Jenő

Miskolc – Magyarország filmfővárosa

2016.09.20. 11:13

Programkereső

Az acél, a kocsonya vagy a Barlangfürdő mellett Miskolc nevének hallatán sokaknak már azonnal a Jameson Cinefest ugrik be. Idén szeptember 9. és 18. között tartották az Avas-domb lábánál a filmfesztivált, ahol évről évre minden ősszel a világ legjobb filmjei mutatkoznak be a közönségnek.

Ami 2004-ben még elvetélt ötletnek tűnt, – nemzetközi filmfesztivált gründolni az egyébként nem kifejezetten turistacsalogató városban –  mára az ország legirigylésreméltóbb filmes rendezvényévé nőtte ki magát. Ezrek zarándokolnak Borsod szívébe szeptember közepén és többnyire nem távoznak csalódottan. A Cinefest több, mint egy évtizede magabiztosan hozza a magyar közönség elé a világ fesztiváljainak legjobb filmjeit. A nézők hálája sem marad el, hiszen az egyébként ingyenes vetítéseken még a lépcsőket is ellepik a rajongók. 

A szervezők becslése szerint a filmeknek idén összesen húszezer látogatója volt.

Budapest fülledt szmogjából és a mindennapi mókuskerékből kiszakadva, két óra autózás után egy varázslatos mikrokozmoszba csöppen az ember pár napra, ahol

azon sem szabad meglepődni, hogy az étteremben mellettünk Makk Károly kanalazza levesét, vagy Hajdu Szabolcs kisfia játszik bújócskát a lábunk körül.

A bioritmus a vetítések köré összpontosul, a napirend az éppen aktuális filmek szerint szerveződik, és az se baj, ha becsusszan egy kevésbé tetsző darab, majd a következő kárpótol. Bármikor térünk is be a mozi mellett felhúzott whiskey-sátorba, biztos, hogy ismerősökkel találkozunk és számtalan „jövőre, veled, ugyanitt“ barátság szövődik az évről-évre visszatérők között, akik hajnalba nyúló bulikon vitatják meg az aznap látottakat. A fesztivál egyedülálló hangulata talán éppen annak köszönhető, hogy nem a főváros szinte már túltelített programkínálatába próbálták bepréselni, hanem egy nyugodtabb, vidéki helyszínt vett birtokba.

Ami a filmeket illeti, a választék mindig sokszínű és sohasem unalmas. Az alkotások nagy része vagy csak hónapokkal később vagy egyáltalán nem is jut el a széles közönséghez, mivel nem találnak olyan forgalmazót, aki bevállalna ilyen ínyencségeket. Persze a legjobbaknak nem kell aggódniuk. Az euforikus sikerbe fulladó Ernelláék Farkaséknál, Hajdu Szabolcs saját színdarabjából készült minimálköltségvetésű filmje például már jövő héttől látható a mozikban, akárcsak a friss német sikerfilm, a Toni Erdmann.

Azt viszont csak remélhetjük, hogy felkarolja valaki a Cinefesten három jelentős díjat is bezsebelő, második világháborús aknakeresőkről szóló, A homok alatt című dán drámát. Ugyancsak hazai terjesztőjét keresi az utóbbi idők egyik legbetegebb filmje, a dél-koreai moziipar legdrágább alkotása, a Vonat Busanba – Zombi Expressz.

A versenyfilmek közé jutott a Hétköznapi vámpírokkal tavaly hatalmasat robbantó új-zélandi Taika Waititi új műve, a Vademberek hajszája, a Harry Potter skatulyából most éppen vizihullaként kibújni próbáló Daniel Radcliffe legújabb filmje, a Swiss Army Man, a csodagyereknek kikiáltott kanadai rendező, Xavier Dolan francia világsztárokkal forgatott filmje, az Ez csak a világ vége vagy a német-román-magyar-svéd koprodukcióban készült, 1968-ban játszódó road-movie, az Utazás apánkkal. Különleges élményt nyújtottak a Midnight screenings sorozat vetítései, ahol a félelmet nem ismerő közönséget olyan klasszikus horrorokkal örvendeztették meg, mint a Rémálom az Elm utcában vagy Az élőhalottak éjszakája. Az ezt követően álmatlanságban szenvedők számáról már nem szóltak a híradások.

Retrospektív vetítésekkel tisztelegtek az idén életmű díjban részesült rendezőlegenda, Makk Károly előtt, aki kilencven éves kora ellenére, még egy mesterkurzust is rögtönzött a szakmabelieknek. Mindeközben megtekinthető volt a Magyar animáció 100 vándorkiállítás, amely az első amatőr trükkfilmkísérletektől a kortárs animációs kisfilmekig mutatta be ennek a műfaj történetét. A Cinefest mindig meggyőz minket arról, hogy a mozi varázslata igenis létezik, csak engedni kell a csábításának.