Olivér

Hiánypótlás - Stand-up a Müpában

2014.04.06. 12:38

Programkereső

Régi adósságot törlesztett a magyar koncertlátogatók felé a Budapest Tavaszi Fesztivál, amikor elhozta napjaink egyik legelismertebb dalszerző-énekesét, Rufus Wainwrightot. Stand-up comedy a Müpában. KRITIKA

Mi más is lehetne abból a gyerekből, akinek az édesanyja folkénekes volt, édesapja dalszerző-énekes, színész és humorista? Nyilván a színpad lesz az igazi otthona, nem pedig  a szülői ház - de hogy mindegyik tehetségből a legjavát örökölje, ahhoz kivételes szerencse kell. Rufus Wainwright mindezt ajándékba kapta, nem véletlenül ő a legtöbbre tartott dalszerző-énekes az angolszász világban, ahol szinte mindenki singer-songwriter, tehát igazán erős a verseny. Sokan próbálkoznak, pedig ez a legnehezebb előadóművészetek egyike, hiszen mindenben briliánsnak kell lenned, ha jó produkciót akarsz. Ha mindössze egy hangszerrel, a saját hangoddal, a saját dalodat, és a saját szövegeddel kell előadni, akkor valamelyik lépésben szinte biztosan bukik a produkció. Rufus mindegyikben a legjobbak között van, és nem csak ő, hiszen erre a koncertsorozatra féltestvére,  Lucy Wainwright Roche is eljött: ő nyitotta meg az estét, folkos, ironikus és érzelmes dalokkal, és nem utolsósorban kiváló humorral. Igazi stand-up comedy hozzáállással incselkedett a közönséggel, és még az is vicces tudott lenni, hogy egy Bruce Springsteen feldolgozást, a Hungry Heart-ot arra használt, hogy Hungary Heart-ra változtatva a szövegét, megénekeltesse a magyar közönséget. Az enyhén szólva is avas hatású szóvicc a dallal együtt mégis működött, és a közönség énekelt, pedig a magyar közönséget Kodály-módszer ide vagy oda, alig-alig lehet megénekeltetni. A közönséggel folytatott dialógus és néhány remek folkdal után tisztelettel átadta a színpadot Rufusnak.

Rufus Wainwright
Rufus Wainwright

A színpadon mindössze egy zongora és két akusztikus gitár kapott helyett. Egyedi és kiváló hanggal, biztos hangszeres tudással, nagyszerű dalokkal és okos, olykor ironikus szövegekkel bilincselt le mindenkit, és Lucyhoz hasonlóan ő is előszeretettel szakította meg a műsort egy kis csevegéssel, és komoly üzenetekkel. Rufus egyszerűen otthon volt a színpadon, úgy játszott a közönséggel, ahogy akart. Pár másodpercen belül tudott viccelni, és egy torokszorító dallal váltani, nem is vette komolyan a koncert ívét, inkább az volt az érzésünk, hogy mindössze beengedte a nézőket az otthonába. A Berlinben élő, vállaltan meleg és melegházasságban élő művész persze szót ejtett az emberi jogokról is, küldött dalt elhunyt édesanyjának, és saját, Prima Donna című operájának egy áriáját is elénekelte hangszeres kíséret nélkül. A koncert közepén, még egy színházi betétre is volt erő, Lucy itt Liza Minelliként tért vissza Rufus mellé a színpadra, és rövid, papírról olvasott magyar dialógus után énekeltek együtt. Egyedül a pár másodpercre, és egy rövid, szintén papírról olvasott mondat erejéig, félmeztelenül, bokszkesztyűben befutó Sylvester Stallone imitátor szereplése volt kissé felesleges momentum, de amúgy Rufus Wainwright minden pillanatban képes volt a maga teátrális módján lebilincselni a közönséget.

Rufus Wainwright
Rufus Wainwright

A dalok nem voltak újak, nemrégen megjelent Vibrate című best of albumának anyagát vitte körbe idén, már a koncert elején hangsúlyozva hogy nem greatest hits lemezről van szó, vagyis nem a legnagyobb példányban eladott dalok, hanem a legfontosabbnak gondolt szerzemények kerültek fel a gyűjteménybe.  A koncerten megismertünk nem is egy, hanem két lebilincselő művészt, és végre megérthettük, hogy miért emlegetik a ma alkotó legnagyobb előadóművészek között a kanadai származású énekes-dalszerzőt.