Gellért, Mercédesz

Hogyan segíti az éneklés a Parkinson-kórosokat?

2016.10.14. 14:09

Programkereső

Több alkalommal írtunk már a zene terapikus alkalmazásáról, ezúttal egy olyan tanulmányra bukkantunk, ami a Parkinson-kórral kapcsolatban szolgált biztató eredményekkel.

A Parkinson-kór a központi idegrendszer rendellenessége, ami Amerikában közel 1-1,5 millió, Magyarországon pedig körülbelül 16-20 ezer embert érint. A medicalnewstoday.com-on közzétett tanulmányból kiderül, hogy a közös éneklés képes a betegség azon tüneteit is enyhíteni, amelyek kezelésére az orvosok egyelőre nem ismernek hatékony módszereket.

Az énekes terápia egyszerre hat a beteg fizikai, érzelmi és szociális állapotára. A Parkinson-kór leggyakrabban emlegetett tünetei a végtagok, az arc és az állkapocs remegése. Általában ezen szimptómák kezelése áll a kutatások középpontjában, és kevéssé törődnek az olyan, életminőséget szintén nagyban befolyásoló tünetekkel, mint a légzési nehézségek, illetve a hangképzésben bekövetkezett változások. Pedig a hangszalag károsodás a Parkinson-betegek 60-80 százalékát érinti. Ennek jellemző megnyilvánulása, hogy a beteg hangja monotonná válik, elveszti hangerőbeli, dinamikai változatosságát. Az énekhang intenzitása visszaesik, egyidejűleg a légzéshez erős hanghatások - zihlálás, erős szuszogás - társulnak.

Az általános Parkinson-terápiák tehát nem foglalkoznak ezekkel a tünetekkel, sőt, az egyik leggyakoribb kezelés, az erős agyi stimuláció hatására sok esetben a hangi elváltozások fel is erősödnek. Éppen ezért a Iowa State Egyetem kutatói Elizabeth Stegemöller vezetésével egy olyan kísérletbe fogtak, melynek során azt vizsgálták, milyen hatással van a csoportos éneklés a Parkinson-kór hangi tüneteire, valamint hogy mindez hogyan javítja a beteg életminőségét.

Mint tudjuk, a közös éneklés egy olyan időtöltés, ami fejleszti a szociális készségeinket, és erősíti egy csoport tagjain belül az összetartozás érzését. Ráadásul a beszédkészség fejlődésére is jó hatással van, hiszen a hangsúlyozás, a beszédritmus, a hangszínváltás sőt a légzéstechnika is fejleszthető általa. 

Habár már korábban is voltak olyan kutatások, amelyek az éneklés Parkinson-kórra gyakorolt hatását vizsgálták, ez volt az első olyan, aminél azt is figyelték, hogy az éneklés gyakoriságával milyen arányban tapasztalható javulás.

Hogyan működött a kísérlet?

Huszonhét beteget vontak be a kísérletbe, akiket két csoportra osztottak: az egyik csapat tagjai heti egy, a másik tagjai heti két énekórán vettek részt. A nyolc hetes kísérlet előtt és után alávetették őket olyan vizsgálatoknak, amik a hangterjedelmet mérték, valamint azt, hogy mennyi ideig tud a beteg tartani egy énekhangot.

A terápiás énekórák során hangképzési gyakorlatokat vettek, valamint népszerű dalokon keresztül a hangerő szabályozást gyakorolták. A kutatók úgy találták, hogy két hónap után szignifikáns javulás következett be ezeknél a betegeknél a hangerő szabályozásban és a hang időbeli tartásában. Más területeket is vizsgáltak, de ott nem volt kimutatható változás. A kutatás fontos része volt, hogy mindeközben kérdőívekkel vizsgálták az énekóráknak a betegek életminőségére gyakorolt hatását, amik szintén jelentős javulást mutattak ki. Érdekes módon azonban a két csoport tagjai között ebből a szempontból nem volt tapasztalható különbség.

Stegemöller a kutatás kapcsán kiemelte: „A Parkinson-kór folyamatos állapotromlással jár: azzal, hogy fejlesztjük a hangi képességeket, lehetségessé válik, hogy ezek a funkciók valamivel hosszabb ideig működjenek". Hozzátette, hogy ez a kutatás csak egy „első fecske volt”, ami megmutatta az éneklés hatékonyságát, a későbbiekben azonban további anyagi finanszírozás mellett

bővítenék a projektet és kidolgoznának egy teljes terapikus módszert, ami a Parkinson-kórosok életminőségbeli, légzőszervi fejlesztését, szociális kapcsolatait, valamint a depresszió kezelését is célozná.

Stagemöller egyébként egész munkásságát a zene gyógyászatban betöltött szerepének vizsgálatára tette fel. Szerinte a zenét már azelőtt használták kommunikációra, még mielőtt az informatív beszélt nyelv elterjedt volna az emberiség körében. Hogy az éneklés mennyire ősi társadalmi tevékenység, azt igazolja a fenti kísérlet is: az ének olyan makacs betegségek kezelésére is alkalmas, amire a modern orvostudomány még nem talált megfelelő módszert.