Olivér

Brittennek fekszik a Sziget, de Purcellnek már nem

2011.08.13. 14:39

Programkereső

Péntek este az első évüket befejező zeneakadémista operaszakosok is ellátogattak a Szigetre. Persze nem sörözni jöttek, Álmatlan éjszakák című két felvonásos vizsgaelőadásukat hozták el a Fidelio színpadára. Előadásuknak végül csak az első részét játszották el. Britten mellé még csak-csak elviselhető a szomszéd Európa Színpadról üvöltő alternatív rock, de egy Purcell-opera már nem bír el egy ilyet.
Murvai Dániel, Horváth Illés, Kelemen Dénes, Jakab Ildikó  (Almási Tóth András: Álmatlan éjszakák)
Murvai Dániel, Horváth Illés, Kelemen Dénes, Jakab Ildikó (Almási Tóth András: Álmatlan éjszakák)

A ZAKosok operaprodukcióját Britten Szentivánéji álom és Purcell A tündérkirálynő című operáiból Almási Tóth András gyúrta össze. Az operametszetek összeillesztése rendezési és zenetörténeti szempontból is telitalálat. Britten ugyanis Purcellt tartotta előképének és zeneileg is sokat merítette belőle. A két mű között bár van így egy jó 300 éves szakadék, a mű egésze mentes a széttartásoktól, sőt a közös érintkezési pontok köszönhetően úgy kalandozunk a korok és stílusok között, hogy az nem megy a kohézió rovására.

Kelemen Dénes és Jakab Judit (Almási Tóth András: Álmatlan éjszakák)
Kelemen Dénes és Jakab Judit (Almási Tóth András: Álmatlan éjszakák)

Illetve kalandoztunk volna, ha a lett volna második rész. Almási jól döntött, amikor a második felvonás helyett inkább sörözni indult az osztállyal. Bár sokán szeretik párhuzamba állítani a barokkot a punkkal és a rockkal, az angol barokkon ez esetben mégsem lett volna helyénvaló erőszakot elkövetni. Meg különben is, Almási kitűnő pedagógiai érzékének és egyedi rendezői elképzeléseinek köszönhetően így is egy nem mindennapi félprodukcióban volt részünk.

Horváth Illés, a fürdőgatyás Puck szerepében (Almási Tóth András: Álmatlan éjszakák)
Horváth Illés, a fürdőgatyás Puck szerepében (Almási Tóth András: Álmatlan éjszakák)

Az ígéretes hangi és színészi adottságokkal megáldott énekes ifjoncok (Jakab Ildikó és Rab Gyula azért megérdemel egy zárójeles említést) gátlások nélkül, felszabadultan játszottak, karaktereik kidolgozottak és hitelesek voltak. Lecsúszások és szétesések nélkül énekelni ilyen körülmények között úgy, hogy a közönség, de még ők is jól érezték magukat (legalább is velünk ezt sikeresen elhitették), hát le a kalappal előttük.