Gellért, Mercédesz

Szex, drogok, seprűnyél – A boszorkányábrázolások eredete

2016.10.13. 08:51

Programkereső

Hold előtt, seprűnyélen lovagoló boszorkány kalapban, varázspálcával. Halloween közeledtével sokszor belebotolhatunk ebbe a képbe, de vajon honnan ered a boszorkányok ilyenfajta ábrázolása? Miért pont seprűnyélen utaznak? Megannyi kínzó kérdés, amikre az atlasobsucra.com írásában találtunk válaszokat.

Sokáig azzal magyarázták, miszerint a seprű a „női háziasság” szimbóluma, bár volt egy másik olvasata is dolognak; a seprű fallikus szimbólumként is ismert volt; a két dolog összegzéseként a seprűnyélen való lovaglás a női szexualitás szimbólumaként jelent meg; a „háztartásbeli nő” megvadulásaként értelmezhető. A boszorkányok azonban nem csak nők voltak; az első seprűnyeles boszorkányábrázoláson valószínűleg egy férfi képe van, egy bizonyos Guillaume Edeliné, aki Párizs mellett élt az 1400-as években.

Luis Ricardo Falero: The witches Sabbath (A boszorkányokat egészen az 1900-as évekig meztelenül ábrázolták.)
Luis Ricardo Falero: The witches Sabbath (A boszorkányokat egészen az 1900-as évekig meztelenül ábrázolták.)
Fotó: wikimedia.org

A boszorkányok leleplezése

Az ábrázolások egy pogány termékenységi rituáléra is visszavezethetők, melyen a résztvevők vasvillákkal, seprűkkel (alapvetően fallikus szimbólumokkal) próbáltak minél magasabbra ugrani, amivel a növények minél magasabbra növését próbálták elősegíteni. A rituálé egyébként visszaköszön egy esküvői hagyománynál is; a seprű átugrása) Reginald Scot A boszorkányok leleplezése című könyvében, mely 1584-ben jelent meg, így ír ezekről a fesztiválokról; ezeken a mágikus összejöveteleken a boszorkányok táncoltak és énekeltek, közben a seprűjüket a magasba emelték.

Pogányság, seprű, termékenységi szimbólum, levegőbe ugrálás; ha ezeket összevegyítjük, máris megkapjuk a repülő boszorkány mítoszát. Ám van egy másik lehetséges eredetmagyarázata a boszorkányok seprűn lovaglásának.

A seprűn lovaglás mellett a másik ikonikus ábrázolás szerint a boszorkányok vén banyaként jelennek meg, amint valamilyen főzetet kotyvasztanak. Shakespeare Macbeth-jében is ez a kép éled meg, amikor egy üst körül a boszorkánykórus a következőt énekli;

Double, double toil and trouble;
Fire burn, and cauldron bubble.

Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon! Forrjon tajtba!

(Szász Károly fordítása) 

Hans Baldung Grien: A boszorkányok
Hans Baldung Grien: A boszorkányok

De vajon mit kevergethetnek?!

Az 1600-as években megjelenő leírások alapján „boszorkánykenőcsöt” kotyvasztanak az üstben. A hallucinogén növények használata régebbre nyúlik vissza; a sámánok is sokszor használták ezeket a növényeket szertartásaikon. A középkori Európában viszonylag nagy volt a kínálat hallucinogén növényekből, és könnyen is hozzájuk lehetett jutni. Az elsők közt volt a rozspenészből származó rozsgomba. Hatása az LSD-hez hasonlatos, vagyis egy erős hallucinogén. A rozsgomba mellett gyakran használtak beléndeket, nadragulyát és mandragórát, másik nevén szerencsegyökeret is.

Albrecht Dürer: A négy boszorkány
Albrecht Dürer: A négy boszorkány
Fotó: wikimedia.org

A főzetek azonban valamikor olyan erősre is sikeredhettek, hogy megbetegítették a fogyasztót, de akár halállal is végződhetett egy-egy ilyen szertartás. A hallucinogéneket épp ezért volt, amikor nem nyelték le, hanem a nyálkahártyára kenték, és azokon keresztül szívódtak fel a hatóanyagok. Ilyen testrészek voltak a hónalj, a végbél, vagy a nőknél a vagina is.

Jordanes de Bergamo a 15. században leírta, hogyan zajlottak ezek a szertartások; a boszorkányok bizonyos napokon vagy éjszakákon bekenték magukat adott helyeken; a karjuk alatt és egyéb „szőrös helyeken”. Még árulkodóbb az a „nyomozati anyag”, melyet egy Alice Kyteler nevű, feltételezett boszorkányról írtak 1324-ben:

A nő árnyékszékét átkutatva egy kenőcsöt és egy botot találtak, mellyel bekente magát, és elvágtatott.

Goya: Boszorkányrepülés
Goya: Boszorkányrepülés
Fotó: wikimedia.org

1477-ben Antoine Rose, aki a Savoy Boszorkányaként volt ismert, egy kínzás során így vallott; A Gonosz egy Robinet nevű, rekedt hangú férfi. Robinet lábát megcsókolva lemondott Istenről és a kereszténységről. Robinet megjelölte őt bal kezének kisujján, adott neki egy botot és valamilyen kenőcsöt egy edényben. Antoine bekente vele a botot, a két lába közé vette, és így szólt; „Menj, az ördög nevében, menj!”

A nadragulya, a farkasölőfű, a beléndek és a bürök tehát a leggyakoribb összetevői voltak a hallucinogén keverékeknek, alapjukat általában állati zsírok adták. És hogy valóban hatásosak voltak-e? Eldöntéséhez elég elolvasnunk Gustav Schenk 1966-os feljegyzését;

Olyan volt, mintha minden testrészem önálló életre kelt volna, és attól féltem, hogy darabokra esem. Ugyanakkor megtapasztaltam a repülés élményét is.

Magasba szöktem, ahol a hallucinációim gomolyogtak; felhők közt, ég alatt, vadállatcsorda közt, hulló levelek, tornyosuló gomolygó ködben, olvadt fém folyóban."

Albert Joseph Pénot: Indulás a boszorkányszombatra
Albert Joseph Pénot: Indulás a boszorkányszombatra
Fotó: wikimedia.org

És miért pont a seprűnyél?

Az egyik magyarázat szerint ezeket a növényeket kis seprűszerű kévékbe kötötték felhasználáskor; a főzet készítésekor belemártották a forró olajba, ekkor a növények kiengedték hatóanyagaikat.

Manapság már nem annyira lepődünk meg a hallucinogén drogok rekreációs célú használatán, a liberális felfogással sok minden megengedhető és elfogadható lett, de abban az időben még elképzelhetetlen volt, hogy egy nő azt tegye a testével és lelkével, amihez kedve van és ami örömet okoz neki. Így hát azok a nők, akik mégis megtették, egyenesen az ördög megtestesülésévé váltak. Sok nőt megkínoztak és megöltek, csak azért, mert személyes szabadságukat fel merték fedezni.