Katalin

Rövid- és középtávú tervek és álmok...

2011.10.05. 07:18

Programkereső

...az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola Színháztermének megvalósítására

(Sztrókay András)

Iskolánk majd’ mindegyik rendezvényének megvalósítását nehezíti, hogy az udvaron kívül nem rendelkezünk olyan térrel, ahol az iskola diákjai és tanárai együtt, közösségként tudnának jelen lenni. Két legnagyobb befogadóképességű termünk a Kodály Zoltán terem (melyben kb. 60-an tudnak helyet foglalni) és a földszinti tanári (kb. 120 ülőhely). Bővítési lehetőségeink igencsak korlátozottak, ezért újra és újra kényszermegoldásokat választunk: nagyobb rendezvényeinket külső helyszínen (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola színházterme, Ódry színpad, a Nemzeti Múzeum kertje stb.) tartjuk. Amellett, hogy az ezekre a helyszínekre való csoportos eljutás idő- és energiaigényes, a legtöbb esetben nem tudjuk kihasználni ezen külső terek minden lehetőségét, hiszen az ott tölthető időnk korlátozott, adott esetben az időjárásnak is kiszolgáltatott – és sokszor igen pénzigényes. Éppen ezért szükséges elgondolkodni, hogy jelenlegi szerény anyagi lehetőségeink ellenére milyen alternatíváink vannak.

I. Tér és közösség

Mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy minden rendezvényünk esetében kulcsfontosságúnak tartom, hogy az, még ha ez komoly kompromisszumokkal jár is, az iskola épületén belül kerüljön megvalósításra. Az állandó mozgás, az iskolán belüli közösségi együttlétek hiánya lehetetlenné teszi, hogy az épületet és az embereket is közös, Trefortos szellem járja át. Óriási hatással van mind a tanárokra, mind a diákokra, ha nap mint nap használt funkcionális tereinket időről időre új jelentéssel tudjuk felruházni, ha nem csak ideiglenes dekorációk, hanem közös élmények is máshogy láttatják velünk az iskolaépületet. Azon kívül továbbá, hogy a hétköznapokhoz hatalmas energiát adnak az épületen belüli élmények; ha nem kell máshova menni, nagy eséllyel több résztvevőt lehet mozgósítani, és nagyobb lelkesedést lehet kiváltani diákjainkból, akik talán könnyebben éreznek sajátjuknak egy, az iskolában megrendezett programot.

II. Színjátszó Fesztivál

A Színjátszó Fesztivál ideális célkitűzése alapján a gyerekek egymással együttműködve, saját és társaik örömére, a lehető legjobb körülmények között mutatnak be egymásnak művészileg is értékelhető produkciókat.
A Fesztivál jelenleg nem valósítja meg ezt a célkitűzést, mert a) a közönséget többségében szülők alkotják; b) a túlságosan nagy teremben sok produkció értékei elvésznek, mert a gyerekek számukra megoldhatatlan színészi feladatot kapnak; c) a szükségszerűen kevés helyszíni próba miatt a nagy terem előnyeit csak korlátozottan tudjuk kihasználni. További hátránya a jelenlegi gyakorlatnak, hogy az egynapos rendezvény több százezer forintba kerül.
Az iskola a jelenlegi állapotában nem alkalmas a Fesztivál megrendezésére, hiszen nincs olyan terem, ami egyszerre legalább százfős közönség befogadására, illetve produkciók számára akusztikailag és esztétikailag is megfelelő otthon teremtésére. Mivel azonban ugyanezen probléma minden nagyobb rendezvényünket (évnyitó, nemzeti ünnepek, ballagás, Trefort-bál stb.) érinti, szükséges egy, akár minden rendezvényünk alapkoncepcióját is érintő, a térből kiinduló megoldás keresése.

III. Megoldási lehetőségek

Nyilvánvaló, hogy a tér problémája nem oldható meg egyik napról a másikra. Ugyanakkor korántsem lehetetlen, hogy néhány éven belül bekövetkezzen az az ideális állapot, amelyben, ha úgy szeretnénk, minden rendezvényünknek otthont tudna adni az épületünk. Az alábbiakban három, költségvetését tekintve néhány százezer forinttól néhány százmillió forintig terjedő tervet ismertetek.

