Cecília

Hajrá maratoni muzsikusok!

2012.10.03. 15:04

Programkereső

Az október 7-én megrendezésre kerülő 27. Spar Budapest Maraton és Futófesztiválon induló, illetve közreműködő zenészeket kihívásokról és a kondíciójukról, valamint a zene és a sport összefüggéseiről kérdeztük. Könnyű léptű gondolatok a hosszútávról.

Juhász Ágnes (hegedűművész, Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok): Tíz éve triatlonozom versenyszerűen, a Spar Budapest Maratonon pedig, ahol csapatban és egyéniben is indulok, negyedszerre fogok futni idén. Hosszú távú triatlonista vagyok, ez azt jelenti, hogy a maratont száznyolcvan kilométer biciklizés után szoktam lefutni. Ebben a számban egyébként már magyar bajnoki címet is szereztem, a hosszú távú duatlon bajnokságot pedig pont a múlt héten nyertem meg. Itt tíz kilométer futás után kellett százötvenet bicikliznem, majd ismét harmincat futnom. A sportolás mellett egyébként egész állásban tanítok egy zeneművészeti szakközépiskolában, koncertmesterkedem egy kamaraegyüttesben és egy szimfonikus zenekarban és persze még a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokban is játszom.

Juhász Ágnes
Juhász Ágnes

Elsőre ez kicsit soknak tűnhet, pedig az egész leszervezése csupán a megfelelő logisztikán múlik. Néha azért bevallom, tudnék annak örülni, hogy ha egy nap nemcsak huszonnégy órából állna. Az, hogy a zenei pálya mellett versenyszerűen is tudok a sporttal foglalkozni elsősorban annak köszönhető, hogy egy igen jó csapat áll mögöttem. A Mogyi Sportegyesületben Borbély Miklósnál edzem, akivel sikerült a munkáimhoz igazított, működőképes edzéstervet kialakítanunk. Ez egész egyszerűen abból áll, hogy, ha több időm van, sokat edzek, ha kevesebb, akkor viszont annál speciálisabban és intenzívebben. Nem gondolom, hogy a zenészeknek csak azért, mert oda kell figyelniük, hogy ne sérüljenek meg sport közben, egyáltalán nem kellene a rendszeres testmozgásra odafigyelniük. Egyszerűen olyan sportot kell választani, ami nem veszélyes a kéznek. Számos olyan sportág létezik, ami mindemellett még a zenészek állóképességet is növeli. Az úszás és a futás például pont ilyen.

Gyetvai Péter (harsonaművész, Four Bones Quartet): Futás helyett én a zenei közreműködők sorába csatlakozom a vasárnapi eseményen, amikor is a Kossuth téren fogjuk harsonaszóval bíztatni az indulókat. A futásnál személy szerint jobban kedvelek úszni, bár kétség kívül mindkettő meglehetősen hasznos mozgásforma lehet a rézfúvósok számára, ugyanis amellett, hogy mindegyik rendesen átmozgatja a tested, erősíti a tartóizmaidat és növeli a tüdőkapacitást is. Már zeneiskolában megtanítják, hogy egyenesen állva, kihúzott háttal kell fújni a harsonát, hogy a levegő útja kifelé minél könnyebb és egyenesebb legyen. A mozgás tehát mindenképpen előnyös, ennek ellenére nem valami sokan gyakorolják rendszeresen, Nekem se jut sok időm rá, viszont sokat szoktam gyalogolni és biciklizli.

Four Bones
Four Bones

Mező Péter (hegedűművész, Accord Quartet): Bár a futást is szívesen bevállaltam volna, inkább a fellépést választottuk a vonónégyessel. Öltvei Mátyással, a kvartettünk csellistájával gyakran futunk együtt, én heti háromszor fél órára külön is ki szoktam járni a Margitszigetre. A mozgást feszültséglevezőnek is használom, ha pedig nincs bennem semmi feszkó, akkor pedig már csak az egész hangulatáért is megéri nekivágni. Nézem a Duna parton a fákat, hallgatom a madarakat, ez már önmagában is egy örömteli esemény. A futás persze a zenész szervezetre is jó hatással van: ha valakinek jó a technikája és bokája, térde, gerince is bírja, bátran futhat. A fizikai felkészültség és a strapabírás jelei pedig a színpadon is megmutatkoznak előbb-utóbb. És mivel a kocogásnak köszönhetően javul az ember anyagcseréje is, egy idő után kevesebb pihenéssel is megelégszik.

Mező Péter
Mező Péter

Rózsa Richárd (gordonkaművész, Liszt Ferenc Kamarazenekar): Tizennyolc éves körül lehettem, amikor elhatároztam magamban, hogy elkezdek rendszeresen kocogni. Hogy pontosan miért is, azt talán már meg se tudnám mondani. Mindenesetre immár szűk húsz éve futok, megszakításokkal ugyan, de kisebb és nagyobb távokat is. A maratonhoz már többször is rajthoz álltam, legelőször például itt a Spar Maratonon, a Fidelio váltócsapatában. Akkor nyolc kilométert kellett lefutnom, ami anno még elég soknak tűnt, manapság azonban már könnyű falatnak számít. A félmaratont már többször lefutottam, a teljes maratoni távon viszont most fogok először indulni.

Rózsa Richárd
Rózsa Richárd

A vasárnapi futóeseményen élménykülönítményes (a Bátor Tábor Alapítvány jótékonysági futóközössége. A táborról bővebben itt írtunk - A szerk.) színekben indulok. Az alapítvánnyal csellistaként ismerkedtem meg, egyik alkalommal ugyanis pár kollégámmal elmentünk játszani a táborba a gyerekeknek. A kezdeményezést jól sült el, most október 14-én például már az egész kamarazenekarral lenézünk hozzájuk egy rövid koncert erejéig. A futást egyébként arra is szoktam használni, hogy kiszellőztessem a fejem. Sokszor például ilyenkor gondolom át a következő napi koncertet. Mozgás közben a ragtime-tól kezdve a jazzig sokféle zenét szoktam hallgatni, de előfordult már olyan is, amikor Mozart Requiemjére joggingoltam.