Jenő

Még a trágya is lehet szép, ha azt hisszük, művészet

2016.10.01. 12:22

Programkereső

Ha egy halom trágyát mutatnának meg önnek azzal a megjegyzéssel, hogy amit éppen lát, az egy komoly művészeti alkotás, akkor kevésbé undorodna? Valószínűleg ez lenne a helyzet, legalábbis egy nemrég megjelent kutatás ezt támasztja alá. Az observer.com cikke.

A témával már kétszáz éve is foglalkoztak behatóbban, méghozzá Immanuel Kant filozófus. Most a rotterdami egyetem kutatói kezdték újra vizsgálni a feltevést; meg szerették volna tudni, hogyan változnak az érzelmi válaszok abban az esetben, ha a vizsgált személynek azt mondják, hogy amit éppen néz, az művészet. Az eredmények azt mutatták, hogy az agy sokkal erőteljesebb választ ad, ha az alany azt hiszi, hogy egy „valódi” dolgot néz, mint amikor azt gondolja, hogy amit lát, az művészet. Ezután a résztvevőknek azonos képeket mutattak, de valakinek azt mondták, hogy a kép egy valós dolgot ábrázol, míg másoknak azt, hogy a kép művészeti alkotás, majd megkérték őket, hogy értékeljék a látottakat vonzerejük alapján. Azok a képek, amiket művészeti alkotásként definiáltak, magasabb pontot kaptak, mint azok, amelyek a „valós” címkét kapták.

Joseph Kosuth, One and Three Chairs (1965)
Joseph Kosuth, One and Three Chairs (1965)
Fotó: wikipedia

Kant 1790 publikálta harmadik nagy művét, Az ítélőerő kritikáját (Kritik der Urteilskraft), amelyben kifejti, hogy az egyénnek érzelmi távolságtartásra van szüksége ahhoz, hogy ítéletet tudjon mondani egy-egy művészeti alkotásról. Most az Erasmus Egyetem kutatója, Noah van Dongen azt állítja, hogy Kant teóriájának tudományos – neurológiai - alapja lehet, és „a művészet segítségünkre lehet, hogy megértsük az agyunk, érzelmeink és talán érzékelésünk, észlelésünk működését is.”

Marcel Duchamp, Fountain, 1917
Marcel Duchamp, Fountain, 1917
Fotó: wikipedia

„Amikor azt gondoljunk, hogy valami »valóságossal« van dolgunk, agyunk érzelmi reakciója idegi szinten alárendelődik” - állítja van Dongen. „Ez feltehetően azért van, mert »eltávolítjuk magunkat« a látott képtől, hogy alaposabban meg tudjuk figyelni az alakját, színét, kompozícióját, ahelyett, hogy csak a tartalmára koncentrálnánk.”

Van Dongen mellett pár tréfás kedvű embert is érdekelt az ítélőerő és a művészet illetve a valóság összefüggései, vagyis az, hogy hogyan befolyásolja a kontextus az emberek reakcióját, amikor pl. a San Francisco-i Art Museumban valamilyen hétköznapi tárgyat látnak. TJ Khayatan májusban meglátogatta barátaival a frissen megnyitott múzeumot, és eléggé ledöbbentek pár kiállított szobor láttán. „Rábukkantunk pár kitömött állatra valamilyen szürke lepedőn, és azt kérdeztük magunktól, hogy ez vajon valóban tetszik az embereknek.”

Khayatan aztán eldöntötte, hogy csinál egy tesztet: elhelyezte a napszemüvegét a padlón egy plakát alá, és figyelni kezdte az elhaladó látogatókat, akik szinte rögtön körülállták a szemüveget, mintha az is egy kiállítási tárgy lenne – páran még fotózták is. Persze olyan is akad, hogy valaki nem veszi észre egy műalkotásban a művészi értéket, mint ahogyan az a dél-olaszországi Sapri kultúrházában történt. Ha érdekli az eset, itt olvashat róla bővebben>>>