1. Színház a tantermekben

Vitathatatlan, hogy nagy élményt jelent a diákszínjátszók számára, ha egy valódi színpadon mutatkozhatnak be, és egy kicsit megtapasztalhatják, milyen egy színház belülről. Ugyanakkor fontos színházi nevelési feladat annak megtanítása is, hogy a színház nem az épületben, hanem az eseményben, emberek találkozásában és egymásra hatásában van. Könnyen belátható, hogy a klasszikus brooki axióma, mely szerint akkor beszélhetünk színházról, ha egy ember keresztülmegy egy üres téren, és egy másik nézi, egy osztályteremben is megvalósítható. Aki gyakorlati bizonyítékra vágyik, annak ajánlom figyelmébe az egyre szélesebb körben terjedő osztálytermi színházi projekteket (melyet Magyarországon, komoly nemzetközi lemaradással a Krétakör hamlet.ws előadása indított el, a közelmúltban pedig a Kolibri Színház, a Káva, a Kerekasztal és számos más független színházi társulat utazó előadása folytat.). A Fesztivál iskolában történő megrendezése két alapvető feladatot ad: egyrészt meg kell változtatni a Fesztivál hagyományos forgatókönyvét, másrészt pedig színházi infrastruktúrát kell teremteni. A Fesztivál szokásos menetrendje (mely szerint egy szombati nap délelőttjén 30-60 perces próbák vannak, délután pedig egymás után a 6-12 előadás) az iskolában részben nem szükséges, részben pedig nem tartható. Mivel a helyszín ismert és a korábbi próbák nagy része is az előadás helyszínén zajlik, délelőtti gyors próbákra nincs szükség. Ugyanakkor a termek kisebb befogadóképessége miatt sok ismétlésre lesz szükség (mely az előadásoknak egyébként jót tesz, a játszóknak sem csak egy lehetőségük van a bizonyítékra, továbbá értéke lesz annak, hogy valaki bejut-e egy bemutatóra) illetve a korlátozott infrastruktúra vélhetően sokszori áttelepítése miatt egy délután két-három előadásnál többre nincs lehetőség. Így a Fesztivált egy helyett két-három nap délutánján lehetne megrendezni.
A színházi infrastruktúra megteremtése alapvetően anyagi kérdés. Nem cél, hogy professzionális színházi fényvetőkkel tudjunk dolgozni, a lámpapark és a vezérlők kialakítása során sokkal fontosabb a mobilitás és a flexibilitás (azaz a könnyen mozdíthatóság, szét/összeszerelhetőség, a sok helyszínnel való kompatibilitás), a jó ár/érték arány, a bővíthetőség és az egységenkénti nem magas érték (az esetleges károk minimalizálására). A berendezésen kívül szükséges a színházi világítás elméletében és gyakorlatában is jártas, illetve a hangtechnikához is értő diákok képzése is. Ha összeáll egy csapat, amelyik az előadások próbafolyamatában is részt tud venni, valamint a produkciók (és más iskolai rendezvények) világosításában és hangosításában is aktívan, sőt proaktívan tud részt venni, az sokkal nagyobb nyereség, mint az, ha valódi színházi körülmények között, ám azok működéséről mit sem sejtve jön létre egy előadás.


2. Színházterem a tanáriban és/vagy a Kodály teremben

2.1.: A Kodály terem lehetőségei

Színi előadások kézenfekvő helyszíne lehet a Kodály terem: épített színpad, jó minőségű hangrendszer van, és ez a legnagyobb befogadóképességű terem. Ugyanakkor méretéből fakadóan várható, hogy egyes fesztiválelőadásokat akár három-négyszer is el kellene játszani – ez pedig már talán túl nagy terhelés lenne a gyerekeknek, továbbá a Fesztivál menetét is lassítaná. Egy bővítési lehetőség az Aula a mostani 9.a termével való egybenyitása. A fal lebontása után egy hangszigetelő, mozgatható fallal lehetne elválasztani a termet két részre, amely így két szomszédos művészeti szaktanteremként működhetne, míg az osztályterem a mostani ének-rajz szaktanterem helyére kerülhetne. Ennek a megoldásnak előnye, hogy igény szerint alakítható a színházterem mérete, egy színpad állandóan rendelkezésre állhat – ugyanakkor hátránya, hogy kb. 10 millió forintos kezdeti beruházás szükséges hozzá, amely belátható időn belül nem fog rendelkezésre állni.

