Huba

Kern András: "Ez lesz az első igazi koncertestem"

2012.09.04. 14:56

Programkereső

Hajnali, esőáztatta utcák. Szakadozó fényű neonreklámok és homályos kapualjak. Egy ember sétál a városban. Az Ő városában, ahol született, ami magába fogadta vagy megcsalta, de amit mindig ugyanúgy imádott. Mert nem lehet nem szeretni. Ez a város Budapest, az ember pedig Kern András, aki szeptember 9-én a Magyar Dal Napjára egyedülálló koncertesttel készül a Vígszínházban. A Kossuth-díjas színművészt énekesi pályafutásáról, lemezeiről és közelgő koncertjéről is kérdeztük.

- Milyen rutinnal rendelkezel a színpadi éneklés területén?

- Nem koncertezem rendszeresen. Sőt, ha jobban belegondolok, most adok először a szó klasszikus értelmében vett koncertet. Ráadásul olyat, hogy teljesen egyedül állok a színpadon - illetve legfeljebb néhány partnerrel, zenésszel -, még talán nem is csináltam sosem. A stúdió védettebb közeg, amiben, úgy érzem, mindig is természetesebben és lazábban tudtam mozogni. Ott javíthatsz is, ha kell. Most azonban úgy döntötten, kipróbálom ezt az új terepet. Ennek is megvan a maga hangulata és fortélya, amibe még bele kell kicsit tanulnom.

Kern András
Kern András

- Azért nem most kezded az énekesi pályát...

- Még 1980-ban kaptam egy lehetőséget a lemezgyártól, hogy felvennének velem egy albumot. Igent mondtam, de arra gondoltam, mi lenne, ha megpróbálkoznék egy saját anyaggal, mégpedig pop-rock stílusban. Ez abszolút újdonság volt akkoriban, ugyanis addig a színész-lemezek inkább amolyan sanzonos, franciás, esetleg operettes számokat tartalmaztak. Ez a "színész plusz pop-rock" felállás teljesen hiányzott, úgyhogy talán mondhatom, hogy ezt a stílust én találtam ki a '80-as években. Ezen az első lemezemen olyan dalok szerepeltek többek között, mint a Lövölde tér, a Látlak Amerika vagy a Szép kezű lány. A sikert illetően nagy szerencsém volt, mert a rádiók sokat játszották ezeket, így a lemez is gyorsan ismert lett.

- És mi a története a következő albumodnak?

- Az előző albumon szerepelt egy szám Mit vegyek fel? címmel, ami arról szól, hogy az ember nem tud mit felvenni, mert csak rondábbnál rondább nadrágokat talál otthon. Na, aztán nagy nehezen sikerül találnia egy elfogadható nadrágot, mire a számban van egy olyan bemondás, hogy: "jó, jó ez a gatya, de azért a Presseré mégiscsak jobb". Ez a kis tréfa annyira megtetszett Picinek, hogy Dusánnal írtak is nekem egy komplett lemezt: így készült el az Ez van... című második lemezem.

- Amit még további négy követett. Melyekből válogatsz majd a vasárnapi koncertestedre?

- Harminc év lemezfelvételeiből körülbelül hatvan-hetven dalt gyűjtöttem össze, többségüknek magam írtam a szövegét. Ezekből fognak kikerülni majd a koncert számai is. A felkérést amúgy Fesztbaum Béla kollégámtól kaptam, aki egyszer csak előállt az ötlettel: mi lenne, ha a Magyar Dal Napján a Vígszínházban ezúttal Kern-dalok hangoznának el. A vígszínházi Magyar Dal Napjának mindig van valamilyen tematikája - tavaly például régi vígszínházi zenés előadások, operettek, musicalek slágereire épült az előadás.

- Az est a Pesten születtem címet kapta. Mit jelent számodra a címválasztás?

- Én ezt a várost érzem, és azt hiszem, egy kicsit tudom is. Rengeteg felé jártam a világban, de még mindig Budapestről tudok a leghitelesebben és talán a legszínesebben is beszélni. Az én Budapest-viszonyom elég összetett: mindig van benne valami értelmiségi, valami töprengő-nosztalgikus, de mindig ott van benne a vagány vagabundság is.

- Ezek a dalok megírásukkor jellegzetes, egyedi hangulatot sugároztak, de előhívható-e évtizedekkel később is ugyanaz a Budapest-fíling?

- Szerintem ezek a hangulatok, életérzések nem változtak, vagyis ezek a dalok nem "hangolódtak át" húsz-harminc év alatt. Itt van például a sokat idézett Lövölde tér - ez valóban kult-dal lett a maga idején. Jöttek is hozzám többen, hogy értik: a Lövölde tér, ugye, az egész országot jelképezi, ahol mindig hideg van, ahol sosincs nyár satöbbi. Én meg azt válaszoltam, hogy erre nem is gondoltam, de egyáltalán nem zavar, ha valami jelképpé válik. Sőt, talán ez segít a dalnak túlélni az évtizedeket. És szerencsére a legtöbb szám ilyen: épp a kortalanságuk, időtlenségük folytán ragadtak meg az emberek emlékezetében. Talán egyetlen ellenpéldát tudnék mondani: az a kép, amit az első lemezen a Pincér-rockban mutatok az éttermekről meg a pincérekről, nos, igen, ez a kép tényleg megváltozott harminc év alatt.

- Kik lesznek a vendégeid a koncerten?

- Heilig Gábor barátom zenekara kísér, sőt éneklek is egy dalt Gabival az utolsó lemezünkről. És itt lesz velem Hegyi Barbara, Börcsök Enikő, Hernádi Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Zorán és Fesztbaum Béla is. Úgy érzem, elég jó kis csapat gyűlt össze.