Katalin

A nagy kékség

2011.08.02. 09:57

Programkereső

Jan Fabre kiállítását végignézni a bécsi Kunsthistorisches Museumban olyan, mint amikor egy dohos szobából hirtelen kimegy az ember a friss levegőre.

Jan Fabre belga képzőművész, színházcsináló - koreográfusként, tervezőként, rendezőként és íróként is működik -, a hetvenes évek második felétől ismert a neve, 1986-ben alapított Troubleyn nevű társulatával azonban a világ Antwerpenen túli fele is megismerte. Bécsben augusztus 28-ig huszonöt, 1986 és 1991 munkája látható A kék óra évei címmel.

Jan Fabre-kiállítás, Bécs
Jan Fabre-kiállítás, Bécs

A kék óra a napnak az az időszaka, amikor az alkonyat az éjszakába ér, az a furcsa, meleg árnyalatú, nagyon sötét kék, amihez Fabre szerint leginkább Bic golyóstoll tintájának a színe hasonlít. Mivel egy tollvonással ezt nem lehet elérni, ezerszer - és ebben az esetben az általában a "sok" szinonimájaként használt szó konkrétan is érthető -kell a papíron áthúzogatni, ettől azonban megváltozik az anyag textúrája, a papír a rákerülő, szabad szemmel nem érzékelhető vastagságú tintarétegtől új dimenziókat, sajátos szoborszerűséget kap.

Egy rahedli kékre firkált papír, doboz, láda, selyem azonban egyáltalán nem izgalmas, még akkor sem, ha a nagy kékségben felsejlik egy-egy alak - halálfej, bagoly, a tivoli kastély, villámlás, egy íjász karja, levél, madár, a rovarász dédnagypapára emlékezve mindenféle rovarok, ez utóbbiakból néha nem csupán rajzolt, de preparált páldány is jut -, úgy azonban, ahogyan Bécsben elrendezték, mindjárt másképp működnek a tárgyak és a látogatói agysejtek. Fabre alkotásait ugyanis a múzeum állandó kiállításában, régi mesterek művei közé helyezték el. A koncepció kidolgozásában, amely egyébként nem egyedi az intézményben, Jan Fabre is részt vett, több alkalommal járt a termekben, hogy feltérképezze, mi hova kerüljön.

Jan Fabre-kiállítás, Bécs
Jan Fabre-kiállítás, Bécs

Az átalakulás, átváltozás, emlékezet, múlandóság, halál, újjászületés, rend, káosz fogalmak mentén az egymástól több száz évre levő alkotások sajátos párbeszédbe kerülnek egymással. A teatralitás a múzeumban is megvalósítható: jó tíz méter hosszú, a terem belmagasságának megfelelő szélességű, bekékített fehér selyem lóg barokk festmények előtt. Ahogy az ember elhalad a függöny mentén - mögé nyugodtan betekinthetünk -, megmozdul az anyag, élővé válik, mi pedig a műtárgy és kiállítás látogatóiból szereplőkké, organikus társalkotókká válunk. Elképesztő érzés. Pedig tulajdonképp egészen hétköznapi dolgokról van szó, papírról és tollról. Végy egy dobozt és firkáld össze. Egy láda vagy épület esetében nehezebb a feladat, de Fabre már ezeket is megcsinálta.

Nem kevesen vannak, akik szerint minden, ami a kortárs, az ostoba, lila és blöff, és kizárólag a jól bevált, klasszikussá minősített - az is megérne egy kérdést, misét, akármit, hogy ki teszi rá a pecsétet - "szép" - ??? - festmények, szobrok stb. az értékesek; és olyanok is vannak, akiket meg inkább az érdekel, mi van most körülöttünk. Az árukapcsolás, na, ez talán itt a legnagyobb kunszt. Mert azt, hogy ezt nyugodtan meg lehet csinálni, egészen másképp hívják. Nyitottságnak? Gondolkodásnak? Kultúrának? Nem tudom, de mindegy is. A lényeg, hogy a Lajtának erről a feléről jelenleg csak irigyelve nézhető.

Jan Fabre-kiállítás, Bécs
Jan Fabre-kiállítás, Bécs

Die Jahre der Blauen Stunde - Jan Fabre kiállítása

Kunsthistorisches Musem, Bécs

Nyitva 2011. augusztus 28-ig