi zene iránti érdeklődése az „O.Respighi Conservatoire"-ra vezette, ahol Paolo Capirci vezetésével barokk furulya szakot végzett. Koncertezett többek között Kínában, Észak-Korában, Mongóliában, Kanadában, Németországban, Zambiában, Svájcban, Finnországban stb. 1997-ben alapította meg az „Arcangelo Corelli Ensemble"-t, amellyel máig 4 CD-lemezük jelent meg. További együttesekben közreműködött M.A. Charpentier, M.R. Delalande, J.P. Rameau, J.B. de Boismortier és mások műveinek felvételein. 2006-ban muzikológia szakon diplomázott, summa cum laude, a római „Tor Vergata" egyetemen.