Erzsébet

A line-up nekünk a kortárs - Sziget 3. nap

2012.08.11. 15:53

Programkereső

Péntek. Mintha számítana ez bármit is. A Hajógyári a maga 108 hektárjával és 2750 méterével most leginkább egy időből és térből kiemelt ökoszisztémához hasonlít, ami saját törvények alapján működik, lélegzik és fogyaszt. Az idő is úgy hajlik, ahogyan átérünk egyik helyszínről a másikra – mi természetesen leginkább a KultúrZóna és a Porondszínház felé vettük az irányt, hogy jól nyakba öntsük magunkat kortárssal.

A délutáni csendes (nyilvánvaló túlzás) pihenő alatt hallgattunk Rájátszást, majd elmentünk megnézni, mit alkottak a Hello Wood-os srácok a Tornádó mellett a Szigetre. Este jött Steve Reich a BFZ ütőseitől, az éjszakai, már csontropogtató hideg alatt pedig néztünk egy kis új-zélandi kortárstáncot, olyat még nem láttunk úgysem.

A Porondszínházban (egyben porond és pódiumKayamar kezdett a maga Herz-hallásával, akit a Margó városi irodalmi fesztiválról már ismert Rájátszás követett - szomorúan konstatáltuk ugyan, hogy a potenciális közönség számára többsejtű osztódást kívánó szituációban, Akkezdet Phiaival párhuzamosan. A produkció lényege, hogy két kortárs költő és zenész alkot együtt valami meglévőből valami újat. A Szigeten Karafiáth Orsi Kardos-Horváth Jánossal, Grecsó Krisztián pedig Kollár-Klemencz Lászlóval dolgozott össze. Na, az ilyen ötletre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű. Az elkészült munkák nem csak kifejezetten a Rájátszásra szólhatnak: úgy néz ki, Grecsó Krisztiánt és a kistehenes Kollár-Klemencz Lászlót halljuk még közösen - reméljük is.

"Nagyon szeretek Lacival együtt dolgozni, úgy érzem, stílusban is hasonlítunk, és ezek a dalok tükrözik, hogy egymásra tudunk hangolódni. Kicsit közéleti hangulatúak, kicsit feszesebbek, kicsit csehtamásosak. Az a két dal, amit most játszottunk, már létezik Kistehén Melankolikusok verzióban is... mondta Laci, hogy szeretne több szöveget, hogy náluk is elő lehessen adni őket." A pénteki fellépésről Grecsó Krisztián még azt mondta, előadóként meg kell szokni a Szigetet. "Jönnek-mennek a népek... itt hatalmas programkínálat van, miközben a Rájátszás színházban szokott lenni - aki odajön, az ezért jön oda. Azokat a Sziget-előadókat, akik nem nagy színpadon lépnek fel, nem irigylem: nagyobb bizalom kell, hogy elhidd, hogy fontos az, amit csinálsz, és ugyanolyan lelkesen folytasd azokért, akik ott maradnak."

Az összművészeti helyszínen elkerülhetetlen téma a mostanában mindenhol jelenlévő szeressük egymást gyerekek feeling. "Nagyon élvezik az emberek, ha sokszínű egy műsor. Egyre inkább igény van arra, hogy bármi is az alap, az eredmény összművészeti legyen... Egy jó darabig azt éreztem, hogy azért csinálják az emberek, mert trendi. Ehhez képest az a helyzet, hogy ez az irány a közönségigényeket kezdi követni. Más koncepciót igényel, másként van megszerkesztve, ehhez sok embert kell mozgatni, technika kell. Az összművészetet nehezebb eladni, kultúrára pénz nincsen. A Kistehén Melankolikusokban is sokan vannak, egy akkora xilofonnal, mint ez a szoba. Az elvárás megvan, de a háttér hiányzik."

Grecsó mostanában a Népszabadságban futó sorozatán dolgozik, ami egy új regény alapja is lehet. Tervben van még - ha már összművészet - a Dés Lászlóval közös est folytatása is. "Ez a célkitűzés: a szövegekben nem engedni - azok olyanok legyenek, amit elvárok -, de hogy hogyan jut el az olvasókhoz, abban új utakat és módszereket kell keresni. Ugyanis kénytelenek vagyunk." Grecsó Krisztián szombat délután is felolvas a KönyvStrand bemutatóján, az Aegon és a Hungarofest szervezésében pedig száz számozott kötetét (ez az Aegon Művészeti Díjas Mellettem elférsz) rejtették el Sziget-szerte - ebből egyet épp mellénk pottyantottak le a Porondszínházban, ekkora mázlink legyen máskor is. "Féltem tőle, hogy a külföldiek mit fognak vele kezdeni, de lám, van rajta angolul szöveg." A javaslat egészen pontosan az, hogy adják oda valakinek, aki szeret magyarul olvasni.

Hangyás Gergely és Magda Péter, a Hello Wood alkotótábor (bővebben róla itt) tipográfus workshopvezetői a Szigetre kitelepült munkákról meséltek. Tavaly még közkedvelt napozós-chillezős zónát építettek a Világzenei Nagyszínpad mögé (ami amúgy most teljesen máshol van, a megtaláláshoz mindenkinek sok szerencsét), 2012-re pedig maga a Hello Wood is, így a Szigettel való kapcsolat is egy szép nagyot lépett. Gerendai Károly a Wood tanácsadói testületének tagja, a Szigeten való megjelenés pedig nem csak egy helyszínt fed le: gyakorlatilag bárhol belefuthatunk installációkba, a Nagyszínpadhoz vezető utaktól kezdve a taxikhoz közel tanyázó Cökxpon Ambientig.

Van köztük olyan, ami a július végén befejeződött alkotótáborban készült (például Szőke Gábor Miklós Tigrise vagy Jancsó Áron Hello-mászókája), ami már ismert (szintén a Szőke-féle hatalmas dobermannok), de kifejezetten a fesztiválra tervezett például Pozsár Péter: ilyen a már emlegetett, vízpermetet ontó Tornádó. Az installációk népszerűbb fotós pontok, mint a Budapest felirat az általában félmeztelenül, artikulálatlanul üvöltő holland arcok számára, de persze nem szeretnénk a sztereotípiákat erősíteni. A Hello Wooddal legközelebb az októberi Design Héten lehet behatóan ismerkedni, addig a Szigeten a KultúrZónában minden délután tartanak workshopokat bárány- és sárkányépítés céljából.

A Budapesti Fesztiválzenakar neve feketét és fehéret, csillogó hangszereket, de minimum valamilyen szép ruhát idézhet fel, sorban állással a kabátokért. A BFZ viszont távolról sem csak koncerttermekben zenél: a Millenárisban például babzsákos Midnight Music koncertet szerveznek, fellépnek a Hősök terén vagy tartanak Kakaókoncerteket is gyerekeknek. A Szigetre alkalmi, öttagú ütős formáció jött, hogy beharangozzanak egy szeptemberben induló kortárs sorozatot - erről Herboly Lászlót, a formáció vezetőjét kérdeztük. Az első koncert szeptember 20-án, 19:45-kor a Millenáris Teátrumban lesz Rácz Zoltán, az Amadinda alapítójának vezetésével. Itt három darabot játszanak majd, egyet Steve Reichtől, egyet Eötvös Pétertől és egyet Ligeti Györgytől. Ezt követi majd a Midnight Music is, ahol a barokk és a kortárs kerül egymás mellé. A Porondszínházban így a késő ősszel a Lumúban kiállító John Cage mellett a Radiohead által is komolyan megihletett, tavaly 75 éves Steve Reich volt a fő téma. Vokális és testhangok keveredtek ütővel és ütő nélkül, hallottunk földrajzi neveket kántáló ritmust és székeken csattogást, vagyis igazi minimált. Majdnem olyat, mint amit pár sátorral arrébb játszanak.

Kortársból sosem elég felkiáltással megnéztük még Ann Dewey Spinning Sun társulatának Shine Lady című előadását is. Táncnál az ember igazán fel van készülve mindenre, de ennél a produkciónál felesleges volt meztelen, vérben csúszkáló alakokra gyúrni. A három előadó, Elizabeth Kirk, Julie van Renen és Liana Yew szinte megállás nélkül technikásan táncolt - és ami még meglepőbb, még mosolyogtak is. A Shine Lady komoly díszlettel jött a Porondszínházba (belülről megvilágított fadobozok, színes-csillogó anyagok, meztelenül függő Ken babák), és ami szintén meglepő a műfajt figyelembe véve, valódi zenére mozogtak. Egészen pontosan Bach, PJ Harvey, Bandicoot, Rude Buddach Lee & Whelan, Duba Duba, Alexandrov Lubo, Birshind Lakatos és Boban Markovic váltotta egymást, hogy közöttük pár másodpercre bedübörögjön az alap-Sziget ritmus. A Spinning Sun szombat este is fellép 23:15-kor, ugyanitt.