Hedvig

És ez mind igaz!

2011.12.31. 07:30

Programkereső

Az év utolsó napján igazi csemegét kínálunk olvasóinknak: ezek az események mind megtörténtek, nem április elseji tréfáról van szó. Hangos gyakorlása miatt bíróság elé citált spanyol zongorista, kínai siratóasszony, svéd nagynénimúzeum, ukrán csoki-Liszt, holland kutatók és még sok más érdekesség a nagyvilágból.

Hét és fél év börtönt követelt zongorázás, pontosabban zajkeltés büntetéseként egy ügyészség Spanyolországban. A bűnös egy 26 éves nő, aki hivatásos zenész, feljelentője pedig egy szomszédasszonya, aki azzal vádolja, hogy minden hétköznap nyolc órán át veri a billentyűket, ami nagyon nagy stresszt, lelki kárt okozott neki, sőt, alkalmasint még arra is rákényszerült, hogy átmenetileg elköltözzön otthonról. A zenész erősen túlzónak mondja szomszédja állításait mind a hangerő, mind a gyakorlás időtartamát illetően. Az ügyészség eredetileg még a hivatásától is el akarta tiltatni a zongoristát négy évre. Immár valamelyest visszakozott a testület, és közölte, hogy a börtönbüntetést túlzott szigor címén felülvizsgálja.

No loud music!
No loud music!

A zenészeknek hosszabban jobb a memóriájuk és a hallásuk, mint azoknak, akik nem muzsikálnak - állapították meg amerikai kutatók. A chicagói Northwestern Egyetem tudósai szerint annak az agya, aki hangszeren játszik, lassabban öregszik, jó ideig kijavítgatja az emlékezőtehetség romlását, és háttérzajban is könnyebben elkülöníti a beszédet. Mindezt 18 zenész és 19 nem zenélő alany összevetéséből szűrték le, valamennyien 45-65 közöttiek voltak. "A zenélés az idegrendszer finomhangolója" - idézte a kutatásról szóló tanulmány társszerzőjét, Nina Kraust a The Daily Telegraph című brit lap.

Aquaria Palaoa címmel rendhagyó opera-előadást tartottak áprilisban Berlinben. A meseszerű darab - amely fókák és cetek énekét idézi - részben víz alatt játszódik és a Palaoa sarkvidéki megfigyelőállomás által rögzített fókaének is felcsendül benne. A különleges projekt ötlete Claudia Herr berlini mezzoszoprántól származik. A korábban az úszásban is jeleskedő művész évek óta kísérletezik víz alatti fellépésekkel, ehhez speciális énektechnikát fejlesztett ki.

Az Aquaria Palaoa Herr és Monika Rinck író közös szerzeménye, amelyben egy fiatal és egy idős nő az örök ifjúság elixírjét kutatja. A darab a német főváros Neukölln nevű negyedének szecessziós úszócsarnokában mutatkozott be a bremerhaveni Alfred Wegner Sark- és Tengerkutató Intézet támogatásával. Az operaművet szeptemberig nyolc alkalommal adták elő. A Palaoa - amely Hawaii őslakosainak nyelvén bálnát jelent - annak a megfigyelő radarállomásnak a neve, amely az Antarktisz háborítatlan vizeiben kutatja és rögzíti az emlősök hangjátékát. A produkcióról rövid videó ide kattintva látható.

Rendkívüli zenei kalandba vágott egy olasz zenészcsalád: életre keltették a 16. századi olasz festményeken ábrázolt hangszereket és játszanak is rajtuk. "Kíváncsi voltam, milyen a hangja egy olyan hangszernek, amely semmilyen zenetörténeti szakkönyvben nem szerepel, még neve sincsen, soha senki nem hallotta játszani, sőt valójában azt se tudjuk, hogy hogyan kell használni" - magyarázta a reneszánsz hangszerek modern mestere, Adriano Sangineto.

A Sangineto ismert névnek számít Monza városában, ahol a család tagjai hangszerkészítőként és zenészként dolgoznak. Adriano hegedűkészítő, de leginkább arra az általa "cimbalomhárfának" nevezett hangszerre büszke, melyet a reneszánsz festményekről másolt le. Leonardo da Vinci, Piero di Cosimo, Giorgione képeit tanulmányozva keresi a festők művein főszerepet játszó vagy éppen puszta díszletként használt hangszereket. "Kihívást jelent számomra, mivel nem csak azt kell kitalálnom, miként valósítsam meg a hangszert, hanem azt is, hogyan játsszak rajta. Furcsa, szokatlan hangok születnek, de a végére zene lesz belőle" - mondta Sangineto, aki rokonaival koncerteket is ad - kizárólag reneszánsz festményekről származó hangszerekkel.

Néhány napja csokoládéból készült Liszt-szobrot ajándékozott kedden egy ismert ungvári cukrász és szobrász Bacskai Józsefnek, Magyarország ungvári főkonzuljának a Liszt-emlékév alkalmából. Mihajlo Kolodko több hónapon át dolgozott, hogy megörökítse Liszt Ferenc - szájhagyomány szerinti - látogatását barátjánál, Plotényi Nándornál az Ungvár melletti Nagylázon (Veliki Lazi). A szobor terveit látva Valentin Stefanyo ismert cukrász elhatározta, hogy csokoládéból önti meg a Liszt-emlékművet. A Kolodko által megálmodott szobrot Stefanyo több mint egy kilogramm kiváló minőségű csokoládéból készítette el.

A húsz centiméter magas alkotást, amely Liszt Ferencet pihenés közben, zongorán ülve és hangszerek társaságában ábrázolja, a két művész az ungvári magyar főkonzulátuson nyújtotta át Bacskai József főkonzulnak, nem utolsósorban annak elismeréséül, hogy a külképviselet számos hangversenyt és más rendezvényt szervezett a Liszt-emlékév alkalmából Kárpátalján. A magyar diplomata elismerését fejezte ki az ungvári alkotóknak munkájukért, és közölte, hogy a csokoládéba öntött Liszt-szobrot továbbítja a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek. Hozzátette: a csokoládészobor Magyarországnak történő ajándékozása az egyetemi zenekar kárpátaljai fellépésre szóló meghívásaként is értékelhető.

Ha valaki a párizsi metróban szeretne zenélni, egy zsűri előtt kell helyt állnia. A párizsi RATP közlekedési vállalat évente két alkalommal rendez válogatást. Antoine Naso, a cég önjelölt zenei vezetője ilyenkor egy hónapon át fogad szóló fellépőket és együtteseket. A zsűriben a RATP alkalmazottai - ellenőrök, titkárnők, személyzetisek - foglalnak helyet, de előfordul, hogy utasok is beleszólnak a döntésbe, hisz nekik kell majd hallgatniuk a zenészeket. A metrózsűri tagjai egyszerű követeményeket támasztanak: a felcsendülő darabok legyen harmonikusak, eredetiek és változatosak, a szövegek viszont nem lehetnek vulgárisak vagy erőszakosak.

A jelentkezők száma meghaladja a kétezret, java részük hivatásos és zenésztanonc. Engedély viszont csak alig hatszázan kapnak, ők fél évig szórakoztathatják az állomásokon a rohanó nagyérdeműt. 1997-ben kezdték el a válogatást, elsősorban az utasok fülére és a helyhiányra való tekintettel. Azóta a RATP zenei igazgatója egyfajta ügynöke is lett az utcazenészeknek, létrejött a Musiciens du Métro márka, válogatott metrózenészek fesztiválokon és koncerteken lépnek fel rendszeresen. Az előadóknak a föld alatti közlekedés aranybánya, két óra alatt akár megkereshetnek kétszáz eurót, hétvégén még többet is. És ami még fontosabb: a párizsi metrón naponta ötmillióan utaznak, köztük vannak klubtulajdonosok és ügynökök is. A metró díszlete tehát kiugrási lehetőség, ez már több alkalommal bebizonyosodott, innen indult olyan popcsillagok útja, mint Ben Harper és Zaz.

párizsi metrózenész
párizsi metrózenész

A művészek önpusztító életmódjára és korai halálára vonatkozó közhelyek távolról sem jellemzőek a művészvilág minden tagjára; a színészi, az írói vagy a zenészi hivatás nem okvetlenül káros az egészségre, mint azt a szenteste 108 évesen elhunyt német színész és énekes, Johannes Heesters esete is tanúsítja. Német nyelvterületen a két leghíresebb művészt, aki elérte a mágikus 100 éves életkort, Heestershez hasonlóan a második világháború után kritizálták a náci rezsim irányában tanúsított magatartása miatt: Leni Riefenstahl, Az akarat diadala című náci propagandafilm rendezője 101 évesen hunyt el 2003-ban, míg Ernst Jünger író 102 évet élt 1998-ban bekövetkezett haláláig. Ennél is hosszabb élettartam, 105 év jutott ki Rosa Albach-Retty színésznőnek, a fiatalon elhunyt Romy Schneider nagymamájának. Ugyanilyen szép életkort ért meg Liane Haid színésznő, aki 2000-ben halt meg. Ugyancsak 105 évesen szenderült jobblétre Madeleine Milhaud színésznő, 34 évvel élve túl férjét, Darius Milhaud francia zeneszerzőt, akivel 50 évig élt házasságban. Cukor Adolf, a Paramount filmstúdió magyar származású feje is tapasztalatokkal teli életet tudhatott maga mögött, amikor 103 évesen távozott az élők sorából.

A 103 éves Elliott Carter amerikai zeneszerzőt már számos generáció mondhatja a kortársának, legkorábbi művei az 1920-as évek végéről származnak. A zeneművész agg kora ellenére is aktív, 90. és 100. életéve között 40 zeneművet alkotott, és 100. születésnapja óta további hármat. Irving Berlin dalszövegíró 101 évesen hagyta itt 1989-ben az élők világát. Neve ellenére idős kort élt meg Dorothy Young előadóművész, Harry Houdini illuzionista, aki 103 évesen halt meg idén márciusban. A szórakoztatóipar jó alap lehet a hosszú élethez, tekintetve véve, hogy például Bob Hope, a legendás amerikai színész, író és humorista is betöltötte már a 100. életévét, amikor 2003-ban meghalt.

A közéletben és a művészetben is még mindig aktív a 104 éves Oscar Niemeyer brazil építész, aki megtervezte a semmiből kinőtt brazil fővárost és további 600 épületet szerte a világban. A filmművészetben tevékeny hazájának valószínűleg legismertebb filmrendezője, a 103 éves portugál Manoel de Oliviera. A pályafutását némafilmekkel kezdő filmes három és fél évvel fiatalabb japán kollégájával, Sindó Kanetóval a világ legidősebb aktív rendezője.

A temetések ünnepélyes jellegét hivatottak emelni Kína egyes vidékein a hivatásos halottsiratók. A hagyomány megköveteli, hogy a bánatot zajosan, könnyek között fejezzék ki. A közép-kínai Csungcsingban egy ilyen hivatásos halottsirató Hu Hszing-lien, aki szívszaggató kiáltásokat hallat, kezét egy öregember fémkoporsóján nyugtatva: az ember azt hinné, mardossa a bánat. A temetésre az 53 éves asszony teljes felszereléssel - hangosító berendezéssel, háromszínű reflektorokkal és vándorzenekara hat tagjával - érkezik, a nagyvárosban pedig, ahol gombaként nőnek a lakótelepek, Hu asszony gondoskodik a temetést megelőző falusi hagyomány fennmaradásáról.

kínai temetés
kínai temetés

Az oroszországi politikába Sosztakovicsot is belekeverték: a zeneszerző rokonai májusban tiltakoztak, mert a komponista a Vlagyimir Putyin miniszterelnök fémjelezte Egységes Oroszország Párt szentpétervári plakátjain szerepelt. "A párt nem akarta megsérteni a családokat, de mert néhány leszármazott nemtetszésének adott hangot, készek vagyunk a bocsánatkérésre" - adott ki közleményt az Egységes Oroszország helyi szervezete anélkül, hogy utalt volna a plakátok megsemmisítésére. A hirdetések ellen Sosztakovics, Dmitrij Lihacsov nagy tiszteletnek örvendő értelmiségi (1906-1999) és Kirill Lavrov színész (1925-2007) leszármazottai tiltakoztak azután, hogy felfedezték a város híres szülötteinek arcmását a Szentpétervár május 27-i évfordulójára készített montázsokon. "Mélységesen fel vagyunk háborodva. Tőlem nem kértek engedélyt és mástól sem a családból - mondta Anasztaszija Csukovszkaja, a zeneszerző dédunokája. - Semmilyen közösséget nem akarunk a párttal." Az Egységes Oroszország helyi szervezete szerint a hirdetések kulturális célt szolgáltak. A párt plakátjain szerepel Nagy Péter cár, valamint Fjodor Dosztojevszkij és Alekszandr Puskin is.

Holland kutatók jóvoltából tudjuk, hogy a táncos kedvet is növelik a finom illatok: három különböző illatot - narancs-, menta- és tengervízillatot - permeteztek három különböző táncos szórakozóhelyen, az esték során megfigyelték a vendégeket, majd kikérdezték őket. Az illatok hatása alatt a vendégek jobban érezték magukat, többet táncoltak és pozitívabban ítélték meg a diszkót. A kutatók a szórakozóhelyeket öt héten át tesztelték, minden hét ugyanazon napján. Az első és az utolsó estén nem alkalmaztak semmilyen illatot. A második, harmadik és negyedik héten illatgépek segítségével aromákat permeteztek a helyiségekbe, és az érintett klubokban a vizsgált estéken nem változott a zenei stílus. Az illatos estéken a fotók és videók tanúbizonysága szerint többen táncoltak - függetlenül az illat milyenségétől. A hőmérséklet is növekedett, különösen a narancsillatú estéken. A látogatók száma és fogyasztásuk mértéke ugyanakkor nem változott. A kutatók vizsgálataik során összesen 849 kérdőívet elemeztek ki. Ezek alapján a vendégek pozitívabban értékelték a hangulatot és a zenét azokon az estéken, amikor valamilyen illatot permeteztek a levegőbe.

diszkó
diszkó

Nem kitömött rokonokkal ijesztget a Svédországban lévő Kälarne új intézménye, a nagynénimúzeum, hanem a svéd nagynénikre jellemző tipikus használati tárgyakat mutatja be. A látogatók olyan tárgyakat vehetnek szemügyre, mint a horgolt edényfogó ruha vagy a tipikus kézitáskák és kalapok - mondta el Astrid Nyphen, a múzeum tulajdonosa, aki szerint  "világpremierről" van szó. Ám sajnos tévedett, mert csupán 180 kilométerre Kälarnétól, Hovrában már öt éve működik egy hasonló koncepciójú múzeum.