2.2.: A földszinti tanári lehetőségei

Az iskola jelenlegi legnagyobb, szóba jöhető színházi tere a földszinti nagy tanári. Ebben, amennyiben egy játékra alkalmas színpadnyi területet kijelölünk, és a közönség egy része a földön, matracokon, zsámolyokon, a többiek pedig székeken illetve asztalokon ülnek, körülbelül 120 fő tud kényelmesen helyet foglalni. Ez az Ódry színpad befogadóképességének fele, ami azt jelenti, hogy ha itt lennének a Fesztivál előadásai, legfeljebb kétszer kellene eljátszani egy előadást, hogy biztosan minden érdeklődő beférjen.
A terem előnye, hogy összesen négy bejárata van, az iskolában itt a legnagyobb a belmagasság, és alacsony a kihasználtsága, így a próbák idejére nélkülözhető. Ahhoz, hogy itt előadásokat lehessen tartani, minimális beruházás szükséges, hiszen a terem elsötétíthető, a pincében pihenő fa dobogókból pedig bármikor lehet színpadot építeni. További előny, hogy esetleges jövőbeni funkcióáthelyezésekkel két irányba is bővíthető a terem, így akár 200 fősre is emelhető a befogadóképessége.
A közép- és hosszú távú fejlesztések a fénytechnika beszerzésén és a bővítésen túl a következők lehetnek: festés, dekoráció, az akusztikát javító elemek beépítése, leengedhető függöny, fényvetőtartó konzolok beszerelése, a teremvilágítás korszerűsítése, hangtechnika beépítése, kihúzató nézőtér (lépcső) beépítése, légkondicionálás. Ezen beruházások a mindenkori anyagi lehetőségek függvényében szabadon variálhatóak. A teljes beruházási költség körülbelül 10-15 millió forint, mely befektetés eredményeképp egy kiemelkedően színvonalas, rugalmasan alakítható és használható, anyagi hasznot is hozó termet kapnánk.

3. A mélyben

Az eddig ismertetett tervek ugyan megoldják a Színjátszó Fesztivál problémáját, össziskolai események megrendezésére azonban egyik sem nyújtana alkalmas teret. Ismeretes, hogy az iskola diákjai és tanárai együttesen az udvar nagyobb részén férnek el. Az udvar ezen része alatt, mintegy 2-300 millió forintos beruházással létre lehetne hozni egy földalatti színháztermet, amely minden helyigényünket kielégítené. Ennek megvalósulási esélye azonban igen alacsony.

IV. Javaslat

Véleményem szerint a földszinti tanárit kell kijelölni a Színjátszó Fesztivál fő helyszínéül. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a mindenkori előadók az iskolán belül, amennyiben az racionálisan megoldható, illetve a többi produkció létrejöttét nem akadályozza, szabadon választhatnak helyszínt.
Ezt a célt szolgálná az a fénytechnikai berendezés, amit kezdeti beruházásnak javaslok beszerezni. Ez a rendszer hozzávetőlegesen a következőket tartalmazná: 24 csatornás fénykeverő, 12 dimmercsatorna (a későbbiekben bővíthető), 24 darab reflektor (PAR 36, 56, 64), 4 darab állvány, csatlakozók, kábelek. Ez a rendszer teljesen mobil, az iskola területén bárhol, körülbelül 20-25 perc alatt felállítható. A rendszer becsült költsége 1 millió forint, melynek körülbelül fele az Alapítványtól származhatna (eddig ekkora összeget költöttünk évenként az Ódry színpad bérleti díjára), a másik fele pedig a szülőktől, öregdiákoktól, más támogatóktól (ez a nagyságrend azt jelenti, hogy 50 adakozó járul hozzá a beruházáshoz átlagosan 10 000 forinttal). Fontos továbbá a fénytechnika elméletét és gyakorlatát ismerő diákok képzése, illetve a berendezés leltári kezelése, az egyes előadásokhoz a megfelelő segítség biztosítása, melyeket a rendszer megvásárlása esetén határozatlan időre vállalok.


Budapest, 2011. június 24.