Olivér

csókolózni a múzsával

2011.08.08. 00:41

Programkereső

... avagy bolyongás a rendező agyának termeiben és folyosóin

tisztul a káosz.

ez azért megnyugtató.

a tegnapi és a mai próbáknak a legfontosab hozadéka az volt, hogy kilátunk a fejünkből. bekalandoztuk a vas utca összes termeit, minden zugba elrejtettünk egy-egy meglepetést (itt jelenetekre gondolok), a pincétől (alvilág, mi más?) a lányvécén keresztül (kalüpszó nimfa szigete) a folyosókon át a színháztermekig. igazi vándorút, igazi kaland várja majd a nézőket. persze kaland lesz ez a színésznövendékeknek is, hiszen a jelenetek ilyesfajta rendszere nagyfokú rugalmassásot követel majd tőlük és jó helyzetfelismerő, valamint improvizációs készséget. ez iszonyú nehéz feladat!

tegnap, az énekpróba ideje alatt az előtérbe vonultunk dórival, hogy pontot tegyünk néhány nyitva hagyott mondat végére. órákig csókolóztunk a múzsával és néhány "apró változtatást" eszközöltünk a szövegkönyvben. (ezek szavakká formálásan ügyködik dóri ezekben a percekben is, otthon - szegény...) ha minden jól megy (és miért ne így lenne?), izgalmas előadás lesz ebből!

a dalok egyre jobban éneklődnek, a szövegek egyre jobban mondódnak, a figurák egyre jobban körvonalazódnak.

holnap (már ma!) hétfő.

jön a munka neheze.

gábor (a tervezőnk) magára vállalta a bábkészítés terheit, így többet tudunk bíbelődni a jeletekkel. ez jó. viszont ehhez jó volna kézbe venni odüsszeuszt hamarosan, hiszen sok múlik rajta! (nauszikaá készült el először; roppant bájos figura és jól is mozgatható.)

sokat improvizálunk. ez hasznos, most tapasztalom csak igazán, hogy mennyire! szabadságot ad a színészeknek, nekünk meg ötletet. az ember felkészül otthon, utánanéz dolgoknak, olvas könyveket, olvassa az alapművet, néz filmet és hallgat zenét, hogy inspirálódjon, megpróbálja lemodellezni a jeleneteket (általában tízdarabos zewa zsebkendőkkel, ez esetben bögrék voltak az elszenvedő alanyok), de semmi (értsd: SEMMI!) nem olyan inspiráló, mint ami egy lazán felvázolt helyzet alapján a játszókból kikívánkozik! a szabadság szárnyakat tud adni.

persze aztán ki kell gubancolni az összebogozódott szálakat, de ha megszületnek a figurák, már sokkal könnyebb instruálni, és mi lehet jobb annál, mint amikor a játszókból, az ő személyes ötleteikből építkezel?

ma reggelre (vagy legkésőb délutánra) minden szereplő megírta az önéletrajzát. persze nem a sajátját, hanem a szerepéét. izgalmas, jó dolgok születtek, épp azon gondolkodunk dórival, hogy hogyan használjuk fel a szövegeket a későbbiekben.

amikor ma hazajöttem, árész figuráján töprengtem. a legelején is voltak persze gondolataim már, de nem volt az igazi. ma figyeltem, mit csinál dani a próbákon, aztán dórival beszéltem eről telefonon és most rájöttem, hogyan működik a srác! (dani azt hiszem, már rég rájött amúgy, inkább csak én voltam lemaradva...)

héphaisztosz csupa meglepetés. amikor azt hiszem, már nem lehet nála szomorúbb srác az osztályban, akkor kari felolvassa az önéletrajzát és könnyes lesz a szemem...

hádészhoz is tomi adta meg ma a kulcsot. az írása, ha egész pontos akarok lenni. az ő szerepét ma elég jelentősen kibontottuk, egyelőre fejben, de hamarosan papírra vetül ez is!

termékeny napok vannak mögöttünk - most itt az ideje, hogy elkezdjünk még többet dolgozni! (bár a mai 12 és fél óra sem volt kevés...)

utálom a hétfőket, de ezt most nagyon várom!

bejegyezte: tg