Ilona

Vonzások és választások

2011.06.18. 10:25

Programkereső

A velencei kalmár Sepsiszentgyörgyről és az Ahogy tetszik Temesvárról.

Azt mondta Pécsen a szakmai beszélgetés egyik külföldi résztvevője, hogy ennyire szexi Velencei kalmárt még nem látott. Érdekes megállapítás. Azt hiszem, igaza van. Nem azért, mert Gizkó leveszi a korabeliből nehéz anyagból és szabásból induló, de mell alatt hirtelen véget érő felsőjét, és ott áll meztelen felsőtesttel, és nem is azért, mert a Mátrayban van valami egyszerre lustán és félelmet keltően fojtott érzékiség (nem mondom, hogy eleve, de majdnem). Ez a szexiség igazából a bohócéria játékos és a brechtien szikár elidegenítéssel-eltávolítással szemben, azoktól, azok által ellenpontozódva érzékelhető. Mesélik, otthon milyen a tér, olvasom, Pécsett milyen állványrendszert építettek be, milyen zajos volt - színészileg is - az előadás első fele.

Az itteni semmire nem alkalmas kisvárdai kultúrházi színpadon azonban találtak olyan zugokat fenn és lenn, ahol egymással - társadalmilag - nem kommunikáló, nem is érintkező mikrovilágokat hozhattak létre, a második rész nézőtéren játszódó történései pedig sajátosan tágították ki az értelmezési és asszociációs tartományokat. A szakmai megbeszélésen - ami lánykorában a pejoratívtól nem messze álló kiértékelő nevet viselte, most azonban Kritikus Órának hívjuk - Nánay tanár úr tökéletesen fogalmaz: a három főszereplőből, három szálból, három erős konfliktusból 2,5 van jelen az előadásban. Portia és Shylock történetei erősek, és erős Kicsid Gizella és Szakács László jelenléte, Mátray Antoniójának kiteljesedéséhez viszont hiányzik egy Bassanio, akiért érdemes harcolni. Van viszont Lorenzónk (Nagy Alfréd), Nerissánk (Gajzágó Zsuzsa), akik értelemmel, érzelemmel és téttel játszanak. Három óra húsz perc, de minden pillanata, minden eklektikája leköt és lenyűgöz.

(Pedig a székek a legkevésbé színháznézésre alkalmasak, bármennyire is kipróbáltuk már az évek során az idén anyagiak híján nem működő stúdióteremben, ami enyhe eufemizmus egy középiskola színháznak nem alkalmas, világíthatatlan, elviselhetetlenül visszhangos aulájára.)

A temesvári Ahogy tetszik sokszoros hátrányból indul. Először is ott van az előző előadás - hosszát lásd fentebb -, aztán a beszédhibás, jó hangsúlyokkal olvasni nem tudó politikusok által elővezetett megnyitó, következésképp a 21 órára kiírt kezdés legalább harminc percet csúszik, számítsuk még azt, hogy saját helyükön egy pici térben játszanak, itt pedig aránytalanul megnő minden, leginkább a távolság. És volt még egy szubjektív hendikep is: én ezt az előadást láttam Temesváron, és ott a közelség ellenére nem ért el hozzám. Elfogadom, ha az Ahogy tetszik nem kitörő vígjáték, hanem belengi egyfajta spleen vagy a kiábrándultság, ha az ardennes-i erdő ugyanazzal a civilizációs hulladékkal van teli, ami elől menekülnek. Elfogadom, mert számomra az utóbbi évek egyik legerősebb Shakespeare-élménye volt Alföldi tündérmeseszerűnek vagy hurráoptimistának a legnagyobb jóindulattal se nevezhető Szentivánéjije.

Ahogy tetszik - Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
Ahogy tetszik - Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Csak sajnos ez a kiábrándultság teljesen ritmustalan, illetve ugyanolyan ritmusú, és nincs ellenpont, amihez képest működne. Még a sokadik kényszerűséget sem tekinthetjük másik pólusnak, azt, hogy az helyszíni adottságok miatt nem a hátsó színpadon, hanem a várszínpad előtti téren, vásári módon, muszájból mikroportokkal kezdődik az előadás. Ráadásul mindez a 80-as évek undergroundjának emblematikus dalaival van megspékelve, amit elzenélgetnek - amúgy meglepően jól erősítve - a színészek, de egyrészt a Szabó Lőrinc-i szöveg veti le magáról ezeket a sorokat - talán ha olyan dramaturgiai beavatkozás történik, mint a Színház az egész világ... picit módosított szövegű Jaques-monológnál -, másrészt nem tud vinni magával ez a ruhában, értelmiségi elegem-van-ban húsz, de inkább harminc évvel ezelőtti világ. És ezúttal - pontosabban: már Temesváron sem - a színészek sem győznek meg. Akik végignézik, hajnal egy körül indulnak haza. Szünetig bírom, utána feladom. Nem nagyon zaklatott lelkiismerettel.