Nándor

Az ördög nem alszik

2011.06.06. 15:44

Programkereső

Vaszary Gábornak rossz véleménye volt a nőkről, de nagyon érdekelte mindaz, ami a nőkkel kapcsolatos és ez írásaiban is megmutatkozott.

"Írásaim fő témája: a nő" - vallotta, és ennek jegyében született Az ördög nem alszik című műve is, melynek színpadi változatát Fényes Szabolcs és Szenes Iván készítette. Már a címből humoros és ironikus történetre lehet következtetni: az ördög itt maga a nő, aki lazán és könnyedén, ármánnyal és cselszövéssel az ujjai köré csavarja a férfit. A történet középpontjában a nő áll, a nő és a szerelem, mint az 1920 és 50-es évek között íródott, és aztán megfilmesített, és színpadra alkalmazott művek többségében.

A feszültség a nő és a férfi között ebben az esetben egy öregúr, Gróf Boroghy Gedeon miatt teremtődik, aki azt szeretné elérni, hogy unokája Éva és unokaöccse Péter egymásra találjanak, mindezt azért, hogy a családban maradjon az általa felhalmozott vagyon. Mindezt egy csellel kívánja elérni: halottnak tetteti magát, és végrendeletével próbálja kicsikarni a szerelmet a két fiatal között. A harc a pénzért olyan helyzeteket teremt, melyből csak a humor lehet a kivezető út.

A Komáromi Jókai Színház előadásában, Görög László rendezéésben a közönség úgy érezheti magát mintha egy sakkpartit látna. Éva és Péter játszmájának láthatatlan döntőbírója Gróf Boroghy Gedeon, (Dráfi Mátyás) aki saját egészalakos, hatalmas festménye mögé bújva, kémleli és irányítja az események alakulását, az ügyvédje Gergely (Fabó Tibor) és inasa Fülöp (Majorfalvi Bálint) segítségével. Dráfi Mátyás minden egyes jelenetét felhasználja arra, hogy mindenkit megnevetessen. A nézőnek az az érzése, mintha Dráfi folyamatosan improvizálna, mintha számára ez egy jutalomjáték lenne.

A játszmának szurkolói is vannak, a kastélyba hívott barátok: Miklós, László, Tibor és a barátnők Erzsi, Mici, Klári. Az előadás akkor kap nagyobb lendületet, amikor megérkeznek ők, a vendégségbe hívott barátok és barátnők. Olasz István, Bernáth Tamás és Ollé Erik hármasa valamint Bandor Éva, Molnár Xénia és Holocsy Katalin triója igazán jól kiegészítik egymást. Mindannyian kellőképpen bohókásak, bár emiatt a jelenetek néha már túl nyüzsgővé és ettől követhetetlenné válnak. A poénok olykor erőltetettek tűnnek, de azoknak, akik kedvelik az angol humort a figurák különösen szerethetőek lehetnek.

Ebben a játszmában is mindenki egyforma esélyekkel indul, de a nő az erősebb. A Tar Renáta által alakított Éva folyamatosan formálódik. Érzései irányítják, így hol naivnak, hol akaratosnak és céltudatosnak mutatja magát, aki ezáltal orránál fogva vezeti Pétert, aki azt gondolja ő irányíthatja az események alakulását. Hajdú László alakításában Péter nem az a tapasztalt férfi, aki rengeteg női szívet tiport már el és tört össze. Az általa megformált Péter cselekedetei és mondatai a fiatalokra jellemző szerelemi rutintalanságról árulkodnak, ettől ugyan esendővé és sajnálhatóvá is válhatna a karakter, de nem ez történik, mivel Hajdú egy csipetnyi cinizmust és gőgöt visz bele a szerepbe, ezzel teszi érdekessé, és kiszámíthatatlanná Péter karakterét.

A döntő játszma akkor indul el, amikor Gróf Boroghy Gedeon szelleme visszatér a kastélyba, Péter színész barátja, Viktor segítségével. Tóth Tibor, Viktor szerepében igazán megmutathatja komikus énjét, sok ötlettel és humorral, energiával játszik.

E jeleneteket is segítette Cziegler Balázs szemet gyönyörködtető, monumentális, praktikus és olykor frappánsnak is mondható díszlete. Praktikussága abban rejlik, hogy egyszerre több irányból jöhetnek be és hagyhatják el a színpadot a színészek. Görög László rendező, a díszletnek ezt az adottságát használta ki, és tette ritmusossá különösen az utolsó jeleneteket, amikor a Gróf szellemei kergetik egymást és a kastély vendégeit. A díszlet lilás, mályvás, pirosas színeihez igazodnak Gadus Erika jelmezei is, melyek kellően elegánsak, amikor kell merészek. Mind a nők, mind a férfiak kosztümjei jól illenek egymáshoz, ezzel is szimbolizálva, hogy a nő és a férfi egyszer megtalálja párját, legalábbis ebben az előadásban mindenképpen. Éva és Péter sakkpartija döntetlennel zárul, mert mind a két fél feladja a harcot. Hogy megalkuvásból vagy szerelemből, azt nem lehet biztosan tudni, mert az előadás végén is olyan marad a két főszereplő kapcsolata mintha még mindig csak játszanának a másikkal és egymás érzéseivel. Nem teremtődik meg az összhang közöttük. Az ördög tehát soha sem fog aludni.