Gábor, Karina, Ders

Retró lett az új közszolgálati adó is – Tévékritika

2016.10.02. 07:59

Programkereső

Az MTVA az utóbbi időben úgy szórja újabbnál újabb csatornáit, mintha nem lenne holnap – és most csak a hivatalos, „M” jelzésű csatornákról beszélünk, nem az állammal ugyancsak szoros kapcsolatokat ápoló egyéb adókról.

Az M5 csatorna hivatalosan augusztus elején indult; az pedig, hogy néhány napja oktatási-ismeretterjesztő-kulturális csatornává avanzsált, pusztán formalitás. Eddig is főleg azt láthattuk rajta, amit az MTVA szerint tudnunk kell a minket körülvevő világról, ám a műsorfolyamot augusztusban még meghatározta az olimpiai közvetítés. A nyári játékoknak azonban már vége, így formálisan is felállhatott a nemzeti okítás csatornája, amelynek jelmondata: „Jót, s jól”.

m5 4.png
Fotó: MTVA

Ehhez a sok jóhoz ötmilliárd forintot kanyarított az állam, amiből – fura módon – újabb retró csatornát raktak össze. Pedig aki retrót keres, annak ott az M3, amely a Szomszédokkal és társaival a szocializmusig visszanyúló nosztalgiát igyekszik kimaxolni. Az M5 nem megy ilyen messzire: a 2000-es évek közelmúltja elevenedik meg műsoraiban. De nézzük most meg közelebbről is!

Mindjárt itt van az Új idők új dalaicímű műsor, ami pontosan ugyanígy nézett volna ki tíz vagy húsz évvel ezelőtt is: az első adás a csendélet festészeti témáját járta körbe két művészettörténésszel és két festőművésszel. Előbbiek Jacopo de' Barbari-tól biztos kézzel, nagyokat ugorva vezetnek el Rubensen át Rembrandtig, utóbbiak pedig egyszerre beszélnek az alkotásról és mutatják be, hogyan zajlik ez a gyakorlatban. Az egész műsorra jellemző a mértéktartó szerkesztés: a remek képek alatt figyelmünket vezető zene hallható, és a szinkronok is érdekesek.

AzÖn is tudja? című vetélkedőnél retróbb műsort az M3-on sem találunk. Forró Bence műsorvezető nagyon jól hozza Kasuba L. Szilárdot, az első adás betelefonáló játékosai pedig olyan megilletődött zavarral játszottak, mintha még mindig egyetlen adó lenne a tévében, őket pedig az egész ország hallaná. A kérdések amúgy klasszikus műveltségi feladványok a Mona Lisától Nabokovig.

m5 5.png
Fotó: MTVA

Az Érettségi 2017 a csatorna egyik legbátrabb vállalása: a középiskolai vizsgákra igyekszik felkészíteni a diákokat. Kiss Judit Ágnes magyar órája az egész csatorna talán legüdítőbb 25 perce volt. A népszerű költő szívvel és lélekkel beszél a művészetről, a mimézisről, a katarzisról vagy az intertextualitásról, de Kunderát is idéz, aki szerint a giccs a szar tagadása. Nem tudni, a szar szó hányszor hangzott el az elmúlt években közszolgálati adón, ahogy azt sem, hány vizsgára készülő diák fogja valóban végigkövetni a sorozatot a tévében, de az biztos, hogy akit Kiss Judit Ágnes készít fel a magyar érettségire, az nem fogja összetojni magát egy esszétől vagy verselemzésről.

Az informatika kissé szárazabb témának számíthat, amiről úgy tűnik, a műsorvezető, Mischinger Péter is hasonló véleményen van, hiszen a műsor elején feltűnően sokszor próbál a remélt célközönség nyelvén megszólalni, vagy olyan példákkal élni, mint a Pokemon GO. A történelem Péter Dáviddal érkezik, aki az első adásban a tantárgy bürokratikus részéről, a feladattípusokról, a változó követelményrendszerről beszélt. Talán érdekesebb lett volna a többi tárgyhoz hasonlóan egyből belevágni az anyagba, mint azt nézni, hogyan készülnek az érettségi feladatlapok, vagy mit gondolnak a diákok a vizsgáról. Volt viszont részlet a Moszkva térből, és első blikkre azt mondanánk, talán az előadót sem fogják unni a nézők.

m5 6.png
Fotó: MTVA

Rövid műsor, de annál többször találkozhatunk majd vele a csatornán: a Szólalj meg! a casual tanítási gyakorlatot viszi tovább. Fiatal, anyanyelvű tanárok vezetik a blokkokat, a képek és példák pedig pont olyanok, mintha egy gyengébb középiskolás alapozó nyelvkönyvet nyitnánk ki. "Is this a chair? No, it is Thomas" – vagy valami hasonló. Az angol nyelvi blokk szinte semmi magyar kapaszkodót nem nyújt, a németben már meglepetésszerűen felbukkannak magyarázatok, az olaszban pedig általában lefordítják nekünk az elhangzottakat, de a példapárbeszédeket például nem. Új nyelvet tehát nem fogunk tanulni a műsorral, ha pedig a meglévő ismereteinket szeretnénk átismételni, ezer szórakoztatóbb módot találhatunk rá.

Az olyan műsor, mint a Felsős, sokunk gyerekkorát idézhetik, ami belelóg abba a retró korszakba, amit szemmel láthatólag követendő példaként lőttek be az M5-nél. A 90-es évek végén-2000-es évek elején gyakran horgászsapkás, oldalzsebes műsorvezetők magyaráztak nagy beleéléssel gyerekeknek, vagy a gyerek szerepét betöltő plüssállatkáknak, a téma pedig főleg a szavanna vagy az esőerdők voltak – az Állatkert a hátizsákban például generációs élmény. A Felsős kerettörténete több mint megmosolyogtató: egy Fruzsi nevű lány pszeudo-blogját követhetjük, aki nagyon örül annak, hogy felsős lett, de azért tele van kérdésekkel. A migráció, a gazdaság vagy Észak-Korea helyett viszont olyan dolgok gyötrik, mint hogy miért rajzoltak az ősemberek, vagy hogyan működnek a vulkánok. Mindezekre az interneten valószínűleg nem talált választ, azt viszont olvasta a weben, hogy új ismeretterjesztő csatorna indult, így kereste meg őket.

Fruzsi a műsorvezető sidekick-je lesz; kétkedő, néha unatkozó, de alapvetően sokat kérdező társ. Ők ketten kőbaltát készítenek, a mesékről és irodalomról értekeznek, majd az autós sebességmérőkkel a matematikába is belekóstolnak, míg el nem jutnak a vízszintmérőkön át az árvizekig és a történelemig. A célközönségnek ez a kedélyes kvaterkázás valószínűleg túl sok lesz, a műsor pedig túl kevés.

A legnagyobb botrány a Történelem és irodalom mindenkinek című adás egyik műsorvezetője, Takaró Mihály körül tört ki. A Vigyázó blog írta meg, hogy a Nyugatot „kis példányszámú zsidó lapocskának” nevező, Nyírő Józsefet felmagasztaló, Kertész Imrét pedig erősen kritizáló Takaró is feltűnik majd a képernyőn Tőkéczi László történész oldalán. Az első adás témája Széchenyi volt, akinek szövegeit Eperjes Károly tolmácsolta. Szó esett a polgár-erényről és a kozmopolita-patrióta ember szembenállásáról is. Végül Eperjes is megszólal, mint a 2002-es A Hídember című film főszereplője – kérdés persze, ez önmagában elegendő indok-e arra, hogy valaki egy témában szakértőként beszélhessen. Eperjes elmondja, ő már a film elkészülte előtt is többet tudott Széchenyiről, mint az átlagember, de miután megkapta a szerepet, még jobban beleásta magát a témába. A Kossuth-Széchenyi vitát a színész egy anekdotával igyekszik eldönteni: egy bencés tanár felvitte osztályát a Citadellára, ahonnan letekintve csupa Széchenyi-hagyatékokat láthattak: a Dunát átszelő Lánchidat, gyárakat, lóversenypályát stb. A tanár felmutatott egy pénzérmét Kossuth arcképével, és azt mondta a diákjainak, ez azé lesz, aki el tudja mondani, mit hagyott ránk Kossuth.

Az új kulturális-ismeretterjesztő-oktató adó nem zavar sok vizet, a fenti műsorok különösebb átütőerő nélkül igyekeznek segíteni diákoknak és tanároknak. A következő hetekben kiderül, képes lesz-e elérni célcsoportja ingerküszöbét, de háttértévézéshez még mindig üdítőbb lesz, mint ha a hírcsatornát néznénk, és ötmilliárdért már ez is valami.