Jenő

Csokis hotdog recept - túléléshez

2011.11.21. 22:44

Programkereső

„Az emberek a végletekig logikátlanok.” - A film végére megértjük, hogyan írhatja ezt egy 8 éves ausztrál kislány 46 éves autista barátjának, aki a Föld másik felén él, és feltalálta a csokis hotdogot. Hogyan képes valaki romba dőlt életeken diadalmasan talpra állni? Hogyan mentheti meg valakinek az életét egy autista több ezer kilométer távolságból? És hogyan taníthat minket egy valószínűtlen páros legalább egy kicsit mélyebben élni...

 

Adam Elliot új egész estés filmje, a Mary és Max egy valószínűtlen barátságról szól: a pangó, ausztrál kertvárosi közegben élő Mary, egy 8 éves és három hónapos ausztrál kislány, „kakiszínű” anyajeggyel a homlokán, örökké részeg anyjával a kanapén és hobbijába menekült apjával a műhelyben, akinek még barátai sincsenek, viszont nagyon szereti a kedvenc tévéműsorát nézni és közben sűrített tejet enni.

És Max Horowitz, a magányos, enyhén autista, szenvedélybeteg New York-i nyugdíjas, akinek három célja van: megszerezni kedvenc műsora összes figuráját, egy életre elegendő csokoládét birtokolni és találni egy barátot.
Azonban ez utóbbi nehezebb számára, mint gondolta, mert az ismeretlen melbourne-i kislány szeretete, kérdései és élete úgy zuhan rá, ami még egy egészséges embert is megvisel, nemhogy az autista Max-et.

Soha életükben nem találkoznak, az évtizedes levelezés során mégis egymás életének legfontosabb szereplőivé válnak. Max tudtán kívül többször menti meg Mary életét, aki olyan tiszta, gyermeki bájjal mesél, minden neheztelés és harag nélkül érzelmileg sivár gyermekkoráról, a körülötte élő emberekről, akik mintegy menekülnek az emberi kapcsolatoktól, hogy még inkább belénk csap a felismerés: ez nem egy mese. Ez nem a kivétel.
Hogy mi történhet egy ilyen körülmények között felnőtt kislánnyal, sejthetjük. De mi történik vele, ha van egy barátja, aki autista, 38 évvel idősebb, férfi, a Glóbusz másik oldalán lakik, és aki minden alkalommal idegrohamot kap, ha olvassa a kislány leveleit?

Mary kérdései a prostituáltakról, az éhezésről és az étel kidobálásáról, az esőerdők kiirtásáról és az oxigénről, a buszmenetrendről és a kisbabák születéséről végigvezetnek minket sok fájdalmas társadalmi, és személyes problémán, tapasztalaton.
Az ő konvenciómentes, bíráskodni nem vágyó szemszögéből nézve még inkább felerősödik az a kritika, amit egy felnőttől már talán el sem hiszünk. A végén megértjük, hogy mondhatja egy 8 éves kislány: Az emberek a végletekig logikátlanok.
És ugyanígy Max is, aki feltalálja a csokis hotdogot, megnyeri a lottó főnyereményt és megvalósítja az álmait. - mintegy az arcunkba vágja hibáinkat, anélkül, hogy egyszer is értékelne.

Ez a gyurmaanimáció kíméletlenül őszinte történet felnőtteknek. A maga sajátos látványvilágával nem vonja el a figyelmet a mondanivalóról, inkább alátámasztja a film alaphangulatát.

A mondanivalója pedig mindenkinek csak annyi, amennyit önmagában megtalál belőle, vagy képes befogadni.

 

Kiss Anna Rita