Olivér

20. nap: SZOMBAT

2011.08.21. 21:49

Programkereső

... avagy a zeneszerző egy nap késéssel jegyez be valamit, amit már amúgy korábban is be szeretett volna

Most tényleg senki nem írt a blogra. A fáradtság tetejébe még valami torokizé is tizedeli a népet, de az áldozatok ennek ellenére (előfordul, hogy akár lázzal is) bejönnek próbálni. Eddig csak RendezőGábor és AphroditéViki töltött otthon egy napot. Valamennyire jobban lettek, majd másnap visszaálltak a taposómalomba. Azt hiszem, a legnagyobb ellenség egyáltalán nem a kimerültség, hiszen az ember képes átlépni önmagán és legyűrni a fáradtságot, ha van miért. És ebben az esetben van. Szóval a szörny, akivel kénytelenek vagyunk szembeszállni, nem más, mint a monotonitás:
reggel 10-este 10, ének-mozgás-báb-és-játék,
reggel 10-este 10, ének-mozgás-báb-és-játék...
és ez így megy minden nap.
Pénteken, amikor Gábor erősítette az igazoltan hiányzók névsorát, Ágival nekiálltunk tisztogatni az előadás zenei és mozgásos részét. Délelőtt én voltam a "gyermekekkel", de sajnos olyan mértékű dekoncentráltsággal álltam szemben, hogy már fogalmam sem volt, mitévő lehetnék. Végül a megértő funkcióra kapcsoltam, de nem igazán haladtunk úgy, mint vártam. A tervezett adag felét sikerült csak elérnünk három és fél óra alatt. Adtam hideget is, meleget is, letoltam mindenkit viccesen, kedveskedve, majd agresszívabban, amivel öt-tíz percre sikerült kikerülni a hullámvölgyből. De végül sajnos egy hegyibeszéddel kellett zárnom az ebédszünet előtt. Nem annyira szeretem az ilyesmit, de sokszor nincs más választás. Végülis felnőtt emberek... Muszáj belátásra bírnom őket, hogy én mindent megértek, de próbáljanak meg még egy picivel több figyelmet és energiát kinyerni magukból. Eléggé nyomott hangulatban távozott mindenki, de valahogy az egész megtette a hatását. Nem hiszem, hogy miattam, de valamit azért csak hozzátettem... Délután pikk-pakk a végére értünk a daloknak, majd igazi szöszölős próbát tartottunk. Ágié volt az elsőbbség, de mindketten csiszolgattuk a csiszolgatnivalót. Egyelőre úgy működnek a srácok, mint az öregecske számítógépek. Növeljük a terhelést, mire visszaesik a teljesítményük, pl. kicsúsznak a tempóból, lelassulnak, pontatlanok, halkak lesznek. De ez így is van rendjén. Ahogy emeljük a lécet, úgy kell egyre nagyobbat és nagyobbat ugraniuk. És már így is elég magasan kezdtük. Mondjuk, ez Gábor egyik legfőbb ismérve a szakmában. Mindig kipasszírozza a színészeiből azt, amiről addig azt hitték, lehetetlen. :)) És már most, három hét után igen látványos fejlődésen ment keresztül az osztály ezen része. Természetesen, ezzel ők nem nagyon, vagy csak mérsékelten szembesülnek, ami abszolút rendben van, mert még a végén elbíznák magukat, és ez a felfelé tartó görbe elkezdene konyulni. Persze, azért igyekszem dicsérni is őket, de pechükre maximalista vagyok; ha megugranak egy lécet, az lesz a minimum... Hajrá, srácok! :DDD

Bejgyezte: BP.

A nap vége felé pedig Argosz, Odüsszeuszék kutyusa mókázott Hádésszal és Pallasz Athénével. Úgy látszik, azon túl, hogy mérhetetlenül életteli és szerethető, még karakterformáló ereje is van... ;)))