Vilhelmina

Válságban kalap

2011.10.07. 08:33

Programkereső

Amelyben a szerző elmondja, hogy miért itt és most.

Azért itt és most, mert ez jutott eszünkbe.

De kezdjük megint előbbről.

A mi iskolánk valószínűleg éppen olyan helyzetben van, mint az iskolák legnagyobb része: semmije sincs, és azt próbálja a lehető legjobban beosztani. És mindig örül, hogy ez még az előző év, nem a következő, mert a következőben úgyis csak rosszabb lesz. Egyszóval hiába vannak szép terveink, saját erőnkből egy lépést sem tudunk tenni.

Az, hogy válság van, még csak nem is hab a tortán, nekünk így is, úgy is rossz. Most viszont lassan mindenki számára világossá válik, hogy ha színvonalas oktatást és/vagy kulturális életet szeretne, akkor, a lehetőségeihez mérten, tennie kell érte, különben nem lesz semmi. (Túl jól voltunk tartva ezügyben jó sokáig - de ez egy másik történet.)

Amikor elindítottuk a Trefort Színház projektet, többen is kétkedve fogadták az ötletet, mondván: válság van, csak nem képzelitek, hogy. Hát, de igen. Képzeltük. És úgy tűnik, jól képzeltük. Működik a régi recept: a jó ügyért sokan hajlandóak tenni. (Elvégre mégiscsak olyan nemzet vagyunk, amelyik közadakozásból épített magának Országháza - de ez is egy másik történet.) Rengeteg szülő, öregdiák és tanár (!) adakozott, kettőtől százezer forintig terjedő összeget.

És nekünk minden egyes adomány jól esett, nemcsak azért, mert láthatóan közelebb kerültünk vele anyagi céljainkhoz, hanem azért is, mert egyre inkább azt érezzük: sokan vannak, akiknek számít, amit csinálunk.

Ha a mai naptól kezdve egy fillért sem kapunk, akkor is sikerként éljük meg a projektet - hiszen az egymilliós cél majd' kétharmada már összejött. De mi azért teszünk még egy lépést. Az, hogy itt vagyunk a Fidelión, üzenet. Üzenet a világnak, vagy legalábbis a világ azon részének, amelyiknek számít valamit a kultúra mint olyan létezése, mi több, virágzása. Azt gondoljuk, hogy ez az apróság, a Trefort Színház projekt nem magánügy, hanem egy nagy, közös ügy kis része. És azt reméljük, hogy ennek a nagy, közös ügynek vannak olyan barátai, akik egy kicsit a mi barátaink is lesznek. Kísérlet ez, vagy egy új modell: beléptünk a kulturális tőzsdére.

Hátha csurran-cseppen valami a kalapunkba.