Kelemen, Klementina

Műfogsorral keresni az élet értelmét - Toni Erdmann

2016.10.07. 11:13

Programkereső

Maren Ade filmje próbára teszi a nézőt, miközben csak ismerős helyzeteket prezentál úgy, ahogy még nem láthattuk őket.

Mind ismerjük az elcsépelt vígjátéki alaphelyzetet: messzi földről, fura figura érkezik egy számára teljesen ismeretlen világba, ahol próbál ugyan alkalmazkodni, de sehogy sem sikerül neki. A Krokodil Dundee Los Angelesben-től a Mi a manó-ig rengeteg seszínű komédia élt már ezzel a műfaji sablonnal.  A vége legtöbbször ugyanaz: fogadjuk el a másikat, szeressük egymást, és gondolkodjunk el, mi az igazán fontos számunkra.

Maren Ade rendező ebbe az elcsépelt dramaturgiába úgy lehelt új életet, hogy még csak ki sem fordította azt. Egyszerűen dokumentarista pontossággal a helyzet, a figurák mélyére ment. A Toni Erdmann-ban ugyanúgy ott van az elfoglalt, felszínes életet élő üzletasszony, akinek élete a feje tetejére áll. Ahelyett azonban, hogy ezt az elfoglaltságot egy állandóan csörgő mobiltelefon, meg egy szigorúan kopogó magassarkú cipő szimbolizálná, mint a hasonszőrű filmekben, valójában is láthatjuk, hogyan kell egy harmincas nőnek felelősségteljes pozícióban, rengeteg munkával helytállnia. Megvan a bohókás, messziről jött alak is, az üzletasszony apja. Ő képtelen kapcsolatot teremteni lányával, és egyébként a környezetével is. Miután egyetlen társa, a vak kutyája is kimúlik, parókát és műfogsort ragadva, Toni Erdmann álnéven vágódik bele lánya bukaresti életébe.

Két ember, apa és lánya botladozik végig a majdnem három órás filmen. Egyikük sem biztos abban, hogy ott van, ahol lennie kellene, egyikük sem boldog a szó klasszikus értelmében. Néha összevesznek, néha összenevetnek, miközben próbálják nemcsak egymást, hanem az őket körülvevő világot is megérteni. A Toni Erdmann közel sem olyan humoros, mint amennyire szeretne az lenni, de túlnyújtott játékidejét szinte végig áthatja valami valóságos, mégis abszurd hangulat. Kell hozzá türelem és nyitottság is, de aki kitart a filmmel, azt a látottakhoz illő, keserédes befejezés várja.