Erzsébet

15. nap: HÉTFŐ

2011.08.15. 23:40

Programkereső

... avagy a Nagy Pihenőnap (a rendező alszik és pihen, a dramaturg pedig sajgó gerinccel ír a blogra)

Szabadnap

(avagy a rendező végre kialussza magát és aztán henyél és végül felpörög)

Nos, van az úgy, hogy úgy van, hogy nincs sehogy. Mert ha éjjel bizony későn fekszel, és reggelente viszont fél kilenckor már kávét hörpölsz a napsütötte teraszon, kómában, persze, és görcsölve, hogy ma kivételesen ne késs el, akkor az előbb-utóbb megbosszulja magát. Ma a bosszú napja volt. Nem ébredtem fel reggel, hiába riasztott a telefon, hiába a másik telefon, hiába a csipogó óra, hiába a fontos bejövő hívás. Egyszerűen semmi.

Így indult a nap, és valahogy a percek ma úgy folytak ki a kezemből, mintha tényleg cseppfolyósodott volna az idő.

Ólmos fáradtság, sápadt arc, lassú gondolkodás.

Este bementem a próbaterembe, ahol Ági és Peti dolgoztak a mozgásanyagon, belenéztem és végre felébredtem! Elképesztő izgalmas varázslásokat, verekedéseket és táncokat találtak ki, jó nehezeket persze, de hát sosem állítottam, hogy ez könnyű előadás lesz... :) Ettől persze beindult a gondolkodás és most pörgök ezerrel, de úgy döntöttem, ma rendes gyerek leszek és korán ágyba bújok, hogy holnap 10-re beérjek kezdésre.

Délután 4-kor érkezik a két osztályfőnök (Meczner János és Csizmadia Tibor), hogy meglessék, hogy állunk. Az előadás fele lényegében már készen áll e megmérettetésre, persze a finomhangolás még szükséges, de amikor végiggondolom, abszolút jónak érzem. Most persze izgulok, mit szólnak majd, hiszen ilyenkor az ember rávakul a saját munkájára és mindig jól jön egy friss gondolat.

Mint látható, nem ér véget a mai szöveg, hiszen kipróbáljuk ezt az új formát, hogy napi egyszer teszünk közzé minden bejegyzést. Dóri küldött ma írást még, a gyerekek (gyerekek?) pihentek, és persze (remélem!) szöveget tanultak...

Nehéz nap vár a csapatra: délelőtt mozgás, tánc, délután végigmegyünk az eddigi anyagon a két "nézőnknek", aztán kis éneklés és este kivégezzük az alvilági jelenetet, a szirének szikláját, Szküllát és Kharübdiszt, valamint talán ráfutunk arra, hogy mi történik Héliosz teheneivel...

Bejegyezte: tg

----------

Én, Héphaisztosz

(avagy a dramaturg, a szabadnapok meg az állandó jelzők)

Általában szeretem, ha szükség van rám (legjobban azt szeretem, ha nélkülözhetetlen vagyok), de most kifejezetten örültem annak a pár szabad napnak, amit a többiek Szigetelése, ill. Szigetre készülése eredményezett. Hazautaztam hát régnemlátott szülővárosomba, megöleltem régnemlátott anyámat és arra gondoltam, végre lesz egy kis idő fellélegezni, barátokkal sörözni, nem-hexameterben gondolkodni. Ehelyett mi történt? Átmentem Héphaisztoszba.

Na jó, nem dobott le (régnemlátott) anyám a hetedikről, csak a derekam kattant be, de az istenesen. Ez afféle dramaturgbetegség, az ülőmunka meg a nulla mozgás teszi, és érdekes módon általában szabadnapokon támad (legutóbb karácsonykor) - kés beleáll a gerincbe, szó bennszakad, hang fennakad, és akkor az ember egy pár napig derékszögben közlekedik. Vagy fekszik, nézi a plafont és közben kattog az agyban a hexameter.

Üdv a nyomi csapatban, nyomi! - mondaná Poszeidón, ha látna.

Meglepően sok közös pont van egyébként Homérosz meg a high school között: például az állandó jelző, mint kommunikációs alakzat.

Amikor az istenek gimnazista hierarchiáját terveztük, sémákban gondolkodtunk (szeretünk Tengellyel sémákban gondolkodni), de ezek a sémák nagyon is valódiak. Poszeidón a nagyarcú csapatkapitány, Árész az izomagy, Aphrodité a jócsaj, Hermész a vicces, Hádész az elnyomott kisöcsi, Héphaisztosz a nyomi, Athéné a pedálgép. Aki járt iskolába, tudja, hogy a durva iskolai hierarchia nem az amerikai tinifilmek találmánya, hanem létező, kegyetlen valóság. Mindannyian voltunk Héphaisztoszok, Hádészok, Athénék (és valakik nyilván voltak Poszeidónok és Aphroditék is).

A sémákat, jól behatárolható szerepköröket kontúrozzák a görögöknél az állandó jelzők (epiteton ornans - mondja a bennem lakó Athéné, hogy okosodjatok): rózsásujjú Hajnal, tarkaeszű Odüsszeusz, szépfonatú nimfa, szilárdszívű Pénelopeia. Ami pedig az isteneket illeti: bagolyszemű Pallasz Athéné, kékhajú Poszeidón, sánta Héphaisztosz, arany Aphrodité. Az állandó jelző hozzánő a viselőjéhez, a név része lesz. Akár csak - ugye mindenki emlékszik? - az iskolai csúfnevek idején.

Az állandó jelző, mint irodalmi alakzat szépen belesimul hát a high school - tematikába, olyan egyszerre antik és kortárs sértéseket eredményezve, mint a „sisakrázó dzsiájdzsó", a „Taigetosz-pozitív nyomorék" és a „lökdössed te a tehénszemű anyádat", többek között. A kortárs nyelven, prózában szóló high school - részbe így, áttételesen kerülnek az antik utalások.

Hasonló, de fordított a módszer a tisztán hexameteres Odüsszeia-rész két idióta matrózának szövegeinél: ők hexameterben beszélnek, de a szövegük tele lesz kortárs anakronizmussal. Eurülokhosz („a messzepisáló" - erre az állandó jelzőre büszke vagyok) és Elpénór jeleneteit én írom (természetesen a lehető legtöbbet - szókapcsolatokat, igéket, sorokat - átemelve . az eredetiből). Egyrészt, mert Tengely azt kérte, hogy a beszédstílusuk üssön el a többitől, és ezt csak határozott belenyúlással és hozzáírással lehet, másrészt, mert perverz örömöm lelem az olyan párbeszédekben, mint:

 

(Kirké háza előtt)

EURÜLOKHOSZ

Ó, te csodálatos! Emlékezz már újra hazádra!

Már kerek éve vakargatom itten a köldököm alját

színes üveggel... Unom! Menjünk már messzire innen!

ODÜSSZEUSZ

(kiszól a házból) Társak, csak türelem, lakomázzatok és igyatok bort.

ELPÉNÓR

Eurülokhosz, jaj, ne pisálj oda, nem piszoár az!

EURÜLOKHOSZ

Hát mi?

ELPÉNÓR

Vegyítőtál az, a híres-ügyes Hephaisztosz

két keze műve, a mézizű bort elegyíteni vízzel.

Most lepisáltad.

EURÜLOKHOSZ

Eurülokhosz, a messzepisáló!

ELPÉNÓR

Isteni sarj, Láertiadész, gyere, jaj, gyere, kérlek!

Kirké háza ölében időzöl már kerek éve,

Míg Ithakában vár a szilárdszivü Pénelopeia.

EURÜLOKHOSZ

Elpénór meg eközben jól lepisálta a tálad.

/Még mielőtt valaki felháborodna (klasszikusban ilyet! na de ilyet!), el kell mondanom, hogy Arisztophanész bármelyik sorához képest ez lepkepuki. Továbbá meggyőződésem, hogy az ilyeneken a legkönnyebb megtanulni a verstant./

Visszatérve az idiótákra: Eurülokhosz és Elpénór, a két társ két gyorsan mozgó kesztyűsbáb lesz. A dolog szépsége, hogy - kortárs anakronizmusok ide vagy oda - megint csak hűségesek vagyunk a műhöz: ők igazából is szerepelnek az Odüsszeiában, Eurülokhosz ott is egy rossz tanácsokat adó gyáva patkány, Elpénór meg... Elpénór részegen elalszik a tetőn, aztán, amikor szólítják, lezuhan és meghal, hogy aztán az Alvilágban ő legyen az első, aki szembejön Odüsszeusszal. Ez milyen dramaturgiai zsenialitás már? Az egyik ének végén meghal egy szereplő (érdekesen, viccesen, emlékezetesen), a következőben pedig épp az ő léte bizonyítja, hogy már az Alvilágban járunk... Nem tudok mást mondani: Homérosz tök cool.

Azt hiszem, ennyi volt a mai gyorstalpaló állandó jelzőkről, idióta mellékszereplőkről és anakronizmusokkal terhelt verslábakról. Folyt. köv., nemsokára. A derekamban a kés azt mondja, ideje plafont nézni egy kicsit, hadd kattogjon az a hexameter.

(Olvasóinknak házi feladat: mi lenne az ön állandó jelzője?)

Bejegyezte: GD (az isteni kripli)