Gyöngyi

Szombathelyi hétvége

2011.07.19. 19:07

Programkereső

Szombaton és vasárnap is különleges hangversenyeket rendeztek a Bartók Fesztiválon.

Július 16-án a Képtárban került sor a szeminárium két kurzusvezetője, Kim Kashkashian brácsaművész és Nagy Péter zongoraművész közös koncertjére. Igen hamar megtelt a hangverseny helyszíne, s a nagyszámú érdeklődő miatt újabb és újabb székeket kellett behozni a terembe. Nem véletlenül: a világhírű brácsás Kurtág György Jelek, játékok és üzenetek című szólódarabjaival indította koncertjét, a hat tétel szuggesztív előadása maradandó élményt hagyott mindenkiben. A művésznőből áradt az alázat, s már megjelenése is intenzív kisugárzással bírt. A programból nem maradhatott ki a Liszt-évre való megemlékezés sem. A Kurtág-darabok után Nagy Péter előadásában hallhattuk a Haláltánc pianisták felé technikailag és zeneileg egyaránt hatalmas igényeket támasztó szólóváltozatát. Ezt követően a zongorarepertoár egy másik nagy darabja, Bartók Béla 1926-ban komponált Zongoraszonátája csendült fel, melyet Nagy Péter finom formai érzékenységgel közelített meg.

27. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál
27. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál

A szünet után közös produkcióra került sor: Lera Auerbach 2010-ben, Kim Kashkashian számára készített brácsa-zongora átiratot Sosztakovics eredetileg zongorára írott Op. 34-es 24 Prelúdiumából. A különböző karaktereket végigvonultató huszonnégy rövid tétel során a brácsás és a zongorista is megmutathatta sokszínű muzikalitását. E darabokat érdekes módon eredeti verziójukban is ritkán lehet hallani, az átirat pedig még inkább kuriózumszámba ment.

Vasárnap a tavaly 25 éves fennállását ünneplő Intermoduláció Kamaraegyüttes koncertjét hallhatta a nagyérdemű a Savaria Egyetemi Központ Dísztermében. Bár ez lényegesen nagyobb terem, mint a Képtár, itt is további székeket kellett behozni, hogy mindenkinek legyen ülőhelye. Először Bartók Béla Kontrasztokjából hallhattunk egy igen csiszolt és elmélyült előadást, amelynek dinamikus, intenzív interpretációja magával ragadta a hallgatóságot: Pauk György hegedű kurzusának egyik résztvevője, az izraeli Sivann Maayani Zelikoff Horn András klarinétművésszel és Pauk tanár úr korrepetitorával, Tadashi Imai zongoraművésszel adta elő a Bartók-kompozíciót. Ezután Fabio Nieder olasz származású zeneszerző, zongoraművész és karmester egy ütőhangszerekkel - értve ezalatt a papírgyűrést és a lábdobogást is - és szintetizátorral tarkított különleges hangszerelésű rövidebb darabja, a der SCHUH auf dem WEG zum SATURNIO szólalt meg az Intermoduláció Kamaraegyüttes tolmácsolásában, Tihanyi László vezényletével. Az első félidőt a karmester, Tihanyi László tavaly íródott Arnis című darabja zárta, amely egy 2001-2002-ben komponált szóló hárfamű, a Linos ensemble változata. Mint megtudjuk a programfüzetből: „az »arnis« évente megrendezett ünnep volt az ókori Görögországban, Linos szellemének kiengesztelésére, akit Apollón féltékenységében megölt". A kilenc tételes kompozíció a művet előadó Bábel Klára fiatal hárfaművésznek, valamint az Intermoduláció Kamaraegyüttesnek készült, s a darabnak a humor is szerves részét képezi, a hetedik tételben ugyanis (Linos tanítja Orpheust) a zenekar tagjai a tanítás közönségeként hangos vélemény-nyilvánítással kíséri az eseményeket: a két hárfa között ingázó művésznő játékát hol tapssal jutalmazzák, hol sípokkal fütyülik ki.

27. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál
27. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál

A szünet után a karmesterkurzus egyik „kötelező darabja", a Tihanyi László vezetésével tanult Pierrot lunaire, Arnold Schönberg 21. opusza következett. A 21 tételes mű három részét a kurzus három kiválasztott növendéke dirigálta: az olasz Roberto Genova, a finn Markku Laakso, valamint az Egyesült Államokból jött Ben Makino. Kiváló érzékenységgel, precízen vezényelték mindhárman a művet, amihez persze hozzájárult a kiváló előadó gárda is: a kamaraegyütteshez az ének kurzus vezetője, Meláth Andrea csatlakozott sprechgesangjával.

A hangversenyt követően Tihanyi Lászlót kérdeztem együttesének további terveiről és az idei kurzusról. Az Intermoduláció Kamaraegyüttessel kapcsolatban beszámolt egy februári bécsi meghívásról, továbbá arról, hogy folytatják a közös munkát Fabio Niederrel is, de hozzátette: manapság tervekről beszélni teljesen felesleges. Tihanyi professzor elmondása szerint akár egy tíz évre szóló tervvel is elő tudna állni, de a kultúrára szánt támogatások csökkenése mellett nem igazán van lehetőség az új zene hazai népszerűsítésére, vagyis a tervezés egyelőre „csökkentett üzemmódban működik".            

Tihanyi László
Tihanyi László

A kurzussal kapcsolatban kedvezőbb tapasztalatokról számolhatott be. Tihanyi László szerint kifejezetten élvezetes volt idén a növendékekkel együtt dolgozni. Megtudtam tőle, hogy a Schönberg-mű megtanulása nemcsak azt jelentette, hogy a karmester-jelöltek az ütéseket elsajátításk. Már a kurzus elején bejelentette a professzor, hogy néha beülteti majd a hallgatókat a próbákra Meláth Andrea helyett „énekbeszélni", amely mondat után persze hatalmas pánik tört ki a növendékek körében.

Külön érdekessége volt a karmesterkurzusnak, hogy sokféle muzsikus vett részt rajta: volt, aki mindent akceptál, akadt olyan, aki elfogadja a javaslatot, de először mégis kipróbálná a saját elképzelését, s volt, aki mindenáron a saját igazát bizonygatná. A felkészültségi szint eleinte egyenetlen volt, de a hét folyamán szorgos munkával mindenkinek sikerült megbirkóznia a feladatokkal. Tihanyi László elmondása szerint a legtipikusabb egy ilyen kurzuson az a fajta karmester, aki valahol valamit egyszer már jól megtanult, de nincs igazán lehetősége együtt dolgoznia együttesekkel. Szombathelyen a próbákon minden hallgató dirigált a darabból néhány tételt, és mindenki naponta legalább egyszer állhatott zenekar előtt. Egyszóval adott volt a nagy lehetőség.