Jolán

DVD-re vele!

2011.08.09. 13:16

Programkereső

A 2011-es martonvásári Beethoven-sorozat záróestjén Kovács János vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, műsorukon a Coriolan-nyitány és az Eroica mellett a Hegedűverseny szerepelt, Baráti Kristóf szólójával. Mivel lenyűgözően tökéletes előadás messze túlnőtt a nyáresti szabadtéri koncertek megszokott színvonalán, csak sajnálkozhatunk, hogy felvétel nem készült a koncertről.

Amióta a Székesfehérvár felé vezető vasútvonal rekonstrukciója zajlik, már a vonatcsattogással sem indok arra, miért nem érdemes rögzíteni a Brunszvik-kastély parkjában rendezett koncerteket. A hagyományos balatoni vonatok többsége ugyanis terelve közlekedik, az újjáépített martonvásári vonalon pedig a zakatoló-dübörgő szerelvények helyett csinos és halk piros motorvonatok járnak. A szigeti színpadon az elektromos áram is adott, maradnak tehát a madarak és a kiszámíthatatlan időjárás mint lehetséges kifogás. Na de kérdem én, ki panaszkodik, ha Beethoven dallamai közé olyakor-olykor csicsergés és esőcsepp-dobolás szűrődik? Az augusztus hatodikai, idei utolsó martonvásári koncert ékesen bizonyította, hogy az Eroicához is jól passzolnak a Pastorale-hoz talán még jobban illő „természetes" hangok.  S hogy miért lett volna érdemes rögzíteni a koncertet? Nos azért, mert az augusztus 6-ihoz fogható Beethoven-élmény újra átélése és megosztása földi halandók számára máskülönben lehetetlen.

Martonvásár
Martonvásár

Már a rövid, de annál hatásosabb Coriolan-nyitány sejtette, hogy különleges koncert következik, melynek csúcsát az zárószámként felhangzó Eroica jelentette. Kovács János árnyalatgazdag, színes és friss elképzelését „csont nélkül" megvalósították a Nemzeti Filharmonikusok. A napokban hatvanéves dirigens bátor tempóit és bravúros dinamikai szélsőségeit sallangmentes de mégis kifejező és látványos dirigálásával ellentmondást nem tűrően juttatta érvényre, és úgy tűnt, a koncertet megelőző bizonyára nem túl hosszú próbafolyamat alatt szerét ejtette, hogy frazeálási elképzeléseit elfogadtassa a zenekarral. Különösen a szonáta-formát követő tételek ismétlések ill. reprízekben volt tettenérhető az ütemről ütemre végiggondolt, a másodszori elhangzásra is újdonságot tartogató, és kiérleltsége ellenére spontán interpretáció. Pillanatra sem  forgott fent a közhelyesség vagy az elcsépeltség, neadjisten az iskolásság veszélye, amelyeket a túljátszott szimfóniákkal esetében nem is olyan könnyű elkerülni. Kovács János a bukolikus környezettel mit sem törődve úgy vezényelt, mintha legalábbis a világ legrangosabb koncerttermének pódiumán állna. A szimfónia alatt kétszer is a közönségre ijesztő, a Brunszvik-kastélypark nézőterét óvó fák lombjain doboló cseppek hallatán a II. és III. tételek között mindössze egy gyors „Esik?"  kérdést engedett meg magának, hogy aztán a zenészek válaszát meg sem várva beintsen - az esőnek. S láss csodát: az égi zenészek is engedelmeskedtek, és kitartottak a koncert végéig.

Kovács János
Kovács János

A nyitány és a szimfónia előadásának zsenialitása paradox módon a Hegedűverseny makulátlan interpretációjának fényében mutatkozott meg. A legrangosabb versenyeken győzelmet arató, mesterkurzust alapító, néhány hete házas fiatal hegedűvész, Baráti Kristóf hibátlanul abszolválta a kacifántos szólóstimmet. Vonózörejeknek, glisszandóknak, intonálási bizonytalanságoknak nyoma sem volt játékában, mindössze az üveghangokon befejeződő felfutásokkor érezhettünk olykor árnyalatnyi megingást. Baráti előadását éppen ezért legföljebb azért érheti kritika, mert a tökéletes és a steril közötti szűk határmezsgyét időnként áthágni látszott. Magam legalábbis hiányoltam a Baráti-féle Hegedűversenyből a túlzó drámaiságot, a pátoszt, a szenvedést, egyszóval azt az - esztétikai kategóriaként értett - rútságot, ami a Beethoven-zenét a mozarti derűtől és a haydni szellemességtől megkülönbözteti. A közhelyekre ráerősítve azt kéne írnom: még néhány év, és minden adott lesz az igazán autentikus előadáshoz. Ám aki hozzám hasonlóan véletlenül hallotta Szergej Kacsatrian (Sergey Khachatryan) 2007-es beugrását a Müpában, tudhatja: akármilyen fiatalon lehet patetikus és (nem technikai okok miatt) küzdelmes Beethoven-hegedűkoncertet játszani.

Baráti Kristóf
Baráti Kristóf

Nota bene, a hegedűszólóból hiányolt rút hangzást - menetrend szerint, mondhatnánk stílszerűen  -a Nemzeti Filharmonikusok kürtsora szállította: a Scherzo tétel kvartett-állásainak tolakodó nyersességét még a szabad tér sem volt képes tompítani. Ha másért nem, hát  az ilyesfajta élmények elkerülése végett érdemes ragaszkodni a korhű hangszerekhez és a historikus előadásokhoz. A szólista mindazonáltal inkább a fafúvók szólóállásaival tűnt elégedetlennek, ugyanis többször feléjük fordult és hangszerével mutatta az íveket. Csak nem egy újabb hegedűművész-karmester első szárnypróbálgatásait láthattuk...? Baráti és Kovács János között mindenesetre tökéletesnek látszott az összhang: a karmester az operaénekesek kíséretében szerzett minden rutinját bevetve nagy empátiával és alázattal irányította a zenekari szólamokat.

A fenti sorok is bizonyítják, hogy felvétel híján nem lehet felidézni és megosztani az élményt. De adódik-e valaha lehetősége karmesternek és szólistának, zenekarnak és közönségnek, hogy hasonlóan ihletett és magas színvonalú előadás részese lehessen? Gyanítható, hogy Baráti Kristóf előbb-utóbb lemezre játssza Beethoven hegedűversenyét, s az is, hogy egyre érettebben fogja előadni. De vajon lesz-e lemezcég vagy médium, aki meglátja a lehetőséget egy Kovács János-féle Beethoven szimfónia összkiadásban? Meggyőződésem, hogy legalább akkora siker lehetne, mint bármelyik népszerű sorozat. Persze jó marketing kellene hozzá. De miért is ne lehetne az egyedülálló - és autentikus! - martonvásári atmoszféra, a komor Beethoven-szobor uralta kellemesen lepukkant helyszín kiváló díszlete és világviszonylatban egyedülálló értéke egy élő DVD-felvételnek?

Bárcsak az illetékesek is a Brunszvik-kastélypark hangjaira, s nem holmi nyílt levelekre figyelnének, és Kovács Jánost 60. születésnapja alkalmából az Operaház válságfőigazgatói posztja helyett inkább egy martonvásári sorozatra kérték volna fel ...