Előd

„Moet kunnen” - írta: Spiczmüller Bence

2011.09.17. 23:47

Programkereső

2011 tavaszát volt szerencsém Hollandiában, Amszterdamban a Vrije (Szabadság) Egyetemen tölteni. Amikor kiértem, és próbáltam összerakni a semmiből a kinti életet, szinte mindenhonnan egy holland mondást kaptam buzdításul: „Moet kunnen.” Vagyis bármi megtörténhet. Ez Amszterdam jelmondata, mely a sokszínűségre és a lehetőség végtelenségére utal, valamint arra, hogy soha, SOHA ne csüggedjünk. Én is így álltam hát mindenhez és figyeltem, mi minden történik. Meg kell állapítanom, hogy a bármi az nem erős túlzás. 5 rövid bejegyzéssel szeretnék kedvet csinálni mindenkinek Hollandiához, kicsit megkarcolni mivel is találkozhat az ember. Ajánlom a bejegyzéseket tanáromnak Sipos Attilának, akinek teljesen igaza van abban, hogy az utazás, a nyitott szemmel utazás, a legjobb tanító.

I. Kiérkezés – zenei aláfestéssel

2011. február eleje. A Népligetben már esteledik. Kezemben tartom a buszjegyemet, mellyel 23 óra múlva Amszterdamban lehetek. Azért ez nem rövid út… gondolom magamban. Egyelőre másra nem is szeretnék gondolni, a fejemben még úgyis az előző napi büntető eljárásjog szigorlat memoriterei kavarognak. Nem kellemes érzés.

Felébredek a buszon. Elég jó helyem van, persze nem látok semmit. Átülök az ablak mellé, közvetlenül a Dortmundba tartó vietnámiak elé. Mint később egy belső, német útlevél ellenőrzésnél (!) kiderült, targoncát vezetni mennek. Abban van a nagy pénz – még a vámtiszt is megjegyzi nevetve. Most ez még messze van, kinézek az ablakon, sötétség. Keresek egy táblát, feliratot, merre lehetünk? Liszt koncert. Olvasom nyugtalanul. Még otthon lennék? Elég szomorú lenne, de nem, jobban elolvasom: Liszt Konzert. Jól van, megnyugodhatok, mert haladunk. Ausztriában vagyunk, tovább alszom. A hatósági ellenőrzés felébreszt, gyönyörű, havas tájon voltunk egyébként valahol a német középhegységben. A hajnal a Ruhr-vidéken ér. Völgyhidakon keresztül száguld az autópálya miközben reggelizek és már várom, hogy odaérjek a célállomásra.

Dortmundban sokan leszállnak, (ennyire nagy az igény errefelé a targoncázásra?) felszállnak az amszterdami „pihenésükre” utazók. Jó a hangulat. Élénk. Dortmundban nemrég nagyszabású Bartók koncert volt. Szinte még otthon érzem magam. Amszterdamba érek. Természetesen rossz helyen szálltam le, a belváros még messze van. Ideiglenes szálláshelyem a Museumsplein közelében van, így rögtön igénybe kell vennem a helyi BKV-t (GVB). Ilyen megálló önmagában nem létezik, világosít fel a villamosvezető hölgy, az a Conzertgebouw-al együtt van, ott kell leszállnom. Az épület az Operaházhoz hasonlítható, természetesen – ha már itt járok – megnézem, mit játszanak errefelé. Döbbenetem teljes: András Schiff zongoraestje. A magyar sajátosságnak tartott nemzeti kisebbségi komplexus ellen kétségtelenül jó gyógyszer egy ilyen utazás.