Jolán

„Moet kunnen III.” - írta: Spiczmüller Bence

2011.10.12. 17:48

Programkereső

A holland színház: kígyózó sorok még válság közepén is, fergeteges parti az előadások alatt. Rocking Theatre.

Szállásadóm végül egy igen kedves macskás rendőrhölgy lett, aki rengeteget bulizott a félév során. Nagyságrendekkel többet, mint én. A macska – akit teljesen találóan Jelous-nek hívtak – nem volt annyira bulizós, de bármikor tartott egy 2-3 órás nyávogó koncertet. A cicás néninek szimpatikus voltam, mert mindig pontosan fizettem. (Ellenben az előző, vallon bérlőjével, akit fizetésnapon telefonon sem lehetett elérni pedig a Schweppes-nél 5000 € bért kapott.)

Így jutalomként – bizonyítani akarta, hogy a hollandok nem is olyan fukar népség – elhívott a Carré színházba a barátaival. Mivel kocsival mentek, előtte megkonzultálták, hogy kérjenek-e tőlem arányos benzinpénzt, de végül ettől eltekintettek.

A Soul Disco Brothers előadására mentünk. A zenekarért az idősebb hollandok meg vannak bolondulva. Mint említettem, a hollandok imádják a kultúrprogramokat, színházaik előtt mindig tömött sorok állnak a jó helyekért, sőt, gyakran a rossz helyekért is. Valamilyen íratlan szabály miatt szinte kötelezőek az ilyen programok, melyek nem családi, hanem baráti összejövetelek. Legalább havonta egyszer, még ha válság van, akkor is. A hosszú, kígyózó sorok, így teljesen megszokott látványt nyújtanak. Hétfőn ráadásul a tűzoltók és a rendőrök buliznak. Kedden beindul az élet. Szerda-csütörtök az egyetemistáké. Péntektől vasárnapig pedig özönlenek a külföldiek a városba. Szóval minden nap és este történik valami.

A Carré épületét egy cirkuszból alakították át, ám teljesen úgy néz ki, mint egy nagy, klasszikus magyar színház: csillárokkal, bársonyszékkel, szűk hellyel a lábnak.

A fények kialudtak, elindult a zene. A közönség elkezdett felállni. Na mondom, ezek is állva szeretnek tapsolni, mint az amerikaiak. Csak épp nem tapsoltak… Énekeltek és táncoltak. Az egész színház felállt és sikítozott, tele torokból énekelt, mosolygott és tombolt.

Meglepő és jó élmény volt, bár az arcomra kiült a döbbenet. Mi lenne, ha a kecskeméti Katona József Színházban ez történne? A műsor végén – hazafelé menet – megkérdeztem: mi volt ez? Rocking theatre, hangzott a válasz. Ugye, milyen jó?