Előd

Cleofide: Vivaldiról

2011.06.13. 13:27

Programkereső

Egy adósságomat szeretném törleszteni. Kampányoltam már kedvenc szerzőimért, helyükre tettem néhány negált komponistát is legutóbb, Vivaldi különös életműve azonban még nem volt fókuszpontban.

Vivaldi megítélése rendkívül nehéz és akár pro, akár kontra teszünk kijelentést, szükségképpen fals lesz az állítás, és valaki mindenképpen megütközik rajta. Tíz évnyi intellektuális együttélés minimum szükséges a maga hullámvölgyeivel, "se vele, se nélküle" hangulatával, hogy első bátortalan konklúzióinkra juthassunk.

És itt nem Telemann-féle ambivalenciáról van szó, nem a meglepően ügyes és a rutin párhuzamáról. Nem, nem ilyen könnyű esetről. Vivaldi ugyanis gyakran a zsigerileg tökéletes, a zenei szép lényegét adó és a bosszantóan közönséges határán egyensúlyoz. A helyzetet komplikálja, hogy képes ezt a két egymás mellett élő stílusban (pl. késő barokk vagy galantéria), de más anyagát és a sajátját reciklálva is megtenni.
A non plus ultra persze az, hogy ha az idő és a pénzhiány nem szorítja, akkor utolsó hangjegyig tökéletes letisztult mesterműveket is papírra vet, játszi könnyedséggel (Juditha triumphans, Op 3., Op 8.). Bach tulajdonképpen a higgadt és következetes Vivaldi.

A zeneértő mai reflexe Vivaldi népszerűségének és a művek fent említett sajátosságainak következtében csak egy lehet: A távolságtartó fanyalgás.
Ez természetesen képmutatás az Op3, Op8, Op10, a mandolinversenyek, számos egyházi mestermű, a Juditha, a L'Olimpiade, a Griselda, az Orlando furioso, a Catone, a Farnace, a Dorilla, a Bajazet stb. figyelembe vételével. Ezek a művek, nekem is és bárkinek - bevallja vagy nem - kultúrsokkot jelentettek, amikor a Hungaroton és az Eterna előrukkolt velük. Egyrészt, mint a késő barokk és a galantéria első vonalba tartozó reprezentánsai, másrészt pedig felfedve Vivaldi oeuvre-jének igazi természetét. Az operára rendkívül nagy hangsúlyt fektető, de univerzális művészét.

2011 © Minden jog fenntartva 

Cleofide írásai:

A régizenéről - melyben a régizene meghatározását adja

Miért is lenne nehéz egészséges, informatív operai repertoárt kialakítani? - melyben a hazai operai repertoár kialakításához kínál szempontokat

A barokk opera és az ellenreformáció - melyben arra világít rá, miképp hatott ellenreformáció az opera műfajára

Az angol opera kezdetei - melyben az angol opera megszületésének időszakát rajzolja meg

Az oratóriumok felbukkanásának lehetséges motívumai Händel munkásságában - melyben hipotézist fogalmaz meg Ruth Smith zenetörténeti fejtegetésével szemben

Zeneszerzők élete és működése a nyugati típusú zene kezdetétől a kora romantikáig - Innen egy több éve folyó, még nem lezárt projekt részeként elérhetők a jelzett időszak európai rangú szerzőinek életrajza, fontosabb művei, életművének értékelése, sok esetben először magyarul.

A zenekritikáról - melyben a zenekritika feladatairól, lehetőségeiről és korlátairól, a zenekritika és a kortárs zene viszonyáról beszél

Elfeledett nemzedékek - melyben azokról ír, akik az egyes országokban előálló intellektuális vákuumot kitöltötték nagy komponistagenerációk közötti űrök idején

Vivaldiról - aki a tökéletes és a bosszantóan közönséges határán egyensúlyoz

A preromantikus olasz stílusú opera három nagy korszaka - személyes megközelítésben

A barokk opera színpadra állításának problémája - a jelenkori interpretáció lehetőségeiről

Händelről - kvalitásairól, operai koncepciójáról