Erzsébet

Az irodalom elszánt marketingese

2015.11.21. 11:14

Programkereső

Négy nyelven beszél, rendszeresen ír, és persze rajong a kortárs költészetért. Nem titkolt célja, hogy az általa indított InstaVerssel közelebb hozza az irodalmat az emberekhez, és felhívja a figyelmet a kortárs hazai tehetségekre. Kele Dórival beszélgettünk.

- Már több különböző területen is kipróbáltad magad, de az írás valahogy mindig jelen volt az életedben. Hogyan kezdődött az írás iránti szenvedélyed?

- Nem tudom, hogy pontosan miért választottam az irodalmat, mindig nagyon érdeklődő voltam, hittem benne, hogy mindenben jónak kell lennem, és akkor majd én dönthetem el, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Négy nyelven beszélek, ami miatt kialakult egy különleges kapcsolatom a szöveggel, sokat olvastam, és érdekelt, hogy miként lehet létrehozni egy működő szöveget.

Kele Dóri
Kele Dóri

- Honnan ered a versek, az irodalom iránti szereteted?

- Gyerekkoromban nem igazán voltak meghatározó olvasásélményeim, nagyon nem szerettem a kötelező olvasmányokat, számomra teljesen érthetetlen és elavult szövegek ezek. Viszont anyukám figyelt arra, hogy ne ez legyen az alapvető benyomásunk az olvasásról, és a testvéreimmel együtt a korunknak megfelelő könyveket kaptunk az ünnepekre. Így került a kezembe a Két Lotti például, de így váltam a Neveletlen hercegnő naplója-sorozatnak is függőjévé. Ezután jutottak el hozzám a versek, elsősorban Weöres Sándor és József Attila, akiket mondókaszerűen ismételtem bárhol, bárkinek.

- Hogyan született az InstaVers?

- Az InstaVers lényege a képbe komponált, szétküldhető, verses üzenetet, melyeket a közösségi média felületein osztunk meg. Az ötlet egy Petri-összes és Áfra János kötetének köszönhető. Ezeket a könyveket olvastam, amikor feltűntek olyan sorok, amiket érdemes volna kiemelni, megmutatni azoknak az embereknek, akik távol kerültek az irodalomtól. Hosszas gondolkodás után született meg végül ez a forma, amivel egyszerűen, de lényegre törően lehet ábrázolni a szövegeket. Az alapvető cél egyértelműen a kortárs magyar irodalom popularizálása. Nem titkolt célom menővé varázsolni az irodalmat, egy hidat képezni a (potenciális) olvasó és a szöveg közé. Az is ennek a folyamatnak a része, hogy ez a projekt nem csak az internetes felületen működik, hanem felolvasóestek, fesztiválok és más irodalmi rendezvények alkalmával kilép a virtuális világból, és magával hozza az olvasót is.

Fotó: Nagy Eszter Anna

- Hogyan választjátok ki, hogy a versek/idézetek mellé milyen kép, avagy motívum kerüljön?

- Ez elég véletlenszerű: amit elképzeltem fejben, azt csinálom meg a képen, utána pedig az InstaVers dizájnere, Szabó Imola Julianna fellogózza. Fontos, hogy a kiegészítő elem ne vonja el a figyelmet a szövegről, éppen ezért gyakran szoktam csak minimálisan díszíteni. Szeretem még az erős színeket, ezért a képeken is gyakran használok élénk színeket.

- Te hogyan látod a kortárs költészet helyzetét Magyarországon?

- Nehéz helyzetben vannak mind a kiadók, mind a szerzők. A szerzőnek fontos, hogy megfontolt self-branding stratégiái legyenek, olvasókat kell gyűjtenie, olyan marketing ötletekkel kell előállnia, amik segítik a könyve terjesztését. A jó kiadó persze ebben is segít. Szerintem az InstaVers egyik nagy előnye, és talán a sikere is ebben rejlik, hogy tulajdonképpen nagyon rövid, egy-egy mondatokat közlünk, tehát a rohanás, és az információéhség következtében böngésző tömeget ki tudjuk szolgálni, viszont egyúttal egy kattintásnyi távolságra hozzuk a szöveget az olvasóhoz. Tehát egyszerre tesz eleget annak a követelménynek, hogy rövid legyen, és tömör, mert most csak ennyire van időm, viszont magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy továbblépj, és elolvasd a teljes verset.

- Minek köszönhető még szerinted az InstaVers sikere?

- Azt gondolom, hogy a felgyorsult világunkban a termékeknek is valamelyest alkalmazkodniuk kell a célközönséghez. Kevés időt szánunk olvasásra, és azt gondolom, hogy az olvasóvá nevelés is nagyon gyenge nálunk – talán ha ezeken dolgoznánk, korszerűsítenénk bizonyos dolgokat, akkor az embereknek az irodalomról nem az jutna eszükbe, hogy „unalmas”, vagy „dohszagú”. Nem gondolom azt sem, hogy mindennek lényegre törőnek és azonnal hatónak kell lennie, viszont azt látom, hogy van egy olyan generáció, aki szeretne olvasni, de élnek benne a szövegekről alkotott negatív prekoncepciók. Szerintem az InstaVerset éppen nekik találtuk ki, a cél mindig is az olvasó és a szöveg közötti hídnak a kialakítása volt.

- 2014 novemberében megrendeztétek az első InstaVers Kortárs Irodalmi Fesztivált is. Hogyan kell egy ilyen fesztivált elképzelni?

- Három napos fesztivál volt, három különböző tematikájú este, fiatalokkal, és különleges produkciókkal. Az esték nagyon jó hangulatban teltek, a támogatóinknak köszönhetően minden nap tombolát húztunk. Volt egy kis InstaVers-történelem, meg lehetett nézni, hogy hol voltunk eddig, mit tettünk, lehetett a József Attila Kör köteteiből vásárolni és voltak versvideó-vetítések is. Az esemény egy hetedik kerületi bárban volt, ahol minden este szép számmal gyűlt a közönség. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a három napot úgy csináltuk végig, hogy sok embert, szervezetet és egyesületet be tudtunk vonni, így létrehozva egy biztos bázist az elkövetkező évek munkájához.

Fotó: Pereszlényi Erika

- Lesz folytatása a fesztiválnak?

- Szeretném idén is megszervezni, valószínűleg át is fogom strukturálni, lesznek újdonságok, de egyelőre még az alapokat kell elindítanom. Minden infót az InstaVersen olvashattok majd ezzel kapcsolatban. Jelenleg támogatókat keresünk, így várjuk az érdeklődők jelentkezését az oldalon.

- Ha jól tudom, kedveled a slam poetry-t is. Szerinted mitől különleges ez a műfaj?

- Engem ebben a műfajban az érdekel, hogy hogyan lehet úgy beszélni olyan dolgokról, amiket amúgy a szőnyeg alá söprünk, hogy azok hiteles legyenek, és ne demagógok. Fontosnak tartom a slam poetry műfaj szociális érzékenységét, én magam is azért választom ezeket a témákat, mert úgy gondolom, nem lehet elégszer beszélni ezekről.

- Népnevelésre is jó lehet?

- Az, hogy milyen elvárásaink lehetnek egy műfajjal szemben, szerintem nem igazán eldönthető, éppen azért, mert ez a kultúra minden országban máshogy formálódik, más-más tényezők befolyásolják. Beszélgettem egy szaúd-arábiai slammerlánnyal - aki egyébként elképesztő őserővel van jelen a színpadon, minden szava a helyén van -, hogy náluk mit jelent a slam, és azt mondta: az az igazán fontos, hogy valamilyen érzelmet kierőszakoljon a hallgatóságból. Most össze lehetne vetni, hogy Magyarországon ez a szempont „hányadik”, de ez szerintem felesleges.

- Az általános nézet, hogy bármiből lehet slamszöveget írni. De mégis, mi a jó téma hozzá?

- Mindent meg lehet írni, verset is írtak már csupasz fenekekről (Petri) és görög vázákról is (Keats). Megírhatod a szüleiddel való kapcsolatodat, a jelenlegi politikai helyzetről alkotott véleményed, de játszhatsz is, vehetsz fel pózokat és szerepeket, tulajdonképpen szabad vagy arra a három perc tizenötre. Részemről szeretem az érzékeny témákat, szeretem akár hallgatóként, akár előadóként is azt, ha kényelmetlenül érzem magam a szöveg közben, mert gondolkodnom kell, vagy ha valamiféle hatást kivált belőlem az előadás.

- Nemrégiben bekerültél az 50 tehetséges magyar fiatal programba is. Mesélnél erről?

- Tulajdonképpen ismeretlenül jelöltek a programba, így még nagyobb meglepetés volt az elismerés. Elképesztő közösség alakult ki, mindenki érdeklődő, sokakkal összejárunk. Voltak felkészítő alkalmak, amikor vállalati menedzsmentet, vagy self-brandinget tanultunk, ezeket mindenképpen hosszútávon fogom tudni alkalmazni. A mentorprogrammal is nagyon elégedett vagyok, mindenki a segítségünkre volt az eddigiek során. Személyes élményem a programmal kapcsolatban, hogy talán igazán most először értettem meg a siker fogalmát.

- Milyen jövőbeni terveid vannak?

- Szeretnék továbbra is az InstVerssel foglalkozni, jó lenne, ha kézzelfogható eredménye is lenne a munkánknak. Idén diplomázom a terveim szerint, utána szeretnék egy pörgős és kreatív helyen dolgozni, akár a nyelvtudásommal, akár a pr-marketing során szerzett tapasztalataimmal